2007. december 28., péntek, 12:39
Mi történik a szervezetbe bejuttatott felnőtt őssejtekkel? Miért javul például az őssejtekkel kezelt infarktusos vagy súlyos érszűkületes betegek állapota? Mit csinálnak a bejuttatás után az őssejtek? Egyelőre még senki nem tudja a választ, de alapvetően két mechanizmus, illetve ezek kombinációja jöhet szóba.
A kutatók világszerte egyre nagyobb lendülettel vizsgálják azokat a folyamatokat, amelyek meghatározzák az őssejtek szaporodását és fejlődését. Az egyik végső cél az, hogy a szervezeten kívül lehessen előállítani olyan sejteket, szöveteket vagy akár szerveket, amelyekre egy adott betegnek éppen szüksége van, majd ezeket a betegbe transzplantálva regenerálni lehessen a sérült szövetet, szervet, életműködést.
A legtöbb szakember azonban még sokéves laboratóriumi munkát jósol, amíg őssejtekből ilyen módon kitenyésztett sejtekkel lehet biztonságosan pótolni a károsult sejteket és szöveteket. A kutatók ma még keveset tudnak azokról a jelsorozatokról, amelyek során az őssejtekből kialakítható a kívánt sejttípus, illetve arról, hogyan lehet az ily módon létrehozott sejteket hatékonyan integrálni az adott szövetbe.
A regenerációs medicinának nevezett terület másik lehetősége, ha magukat az őssejteket juttatják be a beteg szervezetbe. Ezek az őssejtek lehetnek saját és más szervezetből származó őssejtek is. Néhány betegség esetében már a nyugati világban is megkezdődtek a klinikai vizsgálatok e tekintetben, azaz már embereken próbálják az eljárást. Fontos, hogy ezekben az esetekben egyelőre csak szöveti (nem embrionális) őssejteket alkalmaznak, amelyek egyik fontos forrása a köldökzsinórvér.
Mi történik a szervezetbe bejuttatott őssejtekkel? Miért javul például az őssejtekkel kezelt infarktusos vagy súlyos érszűkületes betegek állapota? Mit csinálnak a bejuttatás után az őssejtek? Egyelőre még senki nem tudja a választ, de alapvetően két mechanizmus, illetve ezek kombinációja jöhet szóba.
Az egyik az, hogy a bejuttatott őssejtek a sérülés vagy betegség helyére vándorolnak (ezt a képességüket nevezik angolul homing-nak), és ott átalakulnak olyan sejtekké, amelyekre éppen szükség van. Ez úgy lehetséges, hogy az utóbbi évek kutatásai alapján a szöveti őssejtek egy részének "rugalmassága" (ún. plaszticitása) nagyobb lehet, mint korábban gondolták: az "alaphelyzettől" eltérő szöveti környezetben az "alapprogramjuktól" eltérő sejtekké fejlődhetnek (erről részletesen sorozatunk egyik
korábbi részében olvashat). Így például a beteg saját csontvelői őssejtjei szívizomsejtekké fejlődnek, ami javítja a szív összehúzódási képességét.
A másik lehetőség szerint a bejuttatott és a sérülés helyére vándorolt őssejtek mégsem alakulnak át más sejtekké, hanem olyan anyagokat termelnek, amelyekkel megvédik a beteg szervezetének eredeti, még ép sejtjeit, segítik azok működését, esetleg aktiválják a szervezet saját őssejtjeit vagy úgynevezett elősejtjeit.
Kaliforniai kutatók például állatkísérletek alapján bizonyítékot találtak arra, hogy az idegrendszerben található idegi (neurális) őssejtek bizonyos esetekben képesek "dajkaszerepet" játszani, azaz "ápolni" a "beteg" neuronokat, hogy azok visszanyerhessék ideális működési állapotukat. Ezt olyan biokémiai anyagok (faktorok) termelésén keresztül teszik, amelyek azáltal segítik elő a túlélést, hogy csökkentik a gyulladást és fokozzák a véredények növekedését (hogy azok minél jobban elláthassák tápanyaggal a károsult szövetrészt).
Természetesen elképzelhető a két lehetőség kombinációja, sőt még az is, hogy a bejuttatott őssejtek összeolvadnak a szervezet saját sejtjeivel.
A fentiek miatt jelenleg megoszlik a kutatók véleménye arról, hogy nem túl korán kezdték-e meg a klinikai próbákat (és itt most csak a nyugati orvostudományról beszélünk). Egyesek szerint előbb tisztázni kellene a fenti kérdéseket, mások amellett érvelnek, hogy számos betegség súlyossága, illetve a hatékony egyéb kezelési mód hiánya indokolttá teszi a mihamarabbi beavatkozásokat.
Annyi bizonyos, hogy a terület fejlődik, és a remények szerint már a közeljövőben egyre nagyobb ütemben bővül az őssejtekkel biztonságosan, ellenőrizhető módon kezelhető betegségek köre.
[origo]
