A túlsúlyosság járványszerű terjedéséért a szakemberek részben a fejlett világ lakóinak elkényelmesedett, mozgásszegény életmódját okolják. Ám egy új kutatás szerint sokkal inkább a túlzott falánkságnak, és nem annyira a mozgáshiánynak köszönhető az iparosodott országokban aggasztó méreteket öltő elhízás.
A mozgáshiány vagy a túlzott kalóriabevitel tekinthető-e az elhízás fő okának?
Ajánló
Táplálkozás - Az [origo] egészség dietetikai aloldala
Korábban:
Vonzóbbá teszi az ételt az étvágyfokozó hormon
Jótékonyak is lehetnek a bőr alatti zsírpárnák
Gyermekkorban dől el, hány zsírsejtünk lesz
Fogyókúra bélbaktériumokkal: jövőbeli terápiás lehetőségek
A női derékbőséget döntően a gének határozzák meg
Fontosabb lehet a testsúlynál, hogy mennyire vagyunk fittek
Interaktív ajánló
Pirulapatika
Annak érdekében, hogy a táplálkozási szokásokkal és a fizikai aktivitással kapcsolatban megbízhatóbb adatokat szerezzenek, Klaas Westerterp (Maastricht Egyetem) és John Speakman (Aberdeen Egyetem) a kétszeresen jelölt víz módszerét alkalmazta: a vizsgálati alanyoknak két héten át minden nap kismennyiségű hidrogén-, illetve oxigénizotóppal jelölt vizet adtak (a vízmolekulák oxigénatomjainak egy része az anyagcsere-folyamatok során hasznosul, egy része pedig szén-dioxid molekulák részeként távozik). Az izotóppal jelölt oxigénmolekulák mennyiségében tapasztalható csökkenés a szervezetből távozó víz és szén-dioxid mennyiségét együtt méri, az izotópos hidrogén csökkenése viszont csak a szervezetből távozó vízmennyiséget. A hidrogén- és oxigénizotópok arányának a vizeletben mérhető változásaiból - a távozó szén-dioxid mennyiségének meghatározásán keresztül - végül megbecsülhető az illető személy átlagos anyagcsererátája, úgy, hogy a szén-dioxid-mennyiség értékét energiaráfordítássá alakítják át.
A kutatócsoport az újonnan kapott mérési eredményeket összevetette egy másik nehézvizes vizsgálat adataival, amelyet szintén Westerterp végzett 266 maastrichti lakoson húsz évvel ezelőtt, emellett az Egyesült Államokban, illetve a harmadik világban végzett korábbi vizsgálatok eredményeivel is összehasonlították az új adatokat. Az energiafogyasztással kapcsolatos mérési módszerek közül a nehézvízvizsgálat tekinthető a legmegbízhatóbb módszernek, ami alkalmas arra, hogy megfelelő pontossággal elemezzék az összes rendelkezésre álló adatot.
Az összehasonlításokból kiderült, hogy az emberek pont annyi kalóriát égetnek el napjainkban, mint a korábbi generációk. A napi energiafelhasználás valamennyi vizsgálatban hasonló volt, függetlenül attól, hogy azt Európában, az USA-ban vagy a fejlődő országokban végezték-e. Ugyanebben a húszéves periódusban az elhízás gyakorisága Hollandiában a duplájára, az USA-ban pedig a háromszorosára nőtt - olvasható a Science hírportálján. “Nem állítjuk, hogy a testmozgás ne számítana: ha valaki edz a maratonra, természetesen fittebb lesz. Ám úgy tűnik, hogy az átlagember napi fizikai aktivitása nem változott. Azt az időt, amit ma tévénézéssel töltünk, az ötvenes években valószínűleg rádióhallgatással, a húszas években pedig olvasással töltötték az emberek. Vizsgálatunk azt sugallja, hogy a nyugati világban terjedő kövérség döntően a helytelen táplálkozási szokásoknak köszönhető" - emelte ki Speakman.
Loren Cordain, a Colorado Állami Egyetem élettanprofesszora provokatívnak tartja az új eredményeket. Véleménye szerint a különböző nehézvizes vizsgálatokat nem teljesen azonos módszerrel végezték, ezért nem feltétlenül lehet őket összehasonlítani. A kutató azt is aggályosnak tartja, hogy a húsz évvel ezelőtti maastrichti vizsgálatban mindössze 366 ember vett részt, ami nem tekinthető reprezentatívnak az egész országra nézve. Speakman azonban mindezek ellenére úgy véli, elemzésük megfelelő módszerekkel történt, következtetéseik pedig megalapozottak.
A rendszeres étkezés kulcsfontosságú
A svéd Karolinska Intézet kutatóinak az Obesity című folyóirat legutóbbi számában megjelent publikációja szerint a rendszertelenül étkező emberek sokkal nagyobb eséllyel válnak rezisztenssé az inzulinnal szemben, ami a jelenlegi elképzelések szerint növeli a metabolikus szindróma néven ismert betegségcsoport kialakulásának veszélyét. A metabolikus szindróma során a szív- és érrendszeri betegségek bizonyos rizikótényezői - a hasi elhízás, a magasvérnyomás, a nem megfelelő vérzsírértékek és a glükóz-intolerancia - egyszerre, egy betegben jelentkeznek; a tünetegyüttes kialakulását az étrend befolyásolja a leginkább. (Megjegyzendő, hogy a metabolikus szindróma diagnózisának jelentőségével kapcsolatban nincs egyetértés az orvosok között: Richard Kahn, az Amerikai Diabétesz Társaság képviselője például úgy véli, hogy a metabolikus szindróma megfelelő diagnózisának keresése helyett inkább a különböző kockázati tényezők együttjárásának okait, valamint az inzulinrezisztencia kialakulásának mechanizmusát kellene intenzívebben kutatni.
A svéd kutatócsoportnak első ízben sikerült kimutatnia, hogy az étkezés rendszeressége, függetlenül annak tartalmától, hatással van a metabolikus szindróma kialakulására. A vizsgálatban több mint 4000, 60 éves férfi és nő vett részt: az általános orvosi vizsgálatok mellett egy olyan kérdőívet is ki kellett tölteniük a résztvevőknek, amelyben a hétköznapi étkezési szokásokkal kapcsolatos főbb információkat kellett megadni. Az eredmények alapján a rendszertelen étkezés egyértelműen összefügg a metabolikus szindróma fokozott kockázatával: azoknak a válaszadóknak, akik saját bevallásuk szerint ritkán étkeztek rendszeresen (naponta legalább háromszor) a vizsgált időszakban, nagyobb volt a haskörfogatuk, gyakoribbak voltak náluk vérzsírszintekkel kapcsolatos problémák, emellett az inzulinrezisztencia jelei közül is többet találtak náluk - olvasható az egyetem honlapján.
A vizsgálatot vezető Mai-Lis Hellénius szerint az új eredmények egyaránt segíthetnének a metabolikus szindróma megelőzésében és a minél hatékonyabb kezelést célzó táplálkozási tanácsok kialakításában. "A diétás tanácsok rendszerint arról szólnak, hogy milyen ételeket kellene ennünk, azonban az sem mindegy, hogy mikor és milyen rendszerességgel fogyasztjuk el a javasolt ételeket" - tette hozzá a professzor asszony.
[origo] egészség A svéd Karolinska Intézet kutatóinak az Obesity című folyóirat legutóbbi számában megjelent publikációja szerint a rendszertelenül étkező emberek sokkal nagyobb eséllyel válnak rezisztenssé az inzulinnal szemben, ami a jelenlegi elképzelések szerint növeli a metabolikus szindróma néven ismert betegségcsoport kialakulásának veszélyét. A metabolikus szindróma során a szív- és érrendszeri betegségek bizonyos rizikótényezői - a hasi elhízás, a magasvérnyomás, a nem megfelelő vérzsírértékek és a glükóz-intolerancia - egyszerre, egy betegben jelentkeznek; a tünetegyüttes kialakulását az étrend befolyásolja a leginkább. (Megjegyzendő, hogy a metabolikus szindróma diagnózisának jelentőségével kapcsolatban nincs egyetértés az orvosok között: Richard Kahn, az Amerikai Diabétesz Társaság képviselője például úgy véli, hogy a metabolikus szindróma megfelelő diagnózisának keresése helyett inkább a különböző kockázati tényezők együttjárásának okait, valamint az inzulinrezisztencia kialakulásának mechanizmusát kellene intenzívebben kutatni.
A svéd kutatócsoportnak első ízben sikerült kimutatnia, hogy az étkezés rendszeressége, függetlenül annak tartalmától, hatással van a metabolikus szindróma kialakulására. A vizsgálatban több mint 4000, 60 éves férfi és nő vett részt: az általános orvosi vizsgálatok mellett egy olyan kérdőívet is ki kellett tölteniük a résztvevőknek, amelyben a hétköznapi étkezési szokásokkal kapcsolatos főbb információkat kellett megadni. Az eredmények alapján a rendszertelen étkezés egyértelműen összefügg a metabolikus szindróma fokozott kockázatával: azoknak a válaszadóknak, akik saját bevallásuk szerint ritkán étkeztek rendszeresen (naponta legalább háromszor) a vizsgált időszakban, nagyobb volt a haskörfogatuk, gyakoribbak voltak náluk vérzsírszintekkel kapcsolatos problémák, emellett az inzulinrezisztencia jelei közül is többet találtak náluk - olvasható az egyetem honlapján.
A vizsgálatot vezető Mai-Lis Hellénius szerint az új eredmények egyaránt segíthetnének a metabolikus szindróma megelőzésében és a minél hatékonyabb kezelést célzó táplálkozási tanácsok kialakításában. "A diétás tanácsok rendszerint arról szólnak, hogy milyen ételeket kellene ennünk, azonban az sem mindegy, hogy mikor és milyen rendszerességgel fogyasztjuk el a javasolt ételeket" - tette hozzá a professzor asszony.
