2008. szeptember 29., hétfő, 22:30
Amerikai kutatók a csontvelői őssejtek szaporodását szabályozó bonyolult molekuláris folyamatok újabb részletét tárták föl. Az új eredmények egyaránt hasznosíthatók az őssejt-transzplantációs vizsgálatokban és a csontvelőből kiinduló hematológiai betegségek terápiájának fejlesztésében.
A vérképző őssejtek (hematopoietic stem cell, HSC) a vöröscsontvelőben élő sejtek, melyek a vér vörösvértesteinek, fehérvérsejtjeinek és vérlemezkéinek termelésért felelősek. A HSC-k osztódása aszimmetrikus, ugyanis a két utódsejt közül az egyik megőrzi az őssejt-jelleget, míg a másik elköteleződik valamelyik fejlődési irányba. Ebből az aszimmetrikus osztódásból ered az őssejtek "halhatatlansága", ugyanis így fennmarad az őssejt-populáció.
Az őssejtek osztódásának ütemét, a fejlődés irányát a sejteket körülvevő mikrokörnyezetben található növekedési faktorok és egyéb szabályozó molekulák befolyásolják. A Wei Tong által vezetett kutatócsoport (The Children's Hospital of Philadelphia, USA) az Lnk jelű fehérje szerepét tárta fel az igen összetett szabályozási folyamatokban.
Tongék már korábbi kísérleteik során megfigyelték, hogy az Lnk a csontvelői őssejtek szaporodásának negatív regulátora, hatására csökken az osztódó sejtek száma. Az Lnk a következőképpen avatkozhat bele a sejtosztódás irányításába. A trombopoietin nevű molekula sejtfelszíni receptorhoz való kötődése után aktiválódnak a sejtosztódást beindító molekuláris mechanizmusok. A jelátviteli útvonalban megtalálható a JAK2 fehérje is, ami erősíti az osztódási szignált. Az Lnk a JAK2 gátlásán keresztül tudja csökkenteni az osztódást serkentő jelzések hatását. A mostani vizsgálatokban a kutatók úgy módosították a kísérleti állatok genetikai állományát, hogy kiütötték az Lnk fehérjét kódoló gént. Ennek következtében a csontvelőben előforduló vérképző őssejtek száma tízszeresére nőtt, jelezvén a felgyorsult sejtciklust. Ez az Lnk gátló hatásának kiesése miatt következett be.
Az Lnk semlegesítésének volt egy nem várt pozitív hatása is: a képződő őssejtek jelentős része nyugalmi állapotba került. Az ilyen nyugvó sejtek nem osztódnak tovább, ugyanakkor, ha a szükség úgy kívánja, újra be tudnak lépni a sejtciklusba. A kutatók szerint több sikerrel kecsegtet, ha egy esetleges transzplantáció során a felhasznált őssejtek nagy része ideiglenesen inaktív állapotban van.
Bár az őssejtek működésének hátterében álló bonyolult molekuláris folyamatok feltérképezéséhez még rengeteg további kísérletes munkára van szükség, az új eredmények iránymutatóak lehetnek a további vizsgálatok megtervezéséhez. Egy Lnk-gátló kezelés például megnövelhetné az átültetésre alkalmas csontvelői őssejtek számát, így a vérképzést károsító betegségek - pl. aplasztikus vérszegénység, hematológiai kórképek - őssejt-terápiája hatékonyabb lehetne. Másik oldalról, az ún. mieloproliferatív betegségek, melyek lényege a rosszindulatú transzformáción átesett vérképző őssejtek daganatos burjánzása, jó célpontot nyújtanak az őssejtek szaporodását fékező kezelési eljárásnak.
[origo]egészség
