A toxoplazmózis egy apró egysejtű parazita, a Toxoplasma gondii által okozott fertőzés, amelynek elsősorban a családtervezés idején van jelentősége: a kórokozónak súlyos magzatkárosító hatása lehet, és bár a korábbi fertőzések nem okoznak problémát, az újonnan történt fertőzések veszélye miatt mégis érdemes szűrővizsgálattal meghatározni a kismama fogékonyságát. Az élősködő szaporodása kizárólag macskákban zajlik, így a terhesség idején jobb, ha nem szerzünk be új házikedvencet, ha pedig már van macskánk, akkor a megfelelő óvintézkedések betartásával kerülhetjük el a fertőződést.
Veszélyes-e a kismamákra a lakásban tartott macska?
Ajánló:
Modern magzati rendellenesség- szűrés
Kapcsolódó anyagaink:
Az ultrahangos és biokémiai vizsgálatok jelentősége a magzati rendellenesség-szűrésben
Magzati szűrővizsgálatok a genetikai rendellenességek kimutatására
Terhesség előtti és terhesség alatti vizsgálatok
A terhesgondozás során elvégzendő vizsgálatok
Mikor kezdődik a családtervezés?
Down-kór szűrés anyai vérből és ultrahanggal
A Down-kór szűrése - hazai helyzetkép
Magzati genetikai tesztek: új lehetőségek és veszélyek
Korábban:
A fertőzés akkor lesz veszélyes, ha csökkent immunműködésű egyénekben vagy a fertőzésen addig még át nem esett terhes nőkben alakul ki. Az anya fertőzése általában tünetmentesen zajlik, de a parazita a méhlepényen keresztüljutva a magzatot is megfertőzheti. A terhesség minél korábbi időszakában lép fel a fertőzés, annál súlyosabb következményekkel járhat a születendő utódra nézve: a kórokozó miatt kora- és halvaszülés, valamint spontán vetélés is előfordulhat. Elmondható továbbá, hogy a fertőzött újszülöttek többsége születéskor tünetmentes, és csak hetek, hónapok vagy akár évek múltával tapasztalhatóak náluk a fertőzés első jelei. A leggyakrabban előforduló rendellenesség a szem ér- és ideghártyájának gyulladása, amely súlyos esetben vaksághoz is vezethet, de előfordulhat vízfejűség (a gerincvelői folyadék felgyülemlése a koponyaűrben), a koponyán belüli meszes gócok kialakulása, valamint süketség és szellemi visszamaradottság is. Az említett tünetek a fertőzött gyermekekben mintegy 60%-kal gyakrabban jelennek meg.
"A jelenlegi szülészeti protokollban nincsen kötelező érvényű ajánlás arra vonatkozóan, hogy a toxoplazmózissal kapcsolatos szűrővizsgálatot minden kismamánál el kell-e végezni: a fertőzés nem túl gyakori, a várandós nők nagyobb része pedig korábban már maga is átesett a fertőzésen. Egyfelől tehát nem szabad túlértékelnünk a fertőződésből adódó veszélyeket, másrészt az esetlegesen mégis jelentkező és igen súlyos magzati fejlődési rendellenességek miatt mégis érdemes felajánlani a nők számára a szűrés lehetőségét, ugyanis csak ezzel tisztázható egyértelműen, hogy a kismama fogékony-e a fertőzésre. Ha valaki fogékonynak bizonyul, de emellett semmilyen egyéb, a fertőzöttség jelenlétére utaló jel nincs, akkor megfelelő tanácsokkal látják el a kismamát annak érdekében, hogy a terhesség alatt elkerülhesse a kórokozót" - tudtuk meg Dr. Gasztonyi Zoltántól, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum Nőgyógyászati és Családtervezési Központjának szakmai vezetőjétől.
Érdemes-e kezelésre küldeni a kismamát?
Ha a várandós kismama szervezetében korábban már lezajlott a Toxoplasma-fertőzés, akkor az többnyire életre szóló védettséget ad a nő számára. A megfelelő ellenanyagszintek koraterhességi periódusban történő vizsgálatával viszonylag pontosan lehet arra következtetni, hogy a kismama mennyire tekinthető fogékonynak a kórokozóval történő fertőződéssel szemben. Ha a hosszútávú védettséget igazoló ellenanyagszintek (úgynevezett immunglobulinok) azt jelzik, hogy a várandós nőnél már jelen van a korábbi fertőződés miatt kialakult védettség, akkor a terhesség alatt ebből a szempontból semmilyen veszély nem fenyegeti. Ha azonban egyáltalán nem igazolhatóak a korábbi fertőzésre utaló jelek, akkor különös elővigyázatosságra lesz szükség a terhesség első és második harmadában (a fertőzéssel szembeni védekezési lehetőségek felsorolását lásd később). A Toxoplasma-fertőzés általában a terhesség huszadik hetéig képes súlyos rendellenességeket okozni, de fontos hangsúlyozni, hogy a kórokozó jelenléte esetén sem minden esetben alakul ki magzatkárosodás. Ennek azonban meglehetősen nagy a veszélye, ezért ha a koraterhességi időszakban friss fertőződést sikerül kimutatni, akkor javasolható a kismama kezelése.
A toxoplazmózis elleni főbb védekezési lehetőségek
A fertőzés természetesen abban az esetben kerülhető el a legnagyobb eséllyel, ha a terhesség idején nem vásárolunk magunknak macskát. Amennyiben már régóta óta rendelkezünk cicával, akkor az állat esetleges fertőzöttsége esetén sincs mitől tartani: a kismama ebben az esetben nagy valószínűséggel már korábban, a terhesség előtt átesett a fertőzésen. Kedvencünket emiatt nem kell elkülönítve tartani a terhesség alatt, arra azonban fontos ügyelnünk, hogy az állat ne kószáljon a szabadban, hiszen amennyiben eddig nem találkozott a kórokozóval, a fertőződésének így jelentősen megnő az esélye. Fontos továbbá, hogy valóban tartsuk be a higiénikus állattartás szabályait: ápoljuk megfelelően az állatot és ügyeljünk az alomtálca tisztaságára és rendszeres fertőtlenítésére, az alom gyakori cseréjére. Feltétlenül kerüljük továbbá a macska nyers hússal történő etetését, hiszen ez utóbbi lehet az állat megfertőződésének elsődleges forrása. Értelemszerűen számunkra sem javasolt a nyershúsok (például a tatárbifsztek) fogyasztása, valamint a többi étel elkészítésénél is érdemes fokozott elővigyázatossággal eljárnunk - feltétlenül kerüljük például a mosatlan zöldségeket és gyümölcsöket.
Háziállataink külső és belső élősködői
A kutyáknak és macskáknak - hasonlóan más élőlényekhez - számos élősködő (parazita) faja van. Ezek egy része külső élősködő - ide tartoznak többek között a tetvek, a bolhák és a kullancsok - amelyek az állatok bőrén, szőrzetén szabad szemmel is jól láthatók, és az általuk okozott tünetek könnyen felismerhetők. Léteznek azonban olyan élősködők is, amelyek a kutya és a macska belső szerveiben, szöveteiben élnek, és a fertőzöttség többnyire nem jár együtt látványos tünetekkel. A belső paraziták közül több faj kedvenceink emésztőcsatornájában éri el teljes kifejlettségét, petéik, lárváik a béltartalomba kerülnek, majd az állatok ürülékével (bélsárral) a környezetbe juthatnak. A talajra jutott paraziták azután a szabadban folytatják fejlődésüket, és újabb állatokat fertőzhetnek meg. E belső élősködők közül több faj az emberre is veszélyes lehet: az ilyen, állatról emberre terjedő megbetegedéseket nevezzük összefoglaló néven zoonózisoknak. A toxoplazmózisról, valamint az egyéb, állatról emberre terjedő fertőzésről korábbi anyagunkban olvashatnak bővebben: Mit tehetünk otthonunkban, hogy elkerüljük a kedvenceink által hordozott kórokozókkal történő megfertőződést?
[origo] egészségA kutyáknak és macskáknak - hasonlóan más élőlényekhez - számos élősködő (parazita) faja van. Ezek egy része külső élősködő - ide tartoznak többek között a tetvek, a bolhák és a kullancsok - amelyek az állatok bőrén, szőrzetén szabad szemmel is jól láthatók, és az általuk okozott tünetek könnyen felismerhetők. Léteznek azonban olyan élősködők is, amelyek a kutya és a macska belső szerveiben, szöveteiben élnek, és a fertőzöttség többnyire nem jár együtt látványos tünetekkel. A belső paraziták közül több faj kedvenceink emésztőcsatornájában éri el teljes kifejlettségét, petéik, lárváik a béltartalomba kerülnek, majd az állatok ürülékével (bélsárral) a környezetbe juthatnak. A talajra jutott paraziták azután a szabadban folytatják fejlődésüket, és újabb állatokat fertőzhetnek meg. E belső élősködők közül több faj az emberre is veszélyes lehet: az ilyen, állatról emberre terjedő megbetegedéseket nevezzük összefoglaló néven zoonózisoknak. A toxoplazmózisról, valamint az egyéb, állatról emberre terjedő fertőzésről korábbi anyagunkban olvashatnak bővebben: Mit tehetünk otthonunkban, hogy elkerüljük a kedvenceink által hordozott kórokozókkal történő megfertőződést?
