Magyarországon jelenleg 120 ezer meddő házaspár van: az esetek körülbelül 90%-ában azonosítható az eredménytelenség oka, a fennmaradó 10%-ban viszont nem ismerik a jelenség mögött meghúzódó problémát, vagy egyéb okból kifolyólag nem sikerül helyreállítani a fogamzóképességet. Ha valaki nem jelentkezik családtervezésre, akkor a probléma a legtöbb esetben csak egy év elteltével derül ki, ez azonban elkerülhető, ha a családtervezés keretében már korábban szakemberhez fordulunk.
Ajánló:
Hatékony meddőségi vizsgálatok
Kapcsolódó anyagaink:
Magzati szűrővizsgálatok a genetikai rendellenességek kimutatására
Mikor kezdődik a családtervezés?
Terhesség előtti és terhesség alatti vizsgálatok
Down-kór szűrés anyai vérből és ultrahanggal
A női eredetű meddőség kezelésére a kiváltó okoktól függően többféle módszert alkalmaznak. A normális hormonműködés a petesejtek érési folyamatának szabályzásáért felel, és szintén a szervezet hormonjai azok, amelyek alkalmassá teszik a méhet az embrió befogadására. Ha a meddőség kialakulása mögött a hormonháztartás zavarát feltételezzük, akkor egyaránt megvizsgáljuk a petefészekhormonok, az agyalapi mirigy hormonjainak, illetve a nőkben is termelődő férfihormonoknak a szintjét. A petesejtek létrejöttét a normális petefészek-működés biztosítja, amelynek zavaráért gyakran az úgynevezett policisztás ovárium szindróma a felelős: a megnagyobbodott petefészkek ilyenkor tele vannak cisztákkal és általában a tüszőrepedés is hiányzik. Ez az állapot a tüszőérést serkentő hormonnal (FSH) ma már elég jól kezelhető, és mivel ismert, hogy a jelenség szorosan összefügg a szénhidrát-anyagcsere zavarával, sokszor metforminnal végzett kiegészítő kezelésre is szükség van (a metformin egy korszerű vércukorszint-csökkentő szer, amely a máj glükózkibocsátásának csökkentésével, illetve a glükózfelhasználás fokozásával és a bélből történő cukorfelszívódás mérséklésével éri el vércukorszint-csökkentő hatását).
Ha a meddőség hátterében a hüvely, a méhüreg, a petevezetékek vagy a petefészkek anatómiai eredetű problémái állnak, akkor szintén többféle kezelési lehetőség jöhet szóba (a hímivarsejtek ebben az esetben nem képesek eljutni a petesejtig, vagy az embrió nem képes elérni a méhüreget). Úgynevezett inszeminációt javasolnak abban az esetben, ha a pár férfitagjánál lép fel meddőség, vagy ha a méhnyaknyák nem engedi feljutni a spermiumokat (ez elsősorban az immunológiai eredetű meddőségnél fordulhat elő): a hímivarsejteket ilyenkor egy mosási-koncentrálási folyamatot követően egy vékony katéterrel juttatják a méhüregbe. A petevezetékek gyulladásos eredetű elzáródása esetén a lombikbébi-program alkalmazása lehet a legcélravezetőbb, különösen abban az esetben, ha petevezetékek mindkét oldalon elzáródtak és nincs kimutatható petevezeték-tágulat (az elzáródást a hüvely felől a méh üregébe fecskendővel feljuttatott kontrasztanyag segítségével, ultrahangos vagy röntgenképerősítős nyomonkövetéssel vizsgálják). Ha a petevezeték észrevehető tágulatot mutat, akkor az általában gyulladásos izzadmánnyal telt, és a lombikbébi-módszert csak a tágulat műtéti eltávolítása után érdemes elkezdeni (ehhez az úgynevezett laparoszkópos műtéti technikát alkalmazzák, amelynek során a hasfalon ejtett kis metszéseken át végeznek műtétet).
Az egészséges méhnyálkahártya ahhoz szükséges, hogy az embrió zavartalanul beágyazódhasson. Az egyik leggyakoribb probléma, ha a méhnyálkahártya jóindulatú növedékei (ún. polipok) vagy más, gyulladásos eredetű összenövések akadályozzák a teherbeesést; ilyenkor a növedékek sebészeti úton történő eltávolítása hozhat eredményt. Az endometriózis esetében szintén a már említett laparoszkópos vizsgálatra van szükség: a betegség speciális, részben műtéti, részben pedig gyógyszeres kezelést igényelhet - ismertette a leggyakoribb kezelési eljárásokat Dr. Gasztonyi Zoltán.
[origo] egészség
