2008. február 28., csütörtök, 22:12
Izmaink testünk tömegének mintegy 40%-át alkotják, felépítésüktől, összetételüktől függően különböző funkciókat látnak el. A vázizmok a mozgás aktív szervei, összehúzódásukkal a csontjainkat egy- vagy kétkarú emelőkar módjára mozgatják, az ízületeket működtetik. Ezzel szemben a simaizmok a belső szervek és az erek falának felépítésében, míg a szívizom a keringési rendszer központjának mozgásaiban vesz részt. Cikkünkben elsősorban a vázizmok működését és jellegzetességeit, valamint fejlődését tekintjük át.
A vázizmok a mozgás aktív szervei, összehúzódásukkal a csontjainkat egy- vagy kétkarú emelőkar módjára mozgatják, az ízületeket működtetik. (vagy más néven harántcsíkolt izmok) meghatározzák a test idomainak alakját, nagyságát és körvonalait is, de ezen kívül viselik a test súlyának egy részét is, fenntartják a megfelelő egyensúlyi helyzetet. A has falát szintén a vázizmok képezik és segítik egyes belső szervek működését is.
A harántcsíkolt izmaink - a simaizmokkal és a szívizommal ellentétben - gyors és erőteljes összehúzódásra képesek, de gyorsan el is fáradnak. Az egyes izomsejtek nem egyesével fordulnak elő, hanem több száz vagy ezer a sejtosztódás során szét nem vált sejt közösséget alkot, így alakul ki az izom működési egysége az izomrost. Az izomrostok sejtplazmájában pedig összhúzékony egységek, a miozin nevű vastag és az aktin nevű vékony fehérjeszálak találhatók, amelyek együttesen harántcsíkolt elrendeződést mutatnak. (Egy-egy izomrost mintegy 0,01-0,1 mm széles és 5-12 cm hosszú.) Az izomrostok sejtplazmájában pedig összhúzékony egységek, a miozin nevű vastag és az aktin nevű vékony fehérjeszálak találhatók, amelyek együttesen harántcsíkolt elrendeződést mutatnak. Az izomrostokat kötőszövet fogja össze köteggé, a kötegeket pedig védelmet nyújtó kötőszövetes burok fogja körül, a rostszálak közötti kötőszövet pedig tartalmazza az izmot tápláló és működtető ereket és az idegeket. Az izomrostok működéséhez ugyanis nagy mennyiségű energia kell, amelyet a vér által szállított, izomban lévő szőlőcukor és oxigén szolgáltat.
Az izmok működése és terhelhetősége
Az izmok élettani működése az összehúzódás és az elernyedés váltakozása, és ezzel kapcsolatban érdekességként elmondható, hogy az egyes izmok akár eredeti hosszuk egyharmadára is képesek összehúzódni.
Az izmok élettani működése az összehúzódás és az elernyedés váltakozása, és ezzel kapcsolatban érdekességként elmondható, hogy az egyes izmok akár eredeti hosszuk egyharmadára is képesek összehúzódni. Az izmok működése mindig összehangolt, azaz amikor az egyik izom összehúzódik, az ellentétes párja (hajlító vagy feszítő) elernyed, amely lehetővé teszi az ízületek megfelelő mozgását. Ennek következtében minden egyes végtagunkhoz kapcsolódik egy hajlító és egy ezzel ellentétes működést végző feszítő izom. Az izmok tényleges összehúzódását, megrövidülését, majd később elernyedését a már említett vastag és vékony fehérjeszálak energiafelhasználással történő egymásba csúszása, illetve egymástól való eltávolodása biztosítja.
A működés közben felhalmozódott anyagcseretermékek - amelyek közül legjelentősebb a tejsav - az izmokban a fáradtság érzetét keltik, ami pihenéskor a megfelelő vérellátás következtében hamar megszűnik. Amennyiben azonban az izmok vérellátása hosszabb időn keresztül csökken - például tartósan görcsösen összehúzódott állapotban vannak -, az izomrostok nem jutnak kellő tápanyaghoz és oxigénhez, amely izomfájdalomhoz, gyengeséghez, az izom rugalmasságának csökkenéséhez vezet.
Miért fontos, hogy edzettek legyenek az izmaink?
Az edzett izom azonban gyorsan képes alkalmazkodni az igénybevételhez, rendszeres gyakorlással a teljesítménye ugyanis jelentősen nő. A fokozott, de nem túlerőltetett, rendszeres mozgás illetve munka során egyfelől az ugyanazon mozgásban résztvevő izmok működése koordináltabbá válik, másfelől a gyakran működő izom rostjai megvastagodnak, számuk azonban nem szaporodik. A folyamat során a munkát végző izom fokozott energiaszükségletét a fokozott vérellátás biztosítja, aminek eredményeképpen a nyugalmi véráramlásnak akár tízszerese is juthat egy-egy izomba a terhelésnek megfelelően.
Összefoglalásképp tehát elmondható, hogy az izmok ereje, fejlettsége, teherbíró képessége a rendszeres használat függvénye. A rendszeres mozgás, sportolás, kocogás, úszás, tornázás hatására az izmok ugyanis megvastagodnak, megerősödnek, míg mozgásszegény életmód, illetve hosszabb fekvés esetén az izmok gyengülnek, elvékonyodnak, terhelhetőségük csökken, és egy esetleges nagyobb megerőltetés hatására könnyebben létrejöhet izomsérülés.
Milyen hatásra mozognak az izmaink?
Az izmok összehúzódása és az így kialakuló testmozgás az agykéregből kiinduló idegingerületek hatására jön létre. Ez azt is jelenti, hogy az ép beidegzés alapvető feltétele az izmok megfelelő működésének és fontos tényezője az izom rugalmasságának. Vagyis az izom és annak beidegző idege egy rendszert, egy egységet képez.
Az izom természetes működése az összehúzódás, melynek során a csontokon lévő eredési és a tapadási pont közelebb kerül egymáshoz: ennek eredménye a mozgás. Az izmok inak közvetítésével tapadnak a csontokhoz, amely képződmények igen nagy húzószilárdságúak, de alig nyújthatóak.
Az ízületek közelében az inakat védőburok, ínhüvely veszi körül, mely elősegíti az ín könnyű mozgását. Az ínhüvely szerkezete és felépítése nagyon hasonló az ízületi hártyáéhoz, így betegségei is hasonlóak (például ínhüvelygyulladás). Ahol az ín kemény csontos alapon vagy csontkitüremkedés felett halad el, külön védőrendszer biztosítja szabad mozgását és védelmét. Ezeket nyálkatömlőknek nevezzük, melyek tulajdonképpen kisebb-nagyobb zsákocskák, tömlők, melyeket az ízületi nedvhez hasonló folyadék tölt ki. A nyálkatömlők ürege gyakran összeköttetésben áll az ízületi üreggel. Leggyakoribb betegségük a gyulladás, melyet fizikai túlterhelés, megerőltetés vagy fertőzés okozhat.
Hogyan gyarapodnak az izmok?
A csecsemő már az anyaméhben is élénken mozog, és természetesen így tesz a születéskor is, hiszen már szinte minden izma megvan, amely egy felnőttnek is. Az újszülött azonban még ösztönös reakciókkal, ún. reflexmozgásokkal születik, amelyek a központi idegrendszer és az izmok fejlődésével egyre inkább háttérbe szorulnak, s a kisgyerek fejlődése során egyre jobban megtanul uralkodni teste izmai fölött, amelynek elsődleges jele a szobatisztaság kialakulása lesz. A gyermek izmainak egészséges fejlődéséhez, és megfelelő éréshez tápláló étrend, mozgás és hormonok szükségesek. Serdülés után aztán a férfi nemi hormonok segítik elő, hogy a fiúk izmai nagyobb tömegűek és erősebbek legyenek. A mozgás azonban mind a fiúk mind a lányok esetén elengedhetetlenül szükséges az izmok megfelelő növekedéséhez; enélkül ugyanis az izmok sorvadásnak indulnak. A fizikailag aktív gyermekek izmai ezért kimutathatóan sokkal erősebbek, és működésük koordináltabb, mint kevésbé mozgékony társaiké.
A simaizmok és a szívizom
A simaizmok és a szívizom alapvető felépítésében nem különbözik a vázizmoktól, azonban funkciójukat, teherbíró képességüket tekintve jelentősen eltérnek egymástól.
A simaizom ugyanis az érfalakban és a belső szervek falában található - például a bélrendszerben és a húgyhólyagban -, és elmondható, hogy vázizmokhoz képest nem fáradékony izomfajta: tartósabb, de kisebb erőkifejtésre alkalmas. A simaizmok működését nem tudjuk akaratunkkal szabályozni, illetve befolyásolni, míg a harántcsíkolt izmok esetén igen.
A szívizom a váz- és a simaizmok hasznos tulajdonságait egyesíti magában, tehát nagy munkát is képes hosszan és hatásosan kifejteni, de külön jelentősége az is, hogy saját ingerképző és ingerületvezető rendszerrel rendelkezik, így akaratunktól és a felsőbb idegi szabályozó mechanizmusoktól függetlenül is képes működni.
Makó Attila
