2008. július 22., kedd, 20:35
Kolonics Györgynél a tragédia bekövetkezte előtt nem sokkal úgynevezett terheléses EKG-vizsgálatot végeztek, amelynek során fizikai megterhelés közben mérik a szívműködést. Dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Intézetének igazgatója szerint az ilyen vizsgálatok fontosak, önmagukban azonban nem elégségesek a hirtelen szívhalál kockázatának előrejelzésére. Dr. Zámolyi Károly, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke szerint az is szerepet játszott a tragédia bekövetkeztében, hogy 36 éves életkora ellenére túlzott terhelésnek tették ki Kolonics Györgyöt.
A szűrőhálózat fejlesztésével megelőzhető lenne a halálesetek egy része
Dr. Merkely Béla az [origo] kérdésére elmondta, hogy az élsportolók esetében is mindig valamilyen konkrét eseményhez, túlzott fizikai vagy szellemi megerőltetéshez, illetve a fokozott stresszhez köthető a hirtelen szívhalál bekövetkezte. Természetesen nem mindegyik sportoló tekinthető egyformán veszélyeztetettnek: a kórkép kialakulását elősegítheti egyrészt a veleszületett ritmuszavarok megléte - ez a ritkábbik eset -, vagy valamely, már hosszabb ideje jelen lévő szívbetegséggel társulhat a szívhalál, ahogyan az a múlt héten elhunyt Kolonics György esetében is feltételezhető. Nála a koszorúerekben található meszesedés állhatott a haláleset hátterében: a szövettani vizsgálatok folyamatban vannak, és pontos diagnózissal várhatóan a hét elején szolgálnak az illetékesek (lásd az [origo] Itthon rovatának
kapcsolódó anyagát).
A professzor véleménye szerint a 30-40 év közötti sportolói korosztályban a mostaninál jóval szélesebb körű kardiológiai kivizsgálásra lenne szükség, amihez a technikai felszereltség Magyarországon is adott. Ide tartoznak a különféle genetikai szűrővizsgálatok, az invazív (a szervezet életfolyamataiba való komolyabb beavatkozással járó) elektrofiziológiai módszerek (ritmuszavar-analízis), és a modern képalkotó vizsgálatok.
Ez utóbbiak közül háromféle módszert érdemes megemlíteni: az eljárások egyik csoportját a mágneses rezonanciás képalkotó eljárással (MRI) végzett vizsgálatok alkotják, a második csoportba pedig a komputertomográfos (PET-CT) módszerek sorolhatóak, ezen kívül elérhetőek a szívultrahangos vizsgálatok is (az eljárások részletes ismertetésével kapcsolatban lásd korábbi anyagainkat:
Kardio-CT: új, fájdalommentes vizsgálat a szívinfarktus megelőzésére,
Kombinált képalkotó eljárások,
Képalkotó hibridek). Az MRI vagy PET-CT vizsgálatok - mint már említettük - elsősorban a harminc év feletti sportolók esetében lennének szükségesek, például abban az esetben, ha a családi kórtörténet - érelmeszesedés vagy koszorúér-szűkület megléte - alapján feltételezhető a hirtelen szívhalál vagy más szívprobléma kialakulása.
A sportorvosi hálózat továbbfejlesztésének nemcsak anyagi akadályai vannak
Dr. Merkely Béla úgy látja, hogy a hirtelen szívhalál további eseteit elsősorban a már meglévő sportorvosi hálózat progresszív szintű megerősítésével lehetne elkerülni: ebbe a hálózatba tartozik többek között a Sportkórház, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának Sportorvosi Tanszéke és a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központja. A Pécsi Egyetemen kívül hazánkban csak Budapesten üzemeltetnek olyan két fejes, 64 szeletes Cardio-CT berendezést, amely világszinten is csúcstechnológiát képvisel. A műszerezettségben hazánknál fejlettebb országokban végzett tanulmányok szerint a komolyabb beavatkozást igénylő koszorúérfestések 30-40%-a negatív eredményt ad, vagyis a betegek szívébe csak azért vezetnek katétert, hogy kiderüljön, nincs-e koszorúér-betegségük: ezekben az esetekben a szervezetünkben végzett non-invazív Cardio-CT vizsgálattal elkerülhető a katéterezés. A mindössze néhány perces, teljesen fájdalommentes vizsgálat közel 100%-os biztonsággal képes kizárni a koszorúér-szűkületeket abban a korai fázisban, amikor még nem jelentkeznek a panaszok. A budapesti központ munkatársai Kolonics György halálát követően három ingyenes vizsgálatot ajánlottak fel az olimpiára készülő, esetlegesen veszélyeztetett magyar sportolók számára.
A professzor szerint a meglévő magas szintű sportorvosi hálózat kardiológiai irányú kiterjesztésének nem elsősorban anyagi, hanem inkább szervezeti szintű akadályai vannak. "A kérdés megoldásához az érintett minisztériumok és egyetemek bevonásával egy kardiológiai programot kell létrehozni az élsportolók intenzívebb szűrésére, hiszen észre kell venni, hogy a kardiológiai diagnosztika hatalmas mértékben fejlődött az elmúlt néhány évben. A Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központja Kolonics halálát követően felajánlást tett, amely szerint az olimpia előtt aktívan részt vennénk a megfelelő szűrések elvégzésében: az intézetben, modern szívultrahang és MRI-készülékkel, a már említett Pozitron-Diagnosztika Központban pedig Cardio-CT-vel végeznénk szűréseket" - tájékoztatta az [origo]-t Dr. Merkely. Az erek festését igénylő beavatkozásra így csak abban az esetben kerülne sor, ha az említett vizsgálatok során valóban felmerül a koszorúér-elmeszesedés gyanúja.
"Szükség lenne ezenkívül arra is, hogy a versenyeken és az edzéseken mindenhol elérhető legyen az újraélesztésre is alkalmas defibrillátorkészülék, ez azonban még mindig nem jelent garanciát arra nézve, hogy ha valakinél hirtelen szívhalál lépne fel, azt valóban meg lehetne menteni. Mindezek miatt - a komolyabb betegségek többségéhez hasonlóan - a hirtelen szívhalálnál is a megelőzésen van a fő hangsúly" - tette hozzá a professzor.
Csak a gyors újraélesztés segíthet
A kamrafibrilláció felléptétől számított öt percen belül valószínűleg még maradandó károsodás nélkül is visszafordítható a folyamat, tíz perc után a túlélés esélye azonban már minimális. Az újraélesztés sikerét a gyors felismerés, a hamar megkezdett újraélesztés, illetve a minél gyorsabban rendelkezésre álló defibrillátorkészülék jelenti. A meghatározott erejű és lefutású elektromos ütés célja, hogy az ütést követő úgynevezett elektromos csendben aktiválódjon a szív saját ingerületvezető rendszere, és beinduljon a saját, normál ingerképzés. A művelet sikeréhez nagymennyiségű foszfát szükséges, melynek felhasználhatósága a kamrafibrilláció alatt igen gyorsan csökken, az idő múlásával tehát egyre kisebb lesz a defibrillálhatóság esélye. Az automata defibrillátorokról és a szívritmuszavarok egyéb kezelési lehetőségeiről részletesebben
korábbi cikkünkben olvashat.
Hazánkban évente 20-25 ezer ember hal meg hirtelen szívmegállásban, ami azt jelenti, hogy minden harmincadik percben meghal valaki kórházon kívül ebben a kórképben. A betegek 20-30%-a nyilvános helyen lesz rosszul, a túlélési esélyeik pedig ebben az esetben nem túl kecsegtetők, hiszen az újraélesztésre az első néhány percben van a legnagyobb esély, ami percenként 10%-kal csökken. A hirtelen szívhalál hátterében az esetek többségében (70%) a kamrai ritmuszavar, az úgynevezett
kamrafibrilláció áll. A kamrafibrilláció a szívizomzat kaotikus elektromos tevékenysége, mely a szívnek, mint pumpának a mechanikai működését - normális összehúzódását - teszi lehetetlenné. Ennek következtében a szív pumpáló teljesítménye megszűnik, aminek következtében a szervek (az agy és maga a szívizomzat is) vérellátás nélkül maradnak: a hirtelen szívhalál legjellemzőbb tünete az eszméletvesztés, valamint a pulzus, illetve a légzés azonnali leállása.
A hirtelen szívhalál okaként leggyakrabban az akut (gyorsan kialakuló és/vagy rövid lefolyású) oxigénhiányos állapot jelölhető meg, de szívhalál léphet fel baleset, az ionháztartás zavara, túlzott megerőltetés vagy erős mellkasi ütés következtében is. A 30-40 év alatti korosztálynál a hirtelen szívhalál egyik leggyakoribb oka egy speciális szívizom-elfajulás, melynek során a szívkamrák izomzata kórosan megvastagszik vagy elvékonyodik, emellett problémát okozhat a jobb kamrai szívizom foltos elzsírosodása is. Ismertek továbbá olyan kórképek is, melyek során elsődlegesen a szívizom elektromos működése károsodik, és csupán egy speciális EKG-jel hívhatja fel a figyelmet a hirtelen szívhalál valószínűségére. A szívbillentyű hibás működése és a fokozott terhelés esetén fellépő koszorúérgörcs szintén magában hordozza a hirtelen szívhalál lehetőségét, illetve egyéb, csak bizonyos személyek által hordozott rizikófaktorai is vannak a kórkép kialakulásának.
Kolonics György tragédiájával, illetve a hirtelen szívhalál megelőzési lehetőségeivel kapcsolatban Dr. Zámolyi Károlyt, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnökét és a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház Kardiológiai Osztályának osztályvezető főorvosát is megkérdeztük. Zámolyi szerint az elmúlt napi híradásokban szinte senki sem hangsúlyozta eléggé azt az igen fontos szempontot, amely szerint Kolonics Györgynek már korábban is voltak szédüléses panaszai, amelyet sokkal komolyabban kellett volna venni, a sportoló életkorát tekintve. A korábbi rosszullétek indokolttá tették volna, hogy ne csak a már említett terheléses EKG-vizsgálatot végezzék el nála, hanem ennél szélesebb körű kardiológiai kivizsgálásban is részesüljön - mondta el az [origo] kérdésére a főorvos. "Véleményem szerint az is szerepet játszott a tragédia bekövetkeztében, hogy 36 éves életkora ellenére túlzott terhelésnek tették ki Kolonics Györgyöt: ez éppen elég komoly figyelmeztető jel volt, így alaposabb kivizsgálásra lett volna szükség" - hangsúlyozta Zámolyi.
A legtöbb sportoló szíve természetesen egészséges, így náluk elegendő lehet a sima, illetve a terheléses EKG-vizsgálat is. Nem mindegy azonban, hogy hány éves sportolóról van szó: a fiatalabbaknál az esetek többségében elégséges a néhány alkalommal, rutinellenőrzés céljából elvégzett EKG és a szívultrahangos vizsgálat, egy idősebb sportolónál azonban ez már nem feltétlenül ad elégséges információt arra vonatkozóan, hogy mekkora eséllyel jelentkezhetnek nála szívritmuszavarok vagy akár hirtelen szívmegállás. Meg kell említeni, hogy bár a sima és a terheléses EKG is rendkívül hasznos lehet a szívritmuszavarok felismerésében - például azoknál, akik teljesen egészségnek tűnnek és akár évtizedekig is tünetmentesek - az eljárás mégsem sorolható a rutinszerűen, rendszeresen elvégzett orvosi vizsgálatok közé. Az Egyesült Államokban és más európai országokban ez a vizsgálat nem is kötelező, Olaszországban viszont az ultrahangos vizsgálatok mellett a sima és a terheléses EKG-t is rendszeresen elvégzik a sportorvosi vizsgálatok során (részletesen lásd lent). "Kolonicsnál a korábbi panaszok miatt szívkoszorúér-vizsgálatra is szükség lett volna, akár az érfestéses eljárással is, amennyiben a Cardio-CT eredményei érelmeszesedésre utalnak" - tette hozzá a főorvos.
Az előzetes EKG-vizsgálatok életeket menthetnének a versenysportolóknál
A különösen nagy terhelésnek kitett élsportolóknál szükség lenne rá, hogy legalább egyszer, sportolói karrierjük kezdetén elvégezzék náluk azokat a szűrővizsgálatokat, amelyekkel kiszűrhetőek a sok esetben halálos kimenetelű szívbetegségek - írják az olaszországi Florence Egyetem kutatói a
British Medical Journal hasábjain 2008. július 3-án megjelent tanulmányukban. Dr. Francesco Sofi és munkatársai olyan szűrővizsgálati rendszer bevezetését szorgalmaznák, amely egyaránt magában foglalná a sima, nyugalmi állapotban végzett és a terheléses EKG-vizsgálatokat: a kutatók adatai alátámasztják, hogy ezzel megnőne azoknak a sportolóknak a száma, akiknél korábban fel nem ismert, és a későbbiekben is rejtve maradó szívproblémákat tárnának fel. Csak az Egyesült Államokban háromnaponta következik be a sportolók körében olyan haláleset, amelynek hátterében fel nem ismert kardiovaszkuláris problémák állnak.
Az esetek többségében az érintett sportolók egészségesnek tűnnek, és nincsenek megelőző klinikai jelei a rejtetten megbúvó szívproblémának. Ennek ellenére a szívrendellenességek kiszűrésére irányuló szűrőprogramok valódi létjogosultságát erőteljesen vitatják: kérdéses például, hogy érdemes-e az előzetes szűrővizsgálatok során EKG-t is alkalmazni, ugyanis nem biztos, hogy mindez eléggé költséghatékony lenne, emellett túl magas a hamis-pozitív teszteredmények száma is. Olaszországban ennek ellenére az elmúlt 25 évben az élmezőnybe kerülő versenyzők számára előírás volt, hogy sima és terheléses EKG-t is végezzenek náluk, az Egyesült Állomokban és Európában pedig szintén születtek ajánlások erre vonatkozóan.
Az olasz kutatócsoport célja annak meghatározása volt, hogy az EKG-t tartalmazó előzetes szűrővizsgálatok klinikai értelemben mennyire tekinthetőek hatékonynak: Sofi és munkatársai 30 065 sportoló adatait elemezték, akik a florence-i Institute of Sports Medicine szervezésében egy ötéves periódusban kardiovaszkuláris szűrővizsgálatokban vettek részt. A nyugalmi állapotban végzett EKG-vizsgálatok során azt tapasztalták, hogy a résztvevők 1,2%-ánál (348 sportoló) abnormális eredmények jelentkeznek, a terheléses vizsgálatok során pedig 4,9%-ra, vagyis 1459-re nőtt azoknak a száma, akiknél szívproblémákra utaló jeleket mutatott ki az ellenőrzés (statisztikai értelemben csak ez utóbbi számított jelentősnek). Azok a sportolók, akik az utóbbi csoportba tartoztak, jellemzően idősebbek voltak (átlagéletkoruk 30,9 év), azokkal összehasonlítva, akiknél nem léptek fel hasonló problémák (24,9 éves átlagéletkor). A 159 sportoló közül, akiket a vizsgálatok alapján eltiltottak a versenysporttól, csak hatnál lehetett volna a családi kórtörténet vagy az egyszerű fizikai állapotfelmérés során is azonosítani a már meglévő szívproblémát - olvasható a
ScienceDaily hírportálján.
"Egyszerűbben kifejezve, húszból tizenkilenc esetben nem vehető észre a szívprobléma a terheléses EKG mellőzésével, tízből nyolc esetben - 79,2% - pedig szintén rejtve marad a probléma, ha csak nyugalmi állapotban végzünk EKG-vizsgálatot" - olvasható a BMJ beszámolójában. A tanulmányt kísérő szerkesztői kommentárban Jonathan Drezner, a Washington Egyetem professzora szintén amellett foglalt állást, hogy az elektrokardiográffal végzett állapotfelmérés valóban hatékony módszer lenne a rejtett szívbetegségek időben történő felismerésére, különösen a középkorú és az idősebb korosztály esetében.
[origo] egészség
