Terhesség negyvenéves kor felett: vélt és valós veszélyek

2008. szeptember 24., szerda, 8:00

Terhesség serdülőkorban és negyven év felett: cikkünkben azokat a rizikótényezőket foglaltuk össze, amelyek a tizennyolc éves kor alatti, valamint a negyven év feletti várandósság esetén veszélyeztethetik az anya és magzata egészségét. A szakértő egyik esetben sem tanácsolja, hogy a két említett életkorban ne vállaljunk babát, alapvetően fontos azonban, hogy amennyiben vállaljuk a terhességet, tisztában legyünk a reális veszélyekkel.

Veszélyeztetett terhességről beszélünk azokban az esetekben, amikor a várandós asszony vagy a magzat élete valamilyen, a terhesség ideje alatt fellépő szövődmény miatt veszélybe kerül, tehát az átlagosnál több figyelemre, esetleg állandó orvosi felügyeletre van szükség. Az életkor alapján a veszélyeztetett terhességek két csoportját lehet megkülönböztetni: az egyik a serdülőkori, sokszor nem kívánatos terhesség, a másik pedig a negyven év felett vállalt terhességeké. A két csoport sok mindenben különbözik, egyrészt a lelki tényezők tekintetében: a tizennyolc évesnél fiatalabb lányok szervezete az esetek többségében már elég érett arra, hogy súlyosabb komplikációk nélkül hordjanak ki egy magzatot, pszichésen azonban gyakran nem elég felkészültek erre.

A 35-40 éves korosztálynál "megfordul" a helyzet: a terhesség itt a legtöbb esetben tudatos, jól átgondolt döntés eredménye, ahol a szülőknek többnyire már nem kell egzisztenciális, anyagi és másféle életproblémákkal szembenézniük, szervezetük azonban a természetes öregedési folyamatok miatt sokszor nehezebben viseli a terhesség során végbemenő élettani változásokat, nem beszélve arról, hogy az életkorral a természe- tes úton történő teherbeesés valószínűsége is erősen csökken. Egyik eshetőséget sem kell azonban a néha indokolatlan félelmek miatt kizárni, így egyaránt vállalhat valaki gyermeket tizennyolc éves kor alatt és negyven felett is. Ehhez mindössze arra van szükség, hogy a leendő kismama pontosan tisztában legyen a veszélyezte- tett terhesség során esetlegesen fellépő komplikációkkal, illetve ezek valószínűségével - hangsúlyozta Dr. Gasztonyi Zoltán, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum Nőgyógyászati és Családtervezési Központjának szakmai vezetője.

A veszélyeztetett terhességek első csoportja: a serdülőkori terhesség

A serdülőkori terhességek elsősorban a már említett, főként pszichológiai jellegű problémák miatt jelentenek nehézséget. A terhességek egy része ebben az életkorban nem tudatos döntés eredményeként jön létre, de ebben az esetben is dönthet valaki úgy, hogy ennek ellenére is meg szeretné tartani a babát: ilyenkor mindig mérlegelni kell, hogy mik a leendő kismama jövőbeli tervei, és milyen módon befolyásolja majd ezeket az új jövevény. Nagyon fontos, hogy a serdülő tisztában legyen az általa vállalt döntés következményeinek súlyával, amihez nem árt, ha az idősebb családtagok, esetleg pszichológus segítségét is igénybe veszi, így remélhetőleg később sem bánja majd meg a döntést. Az említett lelki tényezők mellett fiatalkorban is fennállhatnak olyan szervi problémák, amelyek megnehezítik a szülést: ilyen lehet például, hogy a méh ebben az életkorban még nem feltétlenül fogadóképes, gyakoribb a vetélés és a koraszülés. Fiatalon nagyobb az esélye a terhességi mérgezésnek is, amelyre feltétlenül oda kell figyelni, hiszen ez a magzat és az anya számára egyaránt komoly veszélyt jelenthet. A terhességi mérgezés, más néven toxémia tüneteit az anyai keringésbe jutó magzati sejtek váltják ki egy kóros immunológiai reakció révén: az állapotot magasvérnyomás, vizenyő - kóros folyadékfelhalmozódás a szövetekben, orvosi szóval ödéma - kialakulása és fehérjevizelés jellemzi.

Babavárás negyven felett: mik a valós veszélyek?

A serdülőkori terhességeknél jóval gyakoribb, hogy valaki idősebb korában szeretne babát vállalni: Magyarországon a 35 év feletti nőktől született babák aránya az összes terhesség 8%-át teszi ki, és ez az arány folyamatosan emelkedő tendenciát mutat (a hivatalos szakmai álláspont szerint a terhesség csak 40 év felett minősül veszélyezte- tettnek, de a 18-35 éves korosztályhoz viszonyítva már 35 év felett is nagyobb eséllyel jelentkezhet- nek bizonyos problémák). Az idősebb kori terhességek egyik fő hátránya - bár az anya lelkileg egy huszonévesnél jóval érettebb, több élettapasztalattal rendelkezik, így jobban fel tud készülni a terhességre - hogy a tüszőkből képződő petesejtek egyidősek az anyával, így jelentősen csökken a termékenység. Negyven év felett rendszeres nemi élet mellett is mindössze 1%-ra csökken a sikeres fogamzás havi aránya a negyven év alatti nőkéhez képest, ahol ez az arány 20-30% között mozog (30-35 év között ez az arány átlagosan 65%, 20-30 éves életkor esetén pedig 80%, ha mindkét szülő egészséges).

A születendő baba egészsége szempontjából a legkomolyabb veszélyforrást a különféle kromoszóma-rendellenességek jelentik (az enyhébb és a súlyosabb magzati rendellenességek általános előfordulási aránya egyaránt 3-3%, tehát összesen körülbelül 6% - ezzel az aránnyal a terhesség során minden anyának számolnia kell). A legismertebb kromoszóma-rendellenesség a 21-es kromoszóma triszómiája, vagyis amikor ebből a kromoszómából eggyel több található a képződő ivarsejtben.


A rendellenes állapot leggyakrabban az ivarsejtek keletkezésekor jön létre azáltal, hogy a 21-es kromoszómapár az osztódás során nem válik szét egymástól, így az utódsejtbe két 21-es kromoszóma kerül (haploid ivarsejt helyett diploid keletkezik a 21-es kromoszómára nézve). A kromoszóma-szétválás elmaradásának gyakorisága az anya életkorával mutat összefüggést, és idősebb nőknél nagyobb a valószínűsége (bár hozzá kell tenni, hogy mivel hazánkban a 35 év alatti korosztály számára ezt a vizsgálatot rutinszerűen nem végzik el, a Down-kóros gyerekek döntő többségét, körülbelül 70%-át a 35 évesnél fiatalabb kismamák szülik). Megelőző vizsgálatok nélkül megközelítően minden 6-700 csecsemőből egy születne ezzel a betegséggel (bővebben: Kezdik feltárni a Down-szindróma molekuláris hátterét, A Down-kór szűrése - hazai helyzetkép).

A Down-kór kockázata az anyai életkor szerint (nemzetközi adatok, forrás: Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum)
Anya életkora	Down-kór rizikója	Anya életkora	Down-kór rizikója	Anya életkora	Down-kór rizikója
25 év alatt	1:1500	33	1:570	42	1:65
25	1:1350	34	1:470	43	1:50
26	1:1300	35	1:380	44	1:35
27	1:1200	36	1:310	45	1:30
28	1:1100	37	1:240	46	1:20
29	1:1000	38	1:190	47	1:15
30	1:910	39	1:150	48	1:11
31	1:800	40	1:110	49	1:8
32	1:680	41	1:85	50	1:6

A testi kromoszómák életkorral is összefüggő egyéb számbeli eltérései szinte mindig korai, méhen belüli elhalást okoznak. A Down-szindróma mellett ez alól kivételt jelentenek a 18-as és 13-as kromoszómák triszómiái, vagyis az Edwards- és a Patau-kór is. Az Edwards-kór a szűrővizsgálatok hiányában minden háromezredik, a Patau-kór pedig minden tízezredik terhességben fordul elő; az Edwards-kórban érintett magzatok 95%-a magzati korban elhal, a Patau-kóros magzatoknak pedig csupán 1%-a születhet meg. Az ivari kromoszómák számbeli eltérései kevésbé súlyos következményekkel járnak, mint a testi kromoszómák eltérései, azonban gyakran meddőséget okoznak (ide tartozik az Ullrich-Turner-szindróma, a Klinefelter-szindróma, a tripla-X-szindróma és a dupla-Y-szindróma). Az egyéb kromoszóma-rendellenességek alatt elsősorban a hagyományos kromoszómavizsgálat alkalmával látható hiányt, többletet vagy átrendeződést értjük. Ezek a változások az örökítőanyag (DNS) jelentős változásaival járnak együtt, ezért az ide sorolt rendellenességek általában súlyos, több szervre vagy szervrendszerre kiterjedő károsodással járnak együtt.

További veszélyek: fertőzések és szövődményes terhességek

Az említett kromoszóma-rendellenességeken kívül az életkorral a különféle kórokozókkal történő fertőződések esélye is megnő: mindez azért jelent problémát, mert csökkenhet a petevezetékek átjárhatósága, ami rontja a sikeres teherbeesés esélyeit. Ilyen lehet például a Chlamydia trachomatis nevű baktérium, amely a petevezetékek tünetmentes elzáródásán kívül nőknél kismedencei gyulladást, krónikus alhasi fájdalmakat, súlyosabb esetben pedig meddőséget is okozhat (a férfiaknál jóval ritkábbak a szövődmények, bár a fertőzés átterjedhet a herevezetékekre, ami szintén fájdalommal, esetleg terméketlenséggel járhat együtt). A Chlamydia-fertőzés a fiatal nők körében az egyik leggyakoribb nemi úton terjedő fertőzés: egy évtizede világszerte folyamatosan emelkedő számban kórismézik a baktérium által okozott fertőzéseket. A jelenség legfőbb oka, hogy egyre korábbi életkorra tehető a rendszeres nemi élet megkezdése, és nem számít ritkaságnak a partnerek gyakori váltogatása vagy az egyidejűleg több partnerrel fenntartott szexuális kapcsolat sem (bővebben: Jobb diagnosztika, rosszabb helyzet: a Chlamydia visszaszorítása).

Harmincöt év felett szintén megnő a szövődményes terhességek aránya: ezek közé tartozik a méhen kívüli terhesség, a vetélés, a koraszülés, illetve a magzati és a szülés utáni fertőzések. A császármetszések aránya szintén nő, bár ez nem mutat közvetlen összefüggést a magasabb anyai életkorral. A szülésnél felmerülő komplikációk hátterében főként olyan betegségek állnak, mint a magasvérnyomás, a cukor- és vesebetegség, illetve a méhizom elváltozásai, amelyek megjelenési gyakorisága az életkorral együtt növekszik. A kevésbé súlyos problémák közül megemlíthető még, hogy az idősebb nők fiatalabb társaikkal ellentétben esetenként nehezebben viselik a terhességgel együtt járó hormonális változásokat, így a magzat kihordása az átlagosnál jobban megterhelheti szervezetüket. Mindez természetesen egyénfüggő, így ezzel kapcsolatban nem tehetünk mindenkire egyformán érvényes, általánosan is jellemző kijelentéseket. Ez utóbbi egyébként a fiatalabb nőkre is érvényes: a terhesség első hónapjaiban ajánlott életmódbeli változtatásokról, a kezdeti émelygés és a rossz közérzet elkerüléséről, valamint a saját alkatunknak leginkább megfelelő, személyre szabott életvitel kialakításáról korábbi cikkünkben írtunk bővebben: Egyéni alkatunktól függ, hogyan reagálunk a terhességre.

[origo] egészség