2008. február 28., csütörtök, 21:42
Csontjaink egymáshoz képesti elmozdulását vagy éppen stabilitását különböző összeköttetések biztosítják. A legmozgékonyabb és talán legismertebb forma, amikor a csontok ízületek segítségével kapcsolódnak egymáshoz. Cikkünkben ezért az ízületek szerkezetével, jelentőségével és mozgásunkban betöltött szerepével foglalkozunk részletesebben.
Az egészséges ízületek az ízesülő csontok fájdalmatlan, pontos irányú és mértékű egymáson történő elmozdulását teszik lehetővé. Az ízületek felépítésében
mindenekelőtt két csont-, azaz ízületi végre van szükség, melyek közül az egyik rendszerint domború, a másik pedig e domború csontvéghez igazodó homorú felszínű. Előbbit nevezzük ízületi fejnek, míg az utóbbit ízületi vápának. A csontvégek egymás melletti könnyű, súrlódásmentes elcsúszását a felszínüket borító sima és rugalmas porcsapka teszi lehetővé, melynek vastagsága néhány tized mm-től 2 mm-ig terjedhet. Az ízület mozgása során a két porcfelszín úgy csúszik egymáson, mint a korcsolyázó a jégen. A porc épségének rendkívül fontos szerepe van az ízület zavartalan működésében, ezért a felület simasága mellett leglényegesebb tulajdonsága a rugalmasság, amely a porc belsejében lévő víztartalomtól függ. Az ép porcszövet víztartalma kb. 50 százalék, ami az életkor előrehaladásával fokozatosan csökken. A porc ugyanakkor kemény is, ami a sajátságos rostos, hálózatos felépítésből adódik.
Az ízületi vápa az ízületi fejet befogadó képződmény, melyet csúszós kenőanyag, az ízületi folyadék" borít, csökkentvén a súrlódást. Az ízületi vápa alakja olyan, hogy az ízület jellemző mozgásainak ne jelentsen akadályt. A csípőízületnél és a lapocka-felkarcsont ízületnél a vápa tálszerű, kétdimenziós mozgást végző ízületek esetében henger alakú lehet (könyökízület).
Az ízületi fejet és vápát porcszövet borítja, mely önálló vérkeringéssel nem rendelkezik. A szövet táplálása és egyben az ízületi felszínek könnyű elcsúszását az ízületi tok belső rétege által termelt ízületi folyadék biztosítja. Ízületeink csak akkor működnek megfelelően, ha a folyadék összetétele és mennyisége megfelelő.
Az ízületi tok, nagyon erős kötőszövetes képződmény, mely beburkolja a csontok ízesülésének területét, kívülről lezárja az ízületi rést, aminek eredményeképp rendkívül érzékeny ízületeket hermetikusan elzárja a környezetétől, így alakul ki az ízületi üreg. A tok külső kemény rétege nem csak összetartja az ízületeket, egyéb szövet behatolását, betüremkedését is megakadályozza az ízületi üregben.
A porcszövet az ízületek egyik legfontosabb része
A porcszövetnek fontos szerepe van a szervezet vázának felépítésében. Egyrészről bizonyos belső szervek szerkezetének kialakításában vesz részt - ilyenek például a gégeporcok -, másrészt nagyobb szilárdságot nem igénylő testrészek - orr, fül - támasztékaként szolgál. A porcszövetek legfontosabb szerepe azonban, hogy a csontváz csontjainak mozgékony kapcsolatát biztosító ízületekben biztosítja az ízületi felszínek rugalmas illeszkedését. (Ez a porcréteg igen erősen rögzül az alatta található csontréteghez, jellemzően igen rugalmas, és ez a rugalmasság egyenesen arányos a porcszövet vastagságával.) Abban az esetben ugyanis, ha az ízesülő csontvégeket nem fedné porc, akkor azok nem tudnának súrlódásmentesen mozogni egymáson.
A porcszövet a támasztószövetek közé tartozó szövet. Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a sejteken kívül nagy mennyiségben tartalmaz kötőszöveti alapállományt is. A porcszövetnek három formáját különböztetik meg. A nagy összenyomásnak kitett helyeken - ilyenek az ízületi felszínek - található az úgynevezett üvegporc. A nagyobb mértékű torziónak kitett területeken - orr, fül - található a rugalmas porc, az erősebb nyíróerő behatásának kitett helyeken pedig kollagénrostos porc fordul elő. A porcokban nincsenek erek, a porcszövet tápanyag ellátását az ízületi folyadékból és a porc alatti csontszövet ereiből nyeri.
A porcszövet porcsejtekből és a körülöttük lévő kötőszövetes sejtközötti állományból áll, amelynek legfontosabb tulajdonságait (rugalmasság, szakító szilárdság) ez utóbbi határozza meg. Fiatal életkorban, amikor még a csontok is növekednek a porcsejtek képesek osztódni, ezért ekkor még a kisebb porcsérülések akár teljesen meg is gyógyulhatnak. A későbbi életszakaszokban azonban a porcsérülések területén már üvegporc helyett csak rostos porc képződik, amelynek biomechanikai tulajdonságai lényegesen rosszabbak.
A porcszövetnek mintegy 70%-át víz alkotja, amelynek megkötésében az úgynevezett proteoglikánoknak és a kollagénrostoknak van fontos szerepe, amelyeket a porcsejtek termelnek. Ha utóbbi vegyület mennyisége csökken a porcszövetben, azzal a folyamattal párhuzamosan csökken a szövet víztartalma is, ilyenkor az ízületet borító porc veszít a rugalmasságából, és sérülékenyebbé válik.
Az ízesülő csontok összekapcsolása kötőszövetekkel és erre szakososdott szalagrendszerek segítségével lehetséges. Ezek a szalagok - a különleges felépítésnek köszönhetően - rendkívül jól terhelhetők és erősek, némelyik csak 500 kg-os terhelésnél szakad el.
Az ízületek alapállapota és egészséges mozgása
Az ízületek nem lazulhatnak el, hiszen folyamatosan dolgoznak, így saját rugalmas tulajdonságaiból fakadó egyenletesen ellazult állapotot csak számunkra észrevehetetlenül és rövid időkre veszik fel. Amikor az ízületek tartósan ún. középhelyzetet vesznek föl, azaz tokja és szalagjai minden irányban egyenletesen ellazultak, tulajdonképpen kóros állapotról, van szó, ugyanis a fájó, gyulladt ízületek igyekeznek ilyen helyzetben maradni.
A mozgások különböző tengelyek körül játszódnak le. Az ízületi tengely azt a képzeletbeli vonalat képviseli, amely körül az ízület minden mozgó pontja ív alakú pályát ír le. A tengely általában az ízületi fejen halad keresztül. A csontok elmozdulása a tengelyre merőleges síkban játszódik le.
Hogyan pihentessük az ízületeinket?
A merev, fájdalmas ízületek sokféle különböző egészségügyi probléma meglétére utalhatnak, melyek a csontrendszert is érinthetik. Minden ízületnek van egy nyugalmi helyzete vagy középállása a test egészének helyzetétől függetlenül. Ebben a pozícióban a szalagok és a tok teljesen ellazult, az ízület sérüléskor vagy kóros folyamatokban automatikusan ezt a helyzetet veszi föl, mert ilyenkor a feszülése és a fájdalom is a legkisebb. A gipszeléskor is ebben a helyzetben kell rögzíteni az ízületeket. Ha igazán pihenni akarunk, akkor úgy helyezkedünk el, hogy nagyobb ízületeink lehetőség szerint középhelyzetbe kerüljenek, nehéz, megterhelő fizikai munka után pedig elmondható, hogy oldalfekvésben lehet a legjobban pihenni, ugyanis ez az optimális helyzet a csípő- és térdízületek gyengén hajlított tartására.
Makó Attila
