2008. április 15., kedd, 7:00
Az aszpirin általában mindenki számára biztonságos gyógyszer, rendszeres fogyasztása azonban egyes esetekben komoly mellékhatásokat is okozhat: ezek közé tartozik a fekély, a gyomorvérzés és más szövődmények. A Harvard Egyetem kutatói új vizsgálatukban igazolták a gyógyszer hatékony daganatmegelőző hatását, de a vastagbélrák gyógyszeres megelőzésében történő használatát a kezeléssel együtt járó mellékhatások túl magas kockázata miatt mégsem ajánlják.
Új klinikai eredmények az aszpirin rákmegelőző hatásával kapcsolatban
A szív- és érrendszeri betegségek kezelésében elért eredmények mellett több mint két évtizede ismert az is, hogy az aszpirin (acetilszalicilsav) hatékonyan képes gátolni a daganatok növekedését. Ezt a hatást később a vastagbélrák és az azt megelőző állapotok (polipok) esetében is megpróbálták alkalmazni, és a már említett mellékhatások elkerülése érdekében úgynevezett követőmolekulákkal próbálkoztak a klinikai gyakorlatban. Az újabb mellékhatások miatt ezek a szerek végül mégsem bizonyultak használhatónak, így a kutatók figyelme ismét az aszpirinre irányult: a Gastroenterology című szakfolyóiratban idén kerültek publikálásra annak az
átfogó klinikai tanulmánynak az adatai, melyek mind a hatékonyság, mind a kockázat vonatkozásában új szempontokat jelöltek ki az aszpirin rákmegelőzési céllal történő alkalmazásával kapcsolatban.
A kérdőíves vizsgálat keretében 18 éven keresztül összesen 51 529 egészségügyi szakdolgozótól gyűjtöttek adatokat: az egyéb kockázati tényezők súlyozására is alkalmas statisztikai módszerekkel a kutatók kimutatták, hogy a rendszeres (heti 2 tablettánál több) aszpirint szedő férfiak vastagbélrák-kockázata valóban csökkent. A kockázatcsökkenés dózisfüggő volt: a hatás nem volt kimutatható a heti 1,5 tablettánál kevesebbet alkalmazóknál, 2-6 tabletta között már csökkenő tendenciát mutatott, 6-14 tabletta esetén pedig jelentős, közel 30%-os csökkenés volt kimutatható.
A heti 14 tablettánál több aszpirin esetében a hatás rendkívül markánsnak bizonyult (közel 70%-os csökkenés), de csak abban az esetben, ha a kezelés hat évnél hosszabb ideig tartott. Az aszpirines kezelés felfüggesztése után a rákmegelőző hatás 4-5 évig érvényesült, utána pedig a kontrollpopulációval megegyező kockázat volt tapasztalható: mivel sokan már a felmérés kezdetét megelőzően is szedték az aszpirint, feltételezhető, hogy a hatás a valóságban csak körülbelül 10 év után jelentkezik, amit egy párhuzamos női csoporton tett megfigyelések is alátámasztanak.
Összefoglalva elmondható, hogy az aszpirin hosszú távú, nagy dózisú (a szív- és érrendszeri betegségeknél megszokott adag többszöröse) alkalmazása valóban jelentősen csökkenti a vastag- és végbélrák kialakulásának kockázatát, azonban a komoly kockázatot hordozó melléhatások miatt ez a gyógyszer mégsem ajánlható a vastagbélrák gyógyszeres úton történő megelőzésére. Mivel a vastagbélrák gyógyszeres kezelése az elmúlt két évtized intenzív kutatási erőfeszítései ellenére sem tekinthető megoldottnak, a hangsúlyt továbbra is a tünetmentes egyének szűrésére kell fektetni, amivel a daganat megelőzhető.
Az aszpirin előnyei és lehetséges veszélyei
A fűzfa kérgének szalicint tartalmazó kivonatát 1827 óta használják láz- és fájdalomcsillapításra (a szalicinből a szervezetben szalicilsav szabadul fel), 1897-ben pedig sikerült előállítani az acetilszalicilsavat - ismertebb nevén az aszpirint - amely azonos hatékonyságú, ám a fűzfakéreg kivonatánál kevésbé károsítja a gyomor nyálkahártyáját. Az aszpirinre 1899-ben jegyezték be a szabadalmat, a gyógyszert pedig 1903-ban kezdték árusítani. Az aszpirin - gyulladáscsökkentő hatása mellett - véralvadásgátló hatással is rendelkezik, így alacsony dózisban történő hosszú távú használata elősegíti a szívinfarktus és a vérrögök kialakulásának megelőzését azoknál, akiknél különféle okokból kifolyólag magas a vérrögök megjelenésének kockázata (az orvosi gyakorlatban elterjedt az is, hogy a szívinfarktust követően azonnal kis mennyiségű, nagyjából 160 milligrammnyi aszpirint adnak a betegnek). Az aszpirin lehetséges mellékhatásai között szerepelnek a gyomor- és bélrendszeri problémák, például a gyomorfekély vagy a gyomorvérzés kialakulása, továbbá nőknél fokozhatja a vérzés erősségét a menstruáció ideje alatt.
A vastagbélrák megelőzhető lenne a megfelelő életmóddal és a szűréssel
A vastagbélrák kialakulásának aszpirinnel történő gyógyszeres megelőzésével kapcsolatban már korábban is folytak átfogó klinikai vizsgálatok (lásd például a Tudomány rovat korábbi cikkét:
Aszpirin a rák ellen: kiugró eredmények). Ezekben a kutatók arra jutottak, hogy napi egy, kis adag aszpirin is megfelelő védelmet nyújthat a polipok kialakulása ellen a vastag- és a végbél területén. Az említett vizsgálat külön érdekessége volt, hogy akik az alacsonyabb mennyiségű - a gyermekadagnak megfelelő - aszpirint kapták, azoknál jobb eredményeket értek el (náluk az új polipok megjelenésének kockázata 19%-kal csökkent), ezen kívül több mint 40%-kal csökkent annak kockázata, hogy a polipokból komolyabb elváltozások, például tumorok fejlődjenek ki. Ezek az eredmények főként a különösen veszélyeztetett embereknek lehetnek fontosak, például azoknak, akiknek már volt polipjuk vagy bélrákjuk.
Az új tanulmány eredményei alapján látható, hogy egyelőre ellentmondásos területről van szó, így a vastagbélrák kialakulásának megelőzésében továbbra is kiemelt fontosságú marad a megfelelő életmód és szűrés. Az életmódbeli tényezők között érdemes megemlíteni az elhízás megelőzését célzó helyes táplálkozást (alacsony zsírtartalmú, rostokban gazdag, illetve sok gyümölcsöt és zöldséget tartalmazó diéta), a testmozgást, a dohányzás kerülését, továbbá a megfelelően beállított vércukorszintet azoknál, akik korábban tumoreltávolító műtéten estek át (ezekről a kutatási eredményekről korábbi cikkeinkben olvashat bővebben:
Testmozgással a vastagbélrák ellen,
A dohányzás kétszeresére növelheti a vastagbélpolipok kialakulásának kockázatát,
A megemelkedett vércukorszint is összefügghet a vastagbélrák kialakulásával).
A másik fontos tényező a szűrés: ide tartoznak a daganatok korai kimutatását célzó vizsgálatok (székletvérvizsgálat vagy a székletvér immunológiai módszerekkel történő kimutatása) és a vastagbélrákot megelőző állapotok kimutatására is alkalmas módszerek (szigmoidoszkópia, a kolonoszkópia és a klinikai gyakorlatban még nem alkalmazott kapszulás endoszkópia). Ezek közül továbbra is a kolonoszkópia tekinthető a leghatékonyabb eljárásnak, amellyel az eddigi felmérések adatai szerint az összes vastagbél- és végbélrák 64%-a megelőzhető (a szűrési módszerek összehasonlításáról lásd korábbi cikkünket:
Sok évvel lemaradtunk a vastagbélrákszűrésben).
Hazánkban egyelőre az elmúlt évtized számos modellkísérlete ellenére sem valósult meg az egész magyar népességre kiterjedő szűrési program: a 2008-as friss ajánlásoknak megfelelő, a daganat megelőzésére is alkalmas eljárással még modell sem készült, sőt idén a vastagbélrák világnap kapcsán februárban napvilágra került adatok szerint az idei költségvetésben egyetlen forint sem áll rendelkezésre a vastagbélrák megelőzésére. A tünetmentes egyének szűrését - mely a legolcsóbb és leghatékonyabb eljárás lenne - még részben sem támogatja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, így egyre nagyobb szerephez jut az öngondoskodás és a fokozott kockázatú betegcsoportok megfelelő tájékoztatása: mindez halmozottan érinti a daganatos betegek családtagjait, hiszen ők fokozottan veszélyeztetettek a vastagbélrák kialakulása szempontjából. Azokban a családokban, ahol egyszer már előfordult béldaganatos betegség, a családtagoknál a hatékony megelőzéshez legkésőbb 40 évesen, de néha még fiatalabb korban meg kellene történnie az első szűrővizsgálatnak (bővebben:
Vastagbélrák: a daganatos betegek családtagjainak szűréséről).
[origo] egészség
