Amerikai kutatók újabb látványos kísérletekkel igazolták egy olyan gyógyszer hatékonyságát, amelyet az igen veszélyes "szuperbaktériumok" ellen fejlesztettek ki, és amelynek alkalmazása néhány éven belül világszerte, így nálunk is várható. Az antibiotikumoknak ellenálló szuperbaktériumok egyre több áldozatot szednek, és egyre komolyabb közegészségügyi problémát jelentenek.

Ajánló
Az Országos Epidemiológiai Központ legfrissebb ajánlása az MRSA-szűrésekről
Szakmai cikk az MRSA-rezisztencia kialakulásáról
Területi rezisztencia - kikerült a kórházakból az MRSA
Új antibiotikumok: a ping-pong meccs vége?
Szakmai összefoglaló a penicillinekről
Szuper-ellenállóvá vált a legveszélyesebb baktérium
Új fegyver a bakteriális háborúban
Fordulópont a szuperbaktériumok elleni háborúban
Gyógyszerrezisztenciáért felelős gének "kilövése" baktériumokban
A Staphylococcus aureus MRSA-törzseinek a penicillinek és több más antibiotikum ellen is rezisztenciájuk (ellenállóképességük) alakult ki. A svájciak által kifejlesztett szer (Ceftobiprol) azonban a gyártó szerint 100%-os hatékonysággal pusztította el az in vitro (élő szervezeten kívüli) kísérletekben az MRSA-törzseket, vagyis egyetlen ellenálló baktériumot sem találtak a kutatók. Az ún. cefalosporin-antibiotikumok közé tartozó hatóanyag egy olyan baktériumenzim működését képes hatékonyan és tartósan gátolni, amely nélkülözhetetlen a baktériumok sejtfalának felépítéséhez és a későbbi rezisztencia kialakításához.
Legalább 2-3 év a hazai alkalmazásig
Az új antibiotikumot - a megfelelő klinikai vizsgálatok után - Kanadában már engedélyezték, így ott már használhatják az orvosok a készítményt. Az elfogadás utolsó fázisában van azonban az Egyesült Államokban és Oroszországban is. Az [origo] által megkérdezett mikrobiológiai szakember szerint az Európai Unióban - így Magyarországon is - hozzávetőlegesen két-három éven belül, az előírt klinikai tesztek teljesítése után kerülhet alkalmazásra a hatóanyag. Általában azonban sok függ attól is, hogy a gyógyszert kifejlesztő cég mikor, melyik országban tervezi az antibiotikum forgalmazását. Emiatt hazánkban is lehetséges, hogy jóval az uniós feltételek teljesítése után lesz csak alkalmazható a gyógyításban a hatóanyag.
A kórházakon kívül is egyre gyakoribb az MRSA-fertőzés
Magyarországon az ezredfordulóig alacsony volt az MRSA gyakorisága, azóta viszont egyre inkább terjed, az invazív fertőzések esetében lassan eléri a 25%-os előfordulást. Az MRSA előfordulási gyakoriságában igen jelentős területi, sőt kórházakon belüli különbségek vannak, de mindenhol több MRSA van az intenzív osztályokon, sebészeteken, mint például gyermekgyógyászatokon vagy szülészeten. Napjainkban viszont zártabb közösségekben (például börtönökben, laktanyákban, bölcsődékben), intravénás kábítószerhasználók, homoszexuálisok, hajléktalanok körében időnként már járványt is okoz: elsősorban bőr- és lágyszöveti fertőzést, ritkábban súlyos tüdőfertőzést vagy szepszist (utóbbi a szervezet reakciója valamilyen külső fertőzésre, sérülésre).
A betegek elkülönítése az elsődleges
A fertőzés megakadályozásához elengedhetetlen az MRSA-pozitív betegek elkülönítésére és ápolására vonatkozó kórházhigiénés előírások betartása (egyágyas szoba, külön ápolószemélyzet, amíg a negatív tenyésztési lelet meg nem érkezik). Emellett alapvetően nagy jelentőségű a tenyésztés és a célzottan adott antibiotikum, illetve az, hogy a mikrobiológiai vizsgálat eredményéig MRSA-ként kezeljék a fertőzést, azaz megfelelő antibiotikum-kombinációt kapjon a beteg.
Az MRSA-fertőzés előfordulási gyakoriságának alakulását igen sok tényező befolyásolja, ezek közül kiemelkedik az antibiotikumok alkalmazásának az adott országra jellemző színvonala, valamint az alkalmazott antibiotikumok mennyisége. Rendkívül fontos a higiénés rendszabályok, elsősorban a kézmosás, illetve a sterilitási szabályok betartása. Alapvetően befolyásolja e törzsek gyakoriságát az is, hogy egy-egy járványveszély felismerésekor az országban milyen jellegű és mennyire hatékony megelőzési stratégiát dolgoznak ki. A fentiek tükrében érthető, hogy az MRSA előfordulási gyakorisága az egyes országokban igen különböző lehet. Például Hollandiában és a skandináv országokban alacsony, Franciaországban, Dél-Európában, Németországban és Nagy- Britanniában magas. Csehországban az antibiotikum-alkalmazás, az infekciókontroll mindig magas színvonalú volt, talán ennek eredménye a viszonylag alacsony előfordulási gyakoriság.
A Staphylococcus aureus baktériumok a bőr és a nyálkahártyák természetes baktériumflórájához tartoznak. A lakosság mintegy 20%-ánál vannak jelen, és megbetegedést általában nem okoznak. A kórokozó a hordozó vagy a beteg orr-, torokváladéka, köpete vagy széklete útján terjedhet tovább. Leggyakrabban piszkos kéz, de csepp- és porfertőzés, közvetlen érintkezés, élelmiszerek (ételmérgezés) útján is terjed. Szoptatás közben az anya, az újszülött, illetve a csecsemő egyaránt fertőzhetik egymást, így ebben az esetben külön óvintézkedési szabályok érvényesek.
A Staphylococcus aureus kóros hatásai főleg a baktériumsejtek által termelt toxikus anyagoknak (különféle sejtmérgeknek) köszönhetők. Ezek hatására elsőként súlyos görcsök és hányás lépnek fel. A kórokozó azonban olyan anyagot is termel (leukocidin), amely elpusztítja a fehérvérsejteket. A Staphylococcus aureus különösen gyakran fordul elő tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, ízületi gyulladás, továbbá bőr- és csontfertőzések kórokozójaként.
- Impozáns kísérleti eredmények
- A szűrés előírás, de nincsenek meg hozzá a feltételek









