Kolonics Györgynél a tragédia bekövetkezte előtt nem sokkal úgynevezett terheléses EKG-vizsgálatot végeztek, amelynek során fizikai megterhelés közben mérik a szívműködést. Dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Intézetének igazgatója szerint az ilyen vizsgálatok fontosak, önmagukban azonban nem elégségesek a hirtelen szívhalál kockázatának előrejelzésére. Dr. Zámolyi Károly, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke szerint az is szerepet játszott a tragédia bekövetkeztében, hogy 36 éves életkora ellenére túlzott terhelésnek tették ki Kolonics Györgyöt.
A szűrőhálózat fejlesztésével megelőzhető lenne a halálesetek egy része
Ajánló
Szív- és érrendszeri betegségek
A témakör korábbi anyagai:
A magasvérnyomás 35 éves kor alatt is veszélyes lehet
Internetes szaktanácsadás segít a magasvérnyomással küzdőknek
Az érszűkület fájdalommentes szűrésével megelőzhető lehet a szívinfarktus
A metabolikus szindróma nem jár fokozott szív- és érrendszeri rizikóval
Tévhitek a koleszterinnel kapcsolatban
Videóriport-sorozat
Videóriport sorozat a magasvérnyomás-betegségről
Videók az angináról és a szívinfarktusról
Agyi keringési zavarok: tanácsok a stroke megelőzéséhez
Stroke: otthoni gondozás és ápolás - filmes összeállításunk
Interaktív ajánló
Animáció a szív ingerületvezető rendszeréről
Szív- és érrendszeri kockázatbecslő kalkulátor
Pirulapatika
A professzor véleménye szerint a 30-40 év közötti sportolói korosztályban a mostaninál jóval szélesebb körű kardiológiai kivizsgálásra lenne szükség, amihez a technikai felszereltség Magyarországon is adott. Ide tartoznak a különféle genetikai szűrővizsgálatok, az invazív (a szervezet életfolyamataiba való komolyabb beavatkozással járó) elektrofiziológiai módszerek (ritmuszavar-analízis), és a modern képalkotó vizsgálatok.
Ez utóbbiak közül háromféle módszert érdemes megemlíteni: az eljárások egyik csoportját a mágneses rezonanciás képalkotó eljárással (MRI) végzett vizsgálatok alkotják, a második csoportba pedig a komputertomográfos (PET-CT) módszerek sorolhatóak, ezen kívül elérhetőek a szívultrahangos vizsgálatok is (az eljárások részletes ismertetésével kapcsolatban lásd korábbi anyagainkat: Kardio-CT: új, fájdalommentes vizsgálat a szívinfarktus megelőzésére, Kombinált képalkotó eljárások, Képalkotó hibridek). Az MRI vagy PET-CT vizsgálatok - mint már említettük - elsősorban a harminc év feletti sportolók esetében lennének szükségesek, például abban az esetben, ha a családi kórtörténet - érelmeszesedés vagy koszorúér-szűkület megléte - alapján feltételezhető a hirtelen szívhalál vagy más szívprobléma kialakulása.
A sportorvosi hálózat továbbfejlesztésének nemcsak anyagi akadályai vannak
Dr. Merkely Béla úgy látja, hogy a hirtelen szívhalál további eseteit elsősorban a már meglévő sportorvosi hálózat progresszív szintű megerősítésével lehetne elkerülni: ebbe a hálózatba tartozik többek között a Sportkórház, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának Sportorvosi Tanszéke és a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központja. A Pécsi Egyetemen kívül hazánkban csak Budapesten üzemeltetnek olyan két fejes, 64 szeletes Cardio-CT berendezést, amely világszinten is csúcstechnológiát képvisel. A műszerezettségben hazánknál fejlettebb országokban végzett tanulmányok szerint a komolyabb beavatkozást igénylő koszorúérfestések 30-40%-a negatív eredményt ad, vagyis a betegek szívébe csak azért vezetnek katétert, hogy kiderüljön, nincs-e koszorúér-betegségük: ezekben az esetekben a szervezetünkben végzett non-invazív Cardio-CT vizsgálattal elkerülhető a katéterezés. A mindössze néhány perces, teljesen fájdalommentes vizsgálat közel 100%-os biztonsággal képes kizárni a koszorúér-szűkületeket abban a korai fázisban, amikor még nem jelentkeznek a panaszok. A budapesti központ munkatársai Kolonics György halálát követően három ingyenes vizsgálatot ajánlottak fel az olimpiára készülő, esetlegesen veszélyeztetett magyar sportolók számára.
A professzor szerint a meglévő magas szintű sportorvosi hálózat kardiológiai irányú kiterjesztésének nem elsősorban anyagi, hanem inkább szervezeti szintű akadályai vannak. "A kérdés megoldásához az érintett minisztériumok és egyetemek bevonásával egy kardiológiai programot kell létrehozni az élsportolók intenzívebb szűrésére, hiszen észre kell venni, hogy a kardiológiai diagnosztika hatalmas mértékben fejlődött az elmúlt néhány évben. A Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központja Kolonics halálát követően felajánlást tett, amely szerint az olimpia előtt aktívan részt vennénk a megfelelő szűrések elvégzésében: az intézetben, modern szívultrahang és MRI-készülékkel, a már említett Pozitron-Diagnosztika Központban pedig Cardio-CT-vel végeznénk szűréseket" - tájékoztatta az [origo]-t Dr. Merkely. Az erek festését igénylő beavatkozásra így csak abban az esetben kerülne sor, ha az említett vizsgálatok során valóban felmerül a koszorúér-elmeszesedés gyanúja.
"Szükség lenne ezenkívül arra is, hogy a versenyeken és az edzéseken mindenhol elérhető legyen az újraélesztésre is alkalmas defibrillátorkészülék, ez azonban még mindig nem jelent garanciát arra nézve, hogy ha valakinél hirtelen szívhalál lépne fel, azt valóban meg lehetne menteni. Mindezek miatt - a komolyabb betegségek többségéhez hasonlóan - a hirtelen szívhalálnál is a megelőzésen van a fő hangsúly" - tette hozzá a professzor.
Csak a gyors újraélesztés segíthet
A kamrafibrilláció felléptétől számított öt percen belül valószínűleg még maradandó károsodás nélkül is visszafordítható a folyamat, tíz perc után a túlélés esélye azonban már minimális. Az újraélesztés sikerét a gyors felismerés, a hamar megkezdett újraélesztés, illetve a minél gyorsabban rendelkezésre álló defibrillátorkészülék jelenti. A meghatározott erejű és lefutású elektromos ütés célja, hogy az ütést követő úgynevezett elektromos csendben aktiválódjon a szív saját ingerületvezető rendszere, és beinduljon a saját, normál ingerképzés. A művelet sikeréhez nagymennyiségű foszfát szükséges, melynek felhasználhatósága a kamrafibrilláció alatt igen gyorsan csökken, az idő múlásával tehát egyre kisebb lesz a defibrillálhatóság esélye. Az automata defibrillátorokról és a szívritmuszavarok egyéb kezelési lehetőségeiről részletesebben korábbi cikkünkben olvashat.
Hazánkban évente 20-25 ezer ember hal meg hirtelen szívmegállásban, ami azt jelenti, hogy minden harmincadik percben meghal valaki kórházon kívül ebben a kórképben. A betegek 20-30%-a nyilvános helyen lesz rosszul, a túlélési esélyeik pedig ebben az esetben nem túl kecsegtetők, hiszen az újraélesztésre az első néhány percben van a legnagyobb esély, ami percenként 10%-kal csökken. A hirtelen szívhalál hátterében az esetek többségében (70%) a kamrai ritmuszavar, az úgynevezett kamrafibrilláció áll. A kamrafibrilláció a szívizomzat kaotikus elektromos tevékenysége, mely a szívnek, mint pumpának a mechanikai működését - normális összehúzódását - teszi lehetetlenné. Ennek következtében a szív pumpáló teljesítménye megszűnik, aminek következtében a szervek (az agy és maga a szívizomzat is) vérellátás nélkül maradnak: a hirtelen szívhalál legjellemzőbb tünete az eszméletvesztés, valamint a pulzus, illetve a légzés azonnali leállása.
A hirtelen szívhalál okaként leggyakrabban az akut (gyorsan kialakuló és/vagy rövid lefolyású) oxigénhiányos állapot jelölhető meg, de szívhalál léphet fel baleset, az ionháztartás zavara, túlzott megerőltetés vagy erős mellkasi ütés következtében is. A 30-40 év alatti korosztálynál a hirtelen szívhalál egyik leggyakoribb oka egy speciális szívizom-elfajulás, melynek során a szívkamrák izomzata kórosan megvastagszik vagy elvékonyodik, emellett problémát okozhat a jobb kamrai szívizom foltos elzsírosodása is. Ismertek továbbá olyan kórképek is, melyek során elsődlegesen a szívizom elektromos működése károsodik, és csupán egy speciális EKG-jel hívhatja fel a figyelmet a hirtelen szívhalál valószínűségére. A szívbillentyű hibás működése és a fokozott terhelés esetén fellépő koszorúérgörcs szintén magában hordozza a hirtelen szívhalál lehetőségét, illetve egyéb, csak bizonyos személyek által hordozott rizikófaktorai is vannak a kórkép kialakulásának.
A kamrafibrilláció felléptétől számított öt percen belül valószínűleg még maradandó károsodás nélkül is visszafordítható a folyamat, tíz perc után a túlélés esélye azonban már minimális. Az újraélesztés sikerét a gyors felismerés, a hamar megkezdett újraélesztés, illetve a minél gyorsabban rendelkezésre álló defibrillátorkészülék jelenti. A meghatározott erejű és lefutású elektromos ütés célja, hogy az ütést követő úgynevezett elektromos csendben aktiválódjon a szív saját ingerületvezető rendszere, és beinduljon a saját, normál ingerképzés. A művelet sikeréhez nagymennyiségű foszfát szükséges, melynek felhasználhatósága a kamrafibrilláció alatt igen gyorsan csökken, az idő múlásával tehát egyre kisebb lesz a defibrillálhatóság esélye. Az automata defibrillátorokról és a szívritmuszavarok egyéb kezelési lehetőségeiről részletesebben korábbi cikkünkben olvashat.
Hazánkban évente 20-25 ezer ember hal meg hirtelen szívmegállásban, ami azt jelenti, hogy minden harmincadik percben meghal valaki kórházon kívül ebben a kórképben. A betegek 20-30%-a nyilvános helyen lesz rosszul, a túlélési esélyeik pedig ebben az esetben nem túl kecsegtetők, hiszen az újraélesztésre az első néhány percben van a legnagyobb esély, ami percenként 10%-kal csökken. A hirtelen szívhalál hátterében az esetek többségében (70%) a kamrai ritmuszavar, az úgynevezett kamrafibrilláció áll. A kamrafibrilláció a szívizomzat kaotikus elektromos tevékenysége, mely a szívnek, mint pumpának a mechanikai működését - normális összehúzódását - teszi lehetetlenné. Ennek következtében a szív pumpáló teljesítménye megszűnik, aminek következtében a szervek (az agy és maga a szívizomzat is) vérellátás nélkül maradnak: a hirtelen szívhalál legjellemzőbb tünete az eszméletvesztés, valamint a pulzus, illetve a légzés azonnali leállása.
A hirtelen szívhalál okaként leggyakrabban az akut (gyorsan kialakuló és/vagy rövid lefolyású) oxigénhiányos állapot jelölhető meg, de szívhalál léphet fel baleset, az ionháztartás zavara, túlzott megerőltetés vagy erős mellkasi ütés következtében is. A 30-40 év alatti korosztálynál a hirtelen szívhalál egyik leggyakoribb oka egy speciális szívizom-elfajulás, melynek során a szívkamrák izomzata kórosan megvastagszik vagy elvékonyodik, emellett problémát okozhat a jobb kamrai szívizom foltos elzsírosodása is. Ismertek továbbá olyan kórképek is, melyek során elsődlegesen a szívizom elektromos működése károsodik, és csupán egy speciális EKG-jel hívhatja fel a figyelmet a hirtelen szívhalál valószínűségére. A szívbillentyű hibás működése és a fokozott terhelés esetén fellépő koszorúérgörcs szintén magában hordozza a hirtelen szívhalál lehetőségét, illetve egyéb, csak bizonyos személyek által hordozott rizikófaktorai is vannak a kórkép kialakulásának.
- A szűrőhálózat fejlesztésével megelőzhető lenne a halálesetek egy része
- Nem vették elég komolyan a figyelmeztető jeleket
