2008. május 12., hétfő, 21:35
Az általános gerincpanaszok a lakosság 50 év feletti populációjában a mozgásszervi betegségek között vezető szerepet töltenek be. Ezeken a kórképeken belül az egyik leggyakrabban - elsősorban a gerinc nyaki és ágyéki szakaszán - előforduló megbetegedés a porckorongsérv, amely - az ülőmunka előretörésének és a mozgásszegény életmódnak köszönhetően - már egyre fiatalabb korúakat érint.
Az ember csontvázának legfontosabb eleme a gerinc, amely magában foglalja a csigolyákat, a porckorongokat, a csigolyák közötti kis izületeket, a gerincet körül vevő szalagokat, és az izmokat. A porckorongok mozgékonnyá teszik a gerincet, védik a rázkódásoktól és az ütésektől, csillapítják a gerincet ért ütések hatását. Ennek következtében az egészséges porckorong rugalmas és erős összeköttetést biztosít a csigolyatestek között.
A porckorong két részből áll, a külső részt egy körkörös rostos réteg alkotja, míg a belső részt gél halmazállapotú, úgynevezett mag tölti ki. Ez a belső mag nagy mennyiségben képes vizet megkötni, aminek nagy szerep van a porckorongok rugalmasságának megőrzésében. Az öregedés során azonban a porckorong magjának alapállománya megváltozik, vízkötő képessége csökken, és a negyvenes éveink végére már igen kifejezetté válik, ilyenkor beszélünk a porckorongok kopásáról. A porckorong kopásában az öregedésen kívül genetikai tényezőknek, és a rendszeres túlterhelésnek, roszz testtartásnak is komoly szerepe van. Gyakrabban sérülnek ugyanis azok a porckorongok, melyek a függőleges testhelyzet miatt nagyobb nyíróerőknek vannak kitéve, ezek főleg az ágyéki (orvosi nevén lumbális) gerincszakaszon találhatóak.
A porckorong kopása azonban még nem azonos a sérv kialakulásával, ez utóbbi tünet ugyanis lassú folyamat során alakul ki. A rostos gyűrű amely a kocsonyás magot veszi körül fokozatosan vizet veszít, berepedezik, majd szétszakadozik. Ezt követően a kocsonyás mag kimozdulhat a helyéből, és a leszakadt rostos gyűrűdarabokat a gerinccsatornába préselheti. Ebben az esetben már kialakult porckorongsérvről beszélünk. A kitüremkedett sérv a mellette lévő ideg gyulladását okozza, amely megvastagodva a már korábban sérv által beszűkített gerinccsatornába még jobban beszorul, és ez okozza a gerincsérv tüneteit. A kialakult porckorongsérv ezenfelül az adott gerincszakasz stabilitásának elvesztésével jár, amely aztán további károsító folyamatokat is beindíthat.
Tünetei
A porckorongsérv legjellemzőbb hármas tünetegyüttese: a fájdalom, a mozgáskorlátozottság, és az érintett gerincszakaszra jellemző idegrendszeri problémák. A tünetek attól függően, hogy melyik gerincszakaszhoz tartozó porckorongban alakult ki a sérv, jelentősen változhatnak. Leggyakrabban az erőteljesen megterhelt IV. és V. ágyékcsigolya között jön létre a sérv (az összes porckorongsérv mintegy 60-70%-a ebbe a kategóriába tartozik), de a nyakcsigolyák közötti szakaszok is gyakran érintettek. A kiszakadt porckorongdarab, az ideggyökkel kapcsolatba kerülve először az ideggyök hüvelyének gyulladását okozza, amelyet az érintettek igen erős fájdalomként élnek meg. Ezenfelül komoly fájdalommal jár az is, hogy az érintett gerincszakasz mellett található izmok reflexes úton, tartósan összehúzódnak, amely az érintett gerincszakasz mozgását erősen korlátozza. A beteg fájdalmait tovább fokozhatja az, ha a csigolyák oldalnyúlványai közötti kisizületekben gyulladás is kialakul. A fájdalom kezdete általában elmosódó, és lassan, fokozatosan alakul ki, terhelésre erősödik és csak időszakosan, főleg pihenésre enyhül. A helyi fájdalom az ágyéki gerinc középső és oldalsó részein jelentkezik, gyakran azonban a helyi fájdalom mellett az alsó végtagokba kisugárzó fájdalomról is beszámolnak a betegek.
A lokális fájdalmat nevezik lumbágónak, mely görög szó és derékfájdalmat jelent, ha a fájdalom egyik vagy mindkét oldalon az ülőideg területére is kisugárzik, akkor lumboisialgiának hívjuk. Az érintett idegek funkciózavara az ideggyök által ellátott területek érzészavarával (érzéskiesés, zsibbadásérzés, megváltozott érzés minőség), az ellátott izmok erejének csökkenésével, illetve a reflexek zavarával jár. Ezek a tünetek jelentősen befolyásolják a beteg tartását, járását és a mozgását. Ha az alsó végtag mozgató ideggyökét érinti a betegség, akkor a betegeknél az izomerő csökkenése miatt sántítás alakulhat ki, amely terhelésre fokozódik, és akár olyan mértékű is lehet, hogy a betegek kénytelenek bizonyos távolság megtétele után megállni pihenni. Előfordulhat olyan állapot is, amikor a gerinccsatornába nyomuló sérv egyszerre több lefelé szálló ideggyököt is nyom, ilyenkor kopmlex tünetegyüttes alakulhat ki, mely igen heves gyöki fájdalommal, alsó végtagi bénulással, érzészavarral, és széklet és vizelettartási zavarokkal. A nyaki és háti gerincszakaszon lényegesen ritkábban alakulnak ki porckorong sérvek, mivel ennek a szakasznak kisebb a mobilitása és kisebb megterhelésnek is van kitéve az ágyéki gerincszakaszhoz képest. Ebben az esetben a tünetek általában kifejezetten nagy fizikai megerőltetést követően jelentkeznek, és jellemző a nagyfokú, felső végtagba sugárzó fájdalom, illetve a kifejezett neurológiai tünetek, a zsibbadás az érzészavar és az izomerő csökkenése.
Felismerés, diagnózis
A porckorongsérv gyanúját már a tünetek alapján felvetheti az orvos, melyet az alapos fizikális vizsgálat erősíthet meg, de az ortopédiai szakvizsgálaton kívül neurológiai vizsgálat elvégzésére is szükség van minden esetben. A porckorongsérv nagyságának és pontos elhelyezkedésnek megállapítása pedig ma már mágneses rezonancia vizsgálattal (MRI) történik.
A kezelés megtervezésnél mindig figyelembe kell venni a beteg állapotát és a kórkép természetes lefolyását. A hirtelen kialakult porckorongsérvek esetén várhatóan a kiszakadt sérv folyadéktartalma fokozatosan csökken, a sérv nagysága mintegy 6 hét alatt a felére csökken. Továbbá ezzel párhuzamosan csökken a térszűkítés és csökken az ideggyulladás mértéke és az idegrendszeri tünetek is. Ezenfelül gyakran tapasztaljuk, hogy a beteg panaszai 4-6 hét alatt jelentősen csökkenek kezelés nélkül is, aminek következtében ugyanígy várható az érzészavarok megszűnése is. Sajnos azonban a mozgászavarok kialakulása (bénulások) esetén nagy az esélye a maradandó károsodások kialakulásának, ezért ha a betegnek nincsenek kifejezett mozgászavarai, akkor első lépésben a konzervatív, nem műtétes kezelés javasolt. A konzervatív kezelés lényege a fájdalom csillapítása, megfelelő gyógyszeres kezeléssel, melyet kiegészítenek esetenként izomlazítókkal.
A másik fontos eleme az érintettek ellátásának az ideggyulladás csökkentése, melyre általában szteroidot tartalmazó infúzós készítményeket használnak. A kezdeti fázisban néhány napig javasolt az ágynyugalom, majd fokozatosan kezdhető csak el a terhelés, lehetőleg gyógytorna segítségével. Minden porckorongsérves betegnek számolnia kell azzal, hogy a panaszok és a fájdalmak időszakosan fellángolnak. Amennyiben a konzervatív kezelés mellett a beteg panaszai nem javulnak kellő mértékben, vagy a tünetek rosszabbodnak, illetve ha izombénulása is van, abban az esetben műtéti beavatkozás indokolt, amelynek elvégzése minden esetben ortopéd sebész feladata. A szakemberek ugyanis az érintett állapota, valamint a sérv nagysága alapján döntik el, hogy milyen típusú műtétet végeznek el a tünetek csökkentése érdekében.
Jövőbeli gyógyítási lehetőségek
A porckorongbántalmak jövőbeni megoldása a
mesterséges porckorongok beültetése és a hagyományos megoldás mellett más úton is elképzelhető. Sikeresnek mondható ugyanis a Hong Kong Egyetem orvosai által öt személyen végrehajtott porckorong-átültetés. A beavatkozás óta több mint öt év telt el, az alanyok jól vannak, mozgásképességük javult, és immunrendszerük is megfelelőképpen működik - olvasható a tanulmányban. Az operációt végző sebészek szerint ha sikerül a módszert még kidolgozottabbá tenni, akkor az átültetés is megfelelő alternatívát biztosíthatna a jelenlegi terápiák mellett
Ezenkívül a Manchester Egyetem kutatóinak munkája nyomán már megkezdődtek a klinikai vizsgálatok a porckorongokba bejuttatható őssejtekkel kapcsolatban is. A tudósok kifejlesztettek ugyanis egy olyan módszert, amely során a páciensek csontvelőjében található őssejtek segítségével építik újjá a gerincoszlop sérült porckorongjait. A kutatás vezetője szerint a klinikai vizsgálatok ezzel kapcsolatban pár éven belül befejeződhetnek, és így újabb, hatásos és fájdalommentes és végleges gyógymódot adhatnak a porckorongproblémák kezelésére.
Megelőzés
Mivel a kor előrehaladtával a porckorong vizet veszít, ami hajlamosít a sérv kialkulására ezért a betegség a 40 év feletti korosztályban igen gyakori. A megelőzésben megfelelő kímélő mozgásnak, a
gerinctornának, jógának van jótékony hatása. Fontos az úgyevezett gerinckímélő, ergonomikus mozgás, emelés megtanulása és alkalmazása, a tartós kényszerhelyzetek kerülése, illetve ezek megszakítása legalább néhány perces mozgással. Ennek érdekében a legfontosabb hátizmaink karbantartása, az izmok - különösen a mély hátizmok - erősítése, rendszeres nyújtása és átmozgatása.
Továbbá az sem mindegy, hogyan kelünk fel fekvő helyzetünkből. Életkortól és panasztól függetlenül érdemes áttérni a gerinckímélő megoldásra: oldalunkra fordulva, kezünkkel feltolva felsőtestünket üljünk fel az ágyban, ahelyett, hogy hasizom-erősítő tornagyakorlatokkal kísérleteznénk. Ezenfelül az úszás, elsősorban a szabályosan végzett mellúszás segíthet megerősíteni a hátizomzatunkat. Fontos azonban tudni azt, hogy számos sportágnak vannak veszélyei, elsősorban azok számára, akiknek már vagy sérvük, vagy egyéb porckorong problémái vannak. A síelés, a hagyományos body-building (testépítés) vagy a kontakt sportok kevéssé ajánlhatóak, mivel a súly, illetve a gyors, változatos irányú mozgások terhelik a gerincet. Természetesen hatásosak lehetnek a porcállományt kímélő és javító hatású készítmények, melyek kodroitin-szulfátot és glükózamint tartalmaznak.
Dr. Bors István
