Terhesség serdülőkorban és negyven év felett: cikkünkben azokat a rizikótényezőket foglaltuk össze, amelyek a tizennyolc éves kor alatti, valamint a negyven év feletti várandósság esetén veszélyeztethetik az anya és magzata egészségét. A szakértő egyik esetben sem tanácsolja, hogy a két említett életkorban ne vállaljunk babát, alapvetően fontos azonban, hogy amennyiben vállaljuk a terhességet, tisztában legyünk a reális veszélyekkel.

Ajánló
Kapcsolódó anyagaink:
Egyéni alkatunktól függ, hogyan reagálunk a terhességre
Évente egyszer panaszmentesség esetén is ajánlottak a nőgyógyászati vizsgálatok
Magzati szűrővizsgálatok a genetikai rendellenességek kimutatására
Az ultrahangos és biokémiai vizsgálatok jelentősége a magzati rendellenesség-szűrésben
Toxoplazmózis: higiénikus macskatartással elkerülhető a magzatkárosodás
A terhesgondozás során elvégzendő vizsgálatok
A férfi eredetű meddőség kezelési lehetőségei
A női eredetű meddőség kezelési lehetőségei
Down-kór és nyitott gerinc
A Down-kór szűrése - hazai helyzetkép
Down-kór szűrés anyai vérből és ultrahanggal
Korábban:
Kevesebb és rosszabb minőségű a kövér férfiak spermája
A Chlamydia-fertőzés rontja a spermiumok minőségéta
Egyedülálló képek az emberi petesejtről tüszőrepedés közben
Születendő gyermekünk nemét valóban befolyásolhatják az étkezési szokásaink
Napi két csésze kávé is veszélyes lehet a kismamákra
Terápiás hűtés oxigénhiányos csecsemőknek
A légszennyezés csökkenti a magzat méretét
Fiúterhességeknél nagyobb a vetélés esélye stressz hatására
Lehetséges komplikációk a magzat vérkeringésének kialakulása során
Otthon szülés: az otthonos környezet és a megbízható orvosi háttér ötvözése lehet a cél
A 35-40 éves korosztálynál "megfordul" a helyzet: a terhesség itt a legtöbb esetben tudatos, jól átgondolt döntés eredménye, ahol a szülőknek többnyire már nem kell egzisztenciális, anyagi és másféle életproblémákkal szembenézniük, szervezetük azonban a természetes öregedési folyamatok miatt sokszor nehezebben viseli a terhesség során végbemenő élettani változásokat, nem beszélve arról, hogy az életkorral a természe- tes úton történő teherbeesés valószínűsége is erősen csökken. Egyik eshetőséget sem kell azonban a néha indokolatlan félelmek miatt kizárni, így egyaránt vállalhat valaki gyermeket tizennyolc éves kor alatt és negyven felett is. Ehhez mindössze arra van szükség, hogy a leendő kismama pontosan tisztában legyen a veszélyezte- tett terhesség során esetlegesen fellépő komplikációkkal, illetve ezek valószínűségével - hangsúlyozta Dr. Gasztonyi Zoltán, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum Nőgyógyászati és Családtervezési Központjának szakmai vezetője.
A veszélyeztetett terhességek első csoportja: a serdülőkori terhesség
A serdülőkori terhességek elsősorban a már említett, főként pszichológiai jellegű problémák miatt jelentenek nehézséget. A terhességek egy része ebben az életkorban nem tudatos döntés eredményeként jön létre, de ebben az esetben is dönthet valaki úgy, hogy ennek ellenére is meg szeretné tartani a babát: ilyenkor mindig mérlegelni kell, hogy mik a leendő kismama jövőbeli tervei, és milyen módon befolyásolja majd ezeket az új jövevény. Nagyon fontos, hogy a serdülő tisztában legyen az általa vállalt döntés következményeinek súlyával, amihez nem árt, ha az idősebb családtagok, esetleg pszichológus segítségét is igénybe veszi, így remélhetőleg később sem bánja majd meg a döntést. Az említett lelki tényezők mellett fiatalkorban is fennállhatnak olyan szervi problémák, amelyek megnehezítik a szülést: ilyen lehet például, hogy a méh ebben az életkorban még nem feltétlenül fogadóképes, gyakoribb a vetélés és a koraszülés. Fiatalon nagyobb az esélye a terhességi mérgezésnek is, amelyre feltétlenül oda kell figyelni, hiszen ez a magzat és az anya számára egyaránt komoly veszélyt jelenthet. A terhességi mérgezés, más néven toxémia tüneteit az anyai keringésbe jutó magzati sejtek váltják ki egy kóros immunológiai reakció révén: az állapotot magasvérnyomás, vizenyő - kóros folyadékfelhalmozódás a szövetekben, orvosi szóval ödéma - kialakulása és fehérjevizelés jellemzi.
Babavárás negyven felett: mik a valós veszélyek?
A serdülőkori terhességeknél jóval gyakoribb, hogy valaki idősebb korában szeretne babát vállalni: Magyarországon a 35 év feletti nőktől született babák aránya az összes terhesség 8%-át teszi ki, és ez az arány folyamatosan emelkedő tendenciát mutat (a hivatalos szakmai álláspont szerint a terhesség csak 40 év felett minősül veszélyezte- tettnek, de a 18-35 éves korosztályhoz viszonyítva már 35 év felett is nagyobb eséllyel jelentkezhet- nek bizonyos problémák). Az idősebb kori terhességek egyik fő hátránya - bár az anya lelkileg egy huszonévesnél jóval érettebb, több élettapasztalattal rendelkezik, így jobban fel tud készülni a terhességre - hogy a tüszőkből képződő petesejtek egyidősek az anyával, így jelentősen csökken a termékenység. Negyven év felett rendszeres nemi élet mellett is mindössze 1%-ra csökken a sikeres fogamzás havi aránya a negyven év alatti nőkéhez képest, ahol ez az arány 20-30% között mozog (30-35 év között ez az arány átlagosan 65%, 20-30 éves életkor esetén pedig 80%, ha mindkét szülő egészséges).
A születendő baba egészsége szempontjából a legkomolyabb veszélyforrást a különféle kromoszóma-rendellenességek jelentik (az enyhébb és a súlyosabb magzati rendellenességek általános előfordulási aránya egyaránt 3-3%, tehát összesen körülbelül 6% - ezzel az aránnyal a terhesség során minden anyának számolnia kell). A legismertebb kromoszóma-rendellenesség a 21-es kromoszóma triszómiája, vagyis amikor ebből a kromoszómából eggyel több található a képződő ivarsejtben.
A rendellenes állapot leggyakrabban az ivarsejtek keletkezésekor jön létre azáltal, hogy a 21-es kromoszómapár az osztódás során nem válik szét egymástól, így az utódsejtbe két 21-es kromoszóma kerül (haploid ivarsejt helyett diploid keletkezik a 21-es kromoszómára nézve). A kromoszóma-szétválás elmaradásának gyakorisága az anya életkorával mutat összefüggést, és idősebb nőknél nagyobb a valószínűsége (bár hozzá kell tenni, hogy mivel hazánkban a 35 év alatti korosztály számára ezt a vizsgálatot rutinszerűen nem végzik el, a Down-kóros gyerekek döntő többségét, körülbelül 70%-át a 35 évesnél fiatalabb kismamák szülik). Megelőző vizsgálatok nélkül megközelítően minden 6-700 csecsemőből egy születne ezzel a betegséggel (bővebben: Kezdik feltárni a Down-szindróma molekuláris hátterét, A Down-kór szűrése - hazai helyzetkép).
| A Down-kór kockázata az anyai életkor szerint (nemzetközi adatok, forrás: Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum) | |||||
| Anya életkora | Down-kór rizikója | Anya életkora | Down-kór rizikója | Anya életkora | Down-kór rizikója |
| 25 év alatt | 1:1500 | 33 | 1:570 | 42 | 1:65 |
| 25 | 1:1350 | 34 | 1:470 | 43 | 1:50 |
| 26 | 1:1300 | 35 | 1:380 | 44 | 1:35 |
| 27 | 1:1200 | 36 | 1:310 | 45 | 1:30 |
| 28 | 1:1100 | 37 | 1:240 | 46 | 1:20 |
| 29 | 1:1000 | 38 | 1:190 | 47 | 1:15 |
| 30 | 1:910 | 39 | 1:150 | 48 | 1:11 |
| 31 | 1:800 | 40 | 1:110 | 49 | 1:8 |
| 32 | 1:680 | 41 | 1:85 | 50 | 1:6 |
A testi kromoszómák életkorral is összefüggő egyéb számbeli eltérései szinte mindig korai, méhen belüli elhalást okoznak. A Down-szindróma mellett ez alól kivételt jelentenek a 18-as és 13-as kromoszómák triszómiái, vagyis az Edwards- és a Patau-kór is. Az Edwards-kór a szűrővizsgálatok hiányában minden háromezredik, a Patau-kór pedig minden tízezredik terhességben fordul elő; az Edwards-kórban érintett magzatok 95%-a magzati korban elhal, a Patau-kóros magzatoknak pedig csupán 1%-a születhet meg. Az ivari kromoszómák számbeli eltérései kevésbé súlyos következményekkel járnak, mint a testi kromoszómák eltérései, azonban gyakran meddőséget okoznak (ide tartozik az Ullrich-Turner-szindróma, a Klinefelter-szindróma, a tripla-X-szindróma és a dupla-Y-szindróma). Az egyéb kromoszóma-rendellenességek alatt elsősorban a hagyományos kromoszómavizsgálat alkalmával látható hiányt, többletet vagy átrendeződést értjük. Ezek a változások az örökítőanyag (DNS) jelentős változásaival járnak együtt, ezért az ide sorolt rendellenességek általában súlyos, több szervre vagy szervrendszerre kiterjedő károsodással járnak együtt.
További veszélyek: fertőzések és szövődményes terhességek
Az említett kromoszóma-rendellenességeken kívül az életkorral a különféle kórokozókkal történő fertőződések esélye is megnő: mindez azért jelent problémát, mert csökkenhet a petevezetékek átjárhatósága, ami rontja a sikeres teherbeesés esélyeit. Ilyen lehet például a Chlamydia trachomatis nevű baktérium, amely a petevezetékek tünetmentes elzáródásán kívül nőknél kismedencei gyulladást, krónikus alhasi fájdalmakat, súlyosabb esetben pedig meddőséget is okozhat (a férfiaknál jóval ritkábbak a szövődmények, bár a fertőzés átterjedhet a herevezetékekre, ami szintén fájdalommal, esetleg terméketlenséggel járhat együtt). A Chlamydia-fertőzés a fiatal nők körében az egyik leggyakoribb nemi úton terjedő fertőzés: egy évtizede világszerte folyamatosan emelkedő számban kórismézik a baktérium által okozott fertőzéseket. A jelenség legfőbb oka, hogy egyre korábbi életkorra tehető a rendszeres nemi élet megkezdése, és nem számít ritkaságnak a partnerek gyakori váltogatása vagy az egyidejűleg több partnerrel fenntartott szexuális kapcsolat sem (bővebben: Jobb diagnosztika, rosszabb helyzet: a Chlamydia visszaszorítása).
Harmincöt év felett szintén megnő a szövődményes terhességek aránya: ezek közé tartozik a méhen kívüli terhesség, a vetélés, a koraszülés, illetve a magzati és a szülés utáni fertőzések. A császármetszések aránya szintén nő, bár ez nem mutat közvetlen összefüggést a magasabb anyai életkorral. A szülésnél felmerülő komplikációk hátterében főként olyan betegségek állnak, mint a magasvérnyomás, a cukor- és vesebetegség, illetve a méhizom elváltozásai, amelyek megjelenési gyakorisága az életkorral együtt növekszik. A kevésbé súlyos problémák közül megemlíthető még, hogy az idősebb nők fiatalabb társaikkal ellentétben esetenként nehezebben viselik a terhességgel együtt járó hormonális változásokat, így a magzat kihordása az átlagosnál jobban megterhelheti szervezetüket. Mindez természetesen egyénfüggő, így ezzel kapcsolatban nem tehetünk mindenkire egyformán érvényes, általánosan is jellemző kijelentéseket. Ez utóbbi egyébként a fiatalabb nőkre is érvényes: a terhesség első hónapjaiban ajánlott életmódbeli változtatásokról, a kezdeti émelygés és a rossz közérzet elkerüléséről, valamint a saját alkatunknak leginkább megfelelő, személyre szabott életvitel kialakításáról korábbi cikkünkben írtunk bővebben: Egyéni alkatunktól függ, hogyan reagálunk a terhességre.
[origo] egészség








