2008. február 6., szerda, 20:35
A daganatos betegségben szenvedők közvetlen vérrokonai (szülei, testvérei, sőt gyermekei is) fokozottan veszélyeztetettek a vastagbélrák kialakulása szempontjából: a vastagbélrákban szenvedő betegek mintegy 15%-ánál figyelhető meg valamilyen családi halmozódás. Azokban a családokban, ahol egyszer már előfordult béldaganatos betegség, a családtagoknál a hatékony megelőzéshez legkésőbb 40 évesen, de néha még fiatalabb korban meg kellene történnie az első szűrővizsgálatnak.
A vastagbélrák a második leggyakoribb daganatos halálok - Magyarországon évente mintegy ötezer ember hal meg rosszindulatú vastagbéldaganat következtében, és évente több mint hét és félezer új esetet ismernek fel. Különösen magas a betegség kialakulásának kockázata akkor, ha a családban már előfordult vastagbélpolip (kis méretű, szemölcsszerű nyálkahártya-duzzanat) vagy vastagbélrák: egy közvetlen vérrokon (szülő, testvér vagy gyermek) betegsége esetén a kockázat 2-3 szorosára, két közvetlen vérrokon betegsége esetén pedig már 3-4 szeresére nő. Ugyancsak 3-4-szer magasabb a daganat kialakulásának kockázata azoknál, akiknek van olyan közvetlen vérrokona, akinél 50 éves kor alatt diagnosztizáltak vastagbélrákot. Amennyiben két másodfokú rokon (nagyszülők, nagybácsik, nagynénik) az érintett, akkor 2-3-szoros kockázatnövekedéssel kell számolni.
A vastagbélrákos betegek mintegy 3-5%-ánál örökletes genetikai hajlam áll a betegség hátterében. A családi halmozódást mutató esetek nagyobb részénél az úgynevezett öröklött nem-polipózus vastagbélrák (vagy HPNCC) betegség fordul elő, mely a rosszindulatú vastagbéldaganatok mintegy 3-4%-áért felelős. A betegség fiatal korban kezdődik: a betegek vastagbelében gyakori a polipok nagyszámú előfordulása, és a nőknél lényegesen magasabb a méhnyálkahártya rosszindulatú daganatának kockázata is. Az érintett betegek családjában az átlagosnál gyakrabban fordul elő méhtestrák, petefészekrák, húgyúti, epeúti daganatok, hasnyálmirigy-daganat, vékonybéldaganat és gyomorrák.
A másik örökletes kórkép az úgynevezett örökletes vastagbél polipózis betegség (FAP), melynek fennállása a vastagbéldaganatos betegek mintegy 1%-ában mutatható ki. A betegség legfőbb jellemzője, hogy fiatal korban (jellemzően 5 és 40 éves kor között) nagyszámú, akár több száz, vagy több ezer kisebb-nagyobb polip jelenik meg egyidejűleg a bélfalon, a vastagbél teljes hosszában. A vastagbéldaganat rendszerint egy vagy több ilyen polipból alakul ki - a polipok daganatos átalakulása általában már 20 éves korban megkezdődik, és 40 éves korra csaknem minden betegnél kialakulnak a rosszindulatú vastagbéldaganatok.
Ma már bizonyított tény, hogy a vastagbélrák szűréssel megelőzhető betegség. A daganatot az esetek legnagyobb részében megelőző polipok vastagbéltükrözéses vizsgálattal felismerhetőek és a vizsgálat során eltávolíthatóak, ami 100%-ban megelőzi a vastagbélrák kialakulását.
Sajnos még mindig sok a vastagbélrákszűréssel kapcsolatos tévhit és félelem. Pedig a legkorszerűbb, legnagyobb biztonságot nyújtó vastagbéltükrözéses szűrővizsgálat ma már teljesen fájdalommentesen, altatásban is elvégezhető. Mindehhez még kórházi befekvésre sincs szükség: maga a beavatkozás alig 10 percet vesz igénybe, és a kórházban eltöltött idő sem több 2-3 óránál.
Azokban a családokban, ahol egyszer már szembe kellett nézni a daganatos betegséggel, az idejében elkezdett szűrővizsgálatok jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni. A szűrést ilyen esetekben már a korábbi életkorban el kell kezdeni: míg az egyébként tünet- és panaszmentes egyéneknél az első vastagbélrákszűrés 50 éves kor felett ajánlott, a daganatos betegek családtagjainál a hatékony megelőzéshez legkésőbb 40 évesen, de néha még fiatalabb korban meg kellene történnie az első szűrővizsgálatnak. Ezeknél a pácienseknél már korai életkorban (akár 20-30 évesen) szükség van a személyre szabott kockázatelemzés elvégzésére, és ennek eredménye alapján egyedi szűrési program kialakítására.
Magyarországon a társadalombiztosítás jelenleg sajnos nem finanszírozza a vastagbélrák szűrővizsgálatot, így az öngondoskodás és a fokozott kockázatú betegcsoportok megfelelő tájékoztatása egyre nagyobb szerephez jut. Mindez halmozottan érinti a daganatos betegek családtagjait, akiknél a megfelelő életkorban elkezdett és személyre szabott kockázatelemzés alapján, rendszeres időközönként megismételt szűrés adhat lehetőséget arra, hogy a vastagbéldaganatok még rákmegelőző állapotban, vagy éppen a korai, még jól gyógyítható formában legyenek felismerhetőek és eltávolíthatóak.
dr. Szokoloczi Orsolya
