Csontjaink egymáshoz képesti elmozdulását vagy éppen stabilitását különböző összeköttetések biztosítják. A legmozgékonyabb és talán legismertebb forma, amikor a csontok ízületek segítségével kapcsolódnak egymáshoz. Cikkünkben ezért az ízületek szerkezetével, jelentőségével és mozgásunkban betöltött szerepével foglalkozunk részletesebben.
Az ízületek szerkezete, szerepe
Orvosi jegyzetek
A térdizület gyakoribb megbetegedései
Gyakoribb mozgásszervi traumák felnőttkorban
Anatómiai háttéranyagok
mindenekelőtt két csont-, azaz ízületi végre van szükség, melyek közül az egyik rendszerint domború, a másik pedig e domború csontvéghez igazodó homorú felszínű. Előbbit nevezzük ízületi fejnek, míg az utóbbit ízületi vápának. A csontvégek egymás melletti könnyű, súrlódásmentes elcsúszását a felszínüket borító sima és rugalmas porcsapka teszi lehetővé, melynek vastagsága néhány tized mm-től 2 mm-ig terjedhet. Az ízület mozgása során a két porcfelszín úgy csúszik egymáson, mint a korcsolyázó a jégen. A porc épségének rendkívül fontos szerepe van az ízület zavartalan működésében, ezért a felület simasága mellett leglényegesebb tulajdonsága a rugalmasság, amely a porc belsejében lévő víztartalomtól függ. Az ép porcszövet víztartalma kb. 50 százalék, ami az életkor előrehaladásával fokozatosan csökken. A porc ugyanakkor kemény is, ami a sajátságos rostos, hálózatos felépítésből adódik.
Az ízületi vápa az ízületi fejet befogadó képződmény, melyet csúszós kenőanyag, az ízületi folyadék" borít, csökkentvén a súrlódást. Az ízületi vápa alakja olyan, hogy az ízület jellemző mozgásainak ne jelentsen akadályt. A csípőízületnél és a lapocka-felkarcsont ízületnél a vápa tálszerű, kétdimenziós mozgást végző ízületek esetében henger alakú lehet (könyökízület).
Az ízületi fejet és vápát porcszövet borítja, mely önálló vérkeringéssel nem rendelkezik. A szövet táplálása és egyben az ízületi felszínek könnyű elcsúszását az ízületi tok belső rétege által termelt ízületi folyadék biztosítja. Ízületeink csak akkor működnek megfelelően, ha a folyadék összetétele és mennyisége megfelelő.
Az ízületi tok, nagyon erős kötőszövetes képződmény, mely beburkolja a csontok ízesülésének területét, kívülről lezárja az ízületi rést, aminek eredményeképp rendkívül érzékeny ízületeket hermetikusan elzárja a környezetétől, így alakul ki az ízületi üreg. A tok külső kemény rétege nem csak összetartja az ízületeket, egyéb szövet behatolását, betüremkedését is megakadályozza az ízületi üregben.
A porcszövet az ízületek egyik legfontosabb része
A porcszövetnek fontos szerepe van a szervezet vázának felépítésében. Egyrészről bizonyos belső szervek szerkezetének kialakításában vesz részt - ilyenek például a gégeporcok -, másrészt nagyobb szilárdságot nem igénylő testrészek - orr, fül - támasztékaként szolgál. A porcszövetek legfontosabb szerepe azonban, hogy a csontváz csontjainak mozgékony kapcsolatát biztosító ízületekben biztosítja az ízületi felszínek rugalmas illeszkedését. (Ez a porcréteg igen erősen rögzül az alatta található csontréteghez, jellemzően igen rugalmas, és ez a rugalmasság egyenesen arányos a porcszövet vastagságával.) Abban az esetben ugyanis, ha az ízesülő csontvégeket nem fedné porc, akkor azok nem tudnának súrlódásmentesen mozogni egymáson.
A porcszövet a támasztószövetek közé tartozó szövet. Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a sejteken kívül nagy mennyiségben tartalmaz kötőszöveti alapállományt is. A porcszövetnek három formáját különböztetik meg. A nagy összenyomásnak kitett helyeken - ilyenek az ízületi felszínek - található az úgynevezett üvegporc. A nagyobb mértékű torziónak kitett területeken - orr, fül - található a rugalmas porc, az erősebb nyíróerő behatásának kitett helyeken pedig kollagénrostos porc fordul elő. A porcokban nincsenek erek, a porcszövet tápanyag ellátását az ízületi folyadékból és a porc alatti csontszövet ereiből nyeri.
A porcszövet porcsejtekből és a körülöttük lévő kötőszövetes sejtközötti állományból áll, amelynek legfontosabb tulajdonságait (rugalmasság, szakító szilárdság) ez utóbbi határozza meg. Fiatal életkorban, amikor még a csontok is növekednek a porcsejtek képesek osztódni, ezért ekkor még a kisebb porcsérülések akár teljesen meg is gyógyulhatnak. A későbbi életszakaszokban azonban a porcsérülések területén már üvegporc helyett csak rostos porc képződik, amelynek biomechanikai tulajdonságai lényegesen rosszabbak.
A porcszövetnek mintegy 70%-át víz alkotja, amelynek megkötésében az úgynevezett proteoglikánoknak és a kollagénrostoknak van fontos szerepe, amelyeket a porcsejtek termelnek. Ha utóbbi vegyület mennyisége csökken a porcszövetben, azzal a folyamattal párhuzamosan csökken a szövet víztartalma is, ilyenkor az ízületet borító porc veszít a rugalmasságából, és sérülékenyebbé válik.
- Az ízületek szerkezete, szerepe
- Ízülettel kapcsolódó csontok
