A vallás és az agyműködés
A kanadai Montreal Egyetem neurológusai azt szerették volna feltérképezni, hogyan viselkedik az agy, amikor egy ember úgy érzi, egyesült Istennel. Kiderült, hogy ilyenkor az agy több része működésbe lép, melyek egyfajta hálózatot alkotnak. A hasonló témában végzett korábbi kutatások alapján eddig azt hitték, ilyenkor csak az agy egyik része dolgozik. Az agy vallásos viselkedésének megfigyeléséhez a kutatócsoport 15 karmelita apáca agyműködését vizsgálta. Arra kérték őket, próbálják meg újra átélni életük legintenzívebb vallásos élményét, miközben a tudósok egy funkcionális mágneses rezonancia képalkotó berendezéssel (fMRI-vel) vizsgálták, mit tesz az agy eközben. Az apácákat összehasonlításul arra is megkérték, hogy egy hétköznapi élményüket is éljék át újra, hogy meg lehessen állapítani, miben tér el a vallásos áhítat egy "átlagos" örömnél.
A kutatóknak a nehézségek ellenére végül sikerült megfigyelniük azokat az agyi területeket, melyek sokkal inkább aktivizálódtak az imádkozás hatására, illetve azt tudták meg, mennyiben különbözik az agyi viselkedés ezekben az "emelkedett pillanatokban". A kutatók hamar észrevették, hogy ilyenkor az agyban működésbe lép anucleus caudatus-nak nevezett rész, amelyről korábban már kimutatták, hogy akkor is tevékeny, amikor valaki boldogságot érez, viszont a misztikus élmények hatására sokkal intenzívebb munkát végez. Ez alapján nem meglepő, ha azt halljuk, hogy az "egyesülés" perceiben az emberek elmondása szerint általában békét, örömet és szeretetet éreznek. Ezen kívül a neurológusok azt is megállapították, hogy az agynak azon része is tevékeny, mely eddigi ismereteink szerint a test fizikai érzékelésének - hőérzékelés, tapintás - irányításáért felel. Ez magyarázatot adhat arra, hogy az apácák - és mások, akik hasonló élményben részesülnek - miért érzik azt, hogy egyesültek a környezetükkel és Istennel.
A kutatóknak a nehézségek ellenére végül sikerült megfigyelniük azokat az agyi területeket, melyek sokkal inkább aktivizálódtak az imádkozás hatására, illetve azt tudták meg, mennyiben különbözik az agyi viselkedés ezekben az "emelkedett pillanatokban". A kutatók hamar észrevették, hogy ilyenkor az agyban működésbe lép anucleus caudatus-nak nevezett rész, amelyről korábban már kimutatták, hogy akkor is tevékeny, amikor valaki boldogságot érez, viszont a misztikus élmények hatására sokkal intenzívebb munkát végez. Ez alapján nem meglepő, ha azt halljuk, hogy az "egyesülés" perceiben az emberek elmondása szerint általában békét, örömet és szeretetet éreznek. Ezen kívül a neurológusok azt is megállapították, hogy az agynak azon része is tevékeny, mely eddigi ismereteink szerint a test fizikai érzékelésének - hőérzékelés, tapintás - irányításáért felel. Ez magyarázatot adhat arra, hogy az apácák - és mások, akik hasonló élményben részesülnek - miért érzik azt, hogy egyesültek a környezetükkel és Istennel.
Az agyunknak sem mindegy mennyire mélyen gyakoroljuk a vallást
A Pennsylvania Egyetem radiológusai szélesebb körben vizsgálódtak, olyan emberek között, akik különböző spirituális tevékenységeket végeznek. Az agyműködést mágneses rezonancia képalkotó eljárással (MRI-vel) valós időben vizsgálva különböző térképeket kaptak arról, hogy a különböző gyakorlatok hogyan befolyásolják az idegi folyamatokat. A vizsgálatok során kiderült, hogy az agyban egy egész, bonyolult hálózat létezik, és attól függően, hogy milyen módon gyakorolja a vallást valaki, különböző területek aktiválódnak, így tibeti buddhista meditáció közben, a katolikus apácák imája idején vagy transzcendentális meditáció alatt. A kutatók szerint az univerzummal való egybeolvadás vallásos élményének idegrendszeri reprezentációjának az az oka, hogy a vérnyomás leesik az agykéreg fali lebenyében, vagyis az agynak abban a részében, amely önképünket segít létrehozni, fenntartani. Ez a kritikus pont - mondja Dr. Andrew Newberg, a kutatás vezetője. "Úgy tűnik, ha a fali lebenybe nem jut érzékelhető információ, akkor még mindig próbálja fenntartani a személyiségtudatot, de nem kap hozzá adatokat. Ha ez tökéletesen sikerül, akkor létrejön az univerzummal való teljes egység érzete" - tette hozzá Newberg.
A Pennsylvania Egyetem radiológusai szélesebb körben vizsgálódtak, olyan emberek között, akik különböző spirituális tevékenységeket végeznek. Az agyműködést mágneses rezonancia képalkotó eljárással (MRI-vel) valós időben vizsgálva különböző térképeket kaptak arról, hogy a különböző gyakorlatok hogyan befolyásolják az idegi folyamatokat. A vizsgálatok során kiderült, hogy az agyban egy egész, bonyolult hálózat létezik, és attól függően, hogy milyen módon gyakorolja a vallást valaki, különböző területek aktiválódnak, így tibeti buddhista meditáció közben, a katolikus apácák imája idején vagy transzcendentális meditáció alatt. A kutatók szerint az univerzummal való egybeolvadás vallásos élményének idegrendszeri reprezentációjának az az oka, hogy a vérnyomás leesik az agykéreg fali lebenyében, vagyis az agynak abban a részében, amely önképünket segít létrehozni, fenntartani. Ez a kritikus pont - mondja Dr. Andrew Newberg, a kutatás vezetője. "Úgy tűnik, ha a fali lebenybe nem jut érzékelhető információ, akkor még mindig próbálja fenntartani a személyiségtudatot, de nem kap hozzá adatokat. Ha ez tökéletesen sikerül, akkor létrejön az univerzummal való teljes egység érzete" - tette hozzá Newberg.
- Vallás: védelem a nehézségek ellen
- A vallás és az agyműködés
