A rövid ideig tartó, átmeneti jellegű stresszhatások befolyásolják ugyan hormonrendszerünk működését, de az immunrendszer működésében nem okoznak tartós, mélyreható változásokat. Mentális és fizikai egészségünk szempontjából a hosszan tartó, krónikus stresszhelyzetek jelentik az igazi problémát, mivel ez már nemcsak a hormonháztartást, hanem védekező rendszerünk működését is negatívan érinti. A krónikus stresszel eddig elsősorban a daganatos és a szívbetegségek kialakulását hozták összefüggésbe, de ide tartozhat gyakorlatilag az összes betegség, ami testi tünetekkel jár, pontosan azonosítható szervi elváltozások nélkül. A jó és a káros stressz jellemzői mellett bemutatjuk, hogy a mentális stressz miként ronthatja a szív működését, és mely agyterületek működését befolyásolja műszeres vizsgálatokkal is kimutatható módon.
A stressz eredeti fogalma
Ajánló
Stresszkonferencia: továbbra sem próbáljuk megelőzni a stressz káros hatásait
A mentális stressz szívre gyakorolt hatása
A mentális stressz hatásai szívkoszorúér-betegeknél
A stressz és a szívroham kapcsolata
A krónikus stressz bizonyítottan növeli a halálozási arányt
Káros stresszről akkor beszélünk, ha az állati vagy emberi szervezet már nem képes a helyzetnek megfelelően reagálni az őt érő érzelmi vagy fizikai jellegű veszélyekre (ezek egyébként nem feltétlenül valóságosak, hanem pusztán általunk elképzeltek is lehetnek). A szervezet szempontjából kellemetlen, káros stresszhatásokat Selye a distressz elnevezéssel illette. Ez utóbbi következtében ingerlékenység, izomfeszülés, a koncentrációképesség gyengülése vagy teljes hiánya, valamint többféle fizikai tünet, például fejfájás és felgyorsult szívverés alakulhat ki. Fontos hangsúlyozni, hogy a stressz nemcsak negatívan, hanem pozitívan is befolyásolhatja életfolyamatainkat, amennyiben segíti a megváltozott körülményekhez történő alkalmazkodásunkat: a stresszhatás ebben az esetben elősegíti a belső erőforrások mozgósítását, ezáltal képessé tesz minket arra, hogy meg tudjunk felelni a minket érő kihívásoknak és elérjük céljainkat. A "jó" stresszt Selye eustressznek nevezte.
Mivel a stressz szó csak később került be a hétköznapi szóhasználatba, jelentése mára eltávolodott az eredeti, biológiai definíciótól: ha ma valaki stresszről beszél, a mindennapi élet során felmerülő általános problémákat és az emiatt fellépő rossz közérzetet érti alatta, amelybe az ingerültség és a komolyabb testi tünetek is egyaránt beletartoznak. Így viszont már stresszesnek nevezünk a két véglet között elhelyezkedő bármilyen nehezebb szituációt, azokat is, amelyek egyébként nem feltétlenül károsak az egészségünkre nézve.
Mikor fenyegeti egészségünket a stressz?
Ha szervezetünket molekuláris szinten szemléljük, elmondható, hogy a stresszorok hatására a sejtek energiatermelő központjainak, vagyis a mitokondriumoknak az összeköttetése szétkapcsolódik, így a sejt képes megvédeni a láncolat többi részét. A stressz elleni védekezésben fontos megemlíteni az úgynevezett stresszfehérjéket is, hiszen segítségük nélkülözhetetlen abban, hogy a hibás szerkezetű fehérjék megtalálhassák a rájuk jellemző, helyes szerkezetet, a sejt pedig újraéledhessen a fehérjéit romboló környezeti stresszhatások után. A stresszfehérjék aktivitásának köszönhetően gátlódik a fehérjék "összecsapzódása", ellenkező esetben viszont olyan aggregátumok képződnek a sejtekben, illetve a sejtek között, mint amilyenek az Alzheimer- vagy a Parkinson-kór esetében. A túlzott intenzitású, tartós, illetve gyakori stresszhatások emiatt egyaránt károsítják az immunrendszert, valamint a központi idegrendszer működését, így komoly betegségeket okozhatnak (a stresszfehérjék működéséről részletesebben lásd: Csermely Péter: Mire jók a stresszfehérjék?).
A Selye által kidolgozott úgynevezett általános adaptációs szindróma a stressz folyamatának három szakaszát írja le. Stressz hatására a már említett vészreakció (alarm-reakció) állapotában az alkalmazkodóképesség a normális alá csökken: a mellékvesekéregből ekkor kéreghormonokat (kortizolt) tartalmazó zsírszemcsék kerülnek a vérbe. Az ezt követő rezisztenciaszakaszban a szervezet alkalmazkodó- és ellenállóképessége igen magas szintre ugrik, a zsírszemcsék ezáltal feltűnően nagy számban jelennek meg a mellékvesekéregben. Amennyiben a stressz túlzottan erős, vagy gyakori, a mellékvesekéregből eltűnnek a zsírszemcsék, a szervezet ellenállóképessége csökken, és bekövetkezik a stressz harmadik fázisa, a kimerülés. Selye egyik kísérletsorozatában tartósan negatív stresszhatások között figyelte meg kísérleti patkányait, miközben azoknak nem volt lehetőségük a menekülésre: az állatok kis idő múlva elpusztultak a kimerülési fázis következtében. Későbbi vizsgálatok azt is bebizonyították, hogy a pszichoszociális stresszhatások - munkahelyi bizonytalanság, tartós anyagi vagy státuszbeli lemaradás, a gazdaság kiszámíthatatlansága - embereknél is ugyanolyan stresszreakciót eredményezhetnek, mint a fizikai stresszorok az állatok esetében.
A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének 2007-es felmérése alapján elmondható, hogy a krónikus stressz és a stresszel összefüggő megbetegedések igen jelentős tényezőnek tekinthetőek a magyarok kiugróan magas megbetegedési és halálozási arányainak szempontjából. Mindez elsősorban a középkorú férfiakat érinti, aminek következménye, hogy a magyarok várható élettartama Európában a legalacsonyabbak között van: 1960-hoz képest 2004-re 33%-kal nőtt az idő előtti halálozás a 40 és 69 év közötti férfiak körében. Ez a korábbiakhoz képest tízezerrel több halálesetet jelent, amelyek hátterében a tartós, krónikus stressz áll. Ez az arány 1990-ben még megegyezett a csehekével és a lengyelekével, náluk azonban később javulás következett be, hazánkban viszont a mai napig is fennáll a növekvő tendencia. Bár jelentős társadalmi átalakulás több távol-keleti országban (például Japán és Szingapúr) is lezajlott, a várható életkor ennek ellenére mégis ezekben az országokban a legmagasabb.
A megküzdési stratégiák fontossága
Az imént említett példából is látható, hogy a fő probléma nem a társadalmi változásokban keresendő, hanem a megküzdési stratégiák fejlettségében: a cseheknél, a lengyeleknél, valamint a távol-keleti országok állampolgárainál az összetartozás érzése, valamint a bizalom komoly védőfaktort jelent. Ezzel szemben Magyarországon - különösen az elmúlt néhány év történései következtében - az általános társadalmi bizonytalanság, a közös erkölcsi elvek és a bizalom hiánya meglehetősen tartós stresszállapotot eredményezett. Ennek következtében a stresszel összefüggő halálozási rátánk az orosz, illetve az ukrán adatoknak felel meg - mondta el korábban rovatunknak Dr. Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének alapító igazgatója. Ebből a szempontból számunkra is követendő mintának tekinthető például Svédország népegészségügyi programja, melyben a kölcsönösség és az emberek társadalmon belüli önérvényesítésének biztosítása alapvető feltételeként szerepel a stresszel összefüggő betegségek megelőzésében. A lehangoló adatok mellett az is megemlítendő, hogy a nők krónikus stresszel összefüggésbe hozható halálozási aránya 1960-hoz képest mára 4%-kal csökkent. A magyarázat Kopp Mária szerint abban keresendő, hogy a nők a férfiakkal szemben nagyobb mértékben képesek kompenzálni az élet egyik területén jelenlévő folyamatos szorongást egy másik sikerélménnyel, például a társas kapcsolatokkal.
A megküzdési stratégiák kialakulásában meghatározó szerepe van többek között a méhen belüli fejlődésnek, a korai anya-gyermek kapcsolatnak, valamint a későbbi nevelési módszernek is. A szorongást csökkentő hormonok közül az egyik legfontosabb a vazopresszin, amely a szervezet víztartalmát és a vér nátriumszintjét is szabályozza: ez a hormon szabadul fel a csecsemő táplálása során az anyában és a gyermekben, és vazopresszin termelődik az agyban masszázs, illetve a testi érintkezések során is. A nevelés tekintetében az egyik leggyakoribb probléma, hogy a szülők sok esetben nem merik kihívások elé állítani a gyermeket, aki a túlzott féltés miatt nem tudja megtanulni, hogyan a későbbiekben felmerülő problémákkal hogyan kell megküzdeni. A túlféltett gyermekek sokszor válaszképtelenné válnak és nagy valószínűséggel a nehézségeket nem vállaló, manipulálható felnőttek lesznek: a megfelelő nevelés azért fontos, mert az idegrendszer első komoly fejlődési szakasza 7-8 éves korban fejeződik be, a második pedig 16-19 éves kor körül, így ezt a hiányosságot húszéves kor felett már meglehetősen nehéz feladat pótolni.
Selye János kutatásai
Selye János az ember alapvető élettani problémáiból indult ki, amikor nekikezdett a stressz kutatásának. Már akkor is ismert volt, hogy a váratlan bajok és a váratlan örömök hasonló jellegű reakciókat váltanak ki a szervezetben: a szervezet állandó viszonyainak felborulása alapvető élettani problémának számít. Akár kellemes, akár kellemetlen hatás éri az embert, az újraalkalmazkodás szempontjából mindkettőt elviselhetetlennek érezheti a szervezet. Selye ebből azt a fontos következtetést vonta le, hogy a stressz a szervezet általános (nem specifikus) válasza a szokatlan igénybevételre.
A kutatónak sikerült tisztáznia, hogy a stressz nem csupán idegfeszültség révén jöhet létre, mivel az élettani rendszer mozgósítása az idegrendszerrel nem rendelkező, alacsonyabb fejlettségű állatfajoknál, sőt még a növényeknél is végbemegy (erre vonatkozik a kutató egyik elhíresült megállapítása is, miszerint "csak a halál tekinthető teljesen stresszmentes állapotnak"). A stressz legnyilvánvalóbb összefüggéseit Selye a magasvérnyomással, a szívbetegségekkel és a gyomor-, valamint nyombélfekéllyel kapcsolatban mutatta ki.
1956-ban írt első könyve, amely Életünk és stressz címmel 1964-ben jelent meg magyarul, állatkísérletek bemutatásán keresztül ismerteti a stresszel kapcsolatos különféle élettani folyamatokat, az Álomtól a felfedezésig című kötetében pedig az alkotó gondolkodás műhelytitkaiba enged bepillantást. A kutatónak emellett 39 könyve és közel 2000 közleménye jelent meg, ezen kívül több mint 300 ezer tudományos cikkben idézték munkásságát (a teljes lista megtalálható a Selye János Társaság honlapján). Selyét tíz éven keresztül jelölték Nobel-díjra, ám egyszer sem ítélték oda neki; ennek egyik magyarázata, hogy túlságosan kiterjedt orvosi területeken próbálta a betegségek okát a stresszelmélettel magyarázni - véli Pető Csaba, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa a Stress című kiadványban.
Selye János az ember alapvető élettani problémáiból indult ki, amikor nekikezdett a stressz kutatásának. Már akkor is ismert volt, hogy a váratlan bajok és a váratlan örömök hasonló jellegű reakciókat váltanak ki a szervezetben: a szervezet állandó viszonyainak felborulása alapvető élettani problémának számít. Akár kellemes, akár kellemetlen hatás éri az embert, az újraalkalmazkodás szempontjából mindkettőt elviselhetetlennek érezheti a szervezet. Selye ebből azt a fontos következtetést vonta le, hogy a stressz a szervezet általános (nem specifikus) válasza a szokatlan igénybevételre.
A kutatónak sikerült tisztáznia, hogy a stressz nem csupán idegfeszültség révén jöhet létre, mivel az élettani rendszer mozgósítása az idegrendszerrel nem rendelkező, alacsonyabb fejlettségű állatfajoknál, sőt még a növényeknél is végbemegy (erre vonatkozik a kutató egyik elhíresült megállapítása is, miszerint "csak a halál tekinthető teljesen stresszmentes állapotnak"). A stressz legnyilvánvalóbb összefüggéseit Selye a magasvérnyomással, a szívbetegségekkel és a gyomor-, valamint nyombélfekéllyel kapcsolatban mutatta ki.
1956-ban írt első könyve, amely Életünk és stressz címmel 1964-ben jelent meg magyarul, állatkísérletek bemutatásán keresztül ismerteti a stresszel kapcsolatos különféle élettani folyamatokat, az Álomtól a felfedezésig című kötetében pedig az alkotó gondolkodás műhelytitkaiba enged bepillantást. A kutatónak emellett 39 könyve és közel 2000 közleménye jelent meg, ezen kívül több mint 300 ezer tudományos cikkben idézték munkásságát (a teljes lista megtalálható a Selye János Társaság honlapján). Selyét tíz éven keresztül jelölték Nobel-díjra, ám egyszer sem ítélték oda neki; ennek egyik magyarázata, hogy túlságosan kiterjedt orvosi területeken próbálta a betegségek okát a stresszelmélettel magyarázni - véli Pető Csaba, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa a Stress című kiadványban.
- A stressz eredeti fogalma
- A krónikus stressz a szívműködést és a mentális egészséget is negatívan érintheti
