2008. november 10., hétfő, 7:00
A bőrfelületen élő baktériumoknál korábban még nem alkalmazott DNS-vizsgálati módszer kimutatta, hogy kezünkön csaknem százszor több baktériumfaj él, mint amit eddig feltételeztek. Egy másik tanulmányban a vonattal és busszal ingázó utasok kezéről vettek mintát öt angliai és walesi nagyvárosban, és azt találták, hogy minden negyedik utas kezén jelen van valamilyen, a székletből származó baktériumfaj. A két új kutatási eredmény mellett bemutatunk néhány olyan betegséget is, amelyet a székletből a kezünkre kerülő baktériumok és vírusok okozhatnak.
A Colorado Egyetem kutatói a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megjelent tanulmányukban az emberek kezén, elsősorban a tenyerükön található mikrobiális közösségek fajösszetételét vizsgálták. Noah Fierer és munkatársai egy olyan módszerrel végezték a vizsgálatot, amelyet korábban még nem alkalmaztak erre a célra: összesen 332 000 eltérő bakteriális génszakaszt gyűjtöttek össze, majd a mintákat összehasonlítva meghatározták a tenyéren, az alkaron, illetve a könyök tájékán található baktériumcsaládok és törzsek típusait. A baktériumok genetikai állományának (genom) szekvenálása során annak megállapítása történik, hogy a mikróbák örökítőanyagát (DNS) felépítő négyféle bázis milyen sorrendben követi egymást. A most alkalmazott módszer annyiban tér el a hagyományos genomszekvenálási módszerektől, hogy nem laboratóriumban tenyészett mintákat használtak, hanem közvetlenül a bőrfelületről elkülönített anyagot. A viszonylag új eljárás (metagenomika) lehetővé teszi, hogy olyan mikrobiális szervezeteket is tanulmányozzanak, amelyeket nem könnyű laboratóriumban tenyészteni.
A kutatócsoport az eredmények alapján arra a két fő következtetésre jutott, hogy kezünkön egyrészt nagyságrendekkel több baktérium él, mint azt korábban feltételezték, illetve a nők tenyerén jelentősen több baktérium van jelen, mint a férfiak kezén. A résztvevők tenyere átlagosan 150 különböző baktériumfajt tartalmazott, a vizsgálatban résztvevő 51 személy tenyerein pedig összesen 4700, egymástól eltérő fajt azonosítottak. Ez utóbbi adat csaknem százszorosa annak, ami az eddigi tanulmányokban becslésként szerepelt. A 4700 faj közül mindössze öt olyan fordult elő, amelyik az összes vizsgált személynél jelen volt - olvasható az
egyetem sajtóközleményében.
További eredmény, hogy a rendszeres kézmosás nem befolyásolta jelentősen a baktériumok sokféleségét: egyaránt előfordultak olyan baktériumcsoportok, amelyek jelenléte növekedett a kézmosást követően, és olyanok is, amelyek száma csökkent. A tenyéren újonnan azonosított baktériumfajok többsége ugyan nem tekinthető kórokozónak, a szappannal történő kézmosást azonban mégsem tekinti haszontalannak a kutatás vezetője. A kézmosás közegészségügyi szempontból továbbra is igen fontos tényező marad, hiszen a kórokozó baktériumok mellett számos olyan vírus is megtelepszik a kezünkön, amelyek járványos, fertőző betegségeket okoznak. "A rendszeres kézmosás befolyásolta ugyan a baktériumközösségek fajösszetételét, a bakteriális sokféleség általános szintje azonban nem mutatott összefüggést a legutóbbi kézmosás óta eltelt idővel. Vagy arról van szó, hogy a baktériumközösségek a kézmosást követően ismét hamar megtelepszenek a kezünkön, vagy pedig arról, hogy a kézmosás egyszerűen nem távolítja el bőrfelületen élő fajok döntő többségét" - nyilatkozta Fierer.
Az antibakteriális szappanokkal kapcsolatban megemlítendő, hogy egy korábbi tanulmány nem talált jelentős különbséget a baktériumölő anyagot tartalmazó szappanok egyik típusa és a hagyományos szappanok hatékonysága között. A 2007 augusztusában publikált felmérés szerzői szerint a triklozánt tartalmazó antibakteriális szappanok nem segítik a fertőző betegségek kialakulásának megelőzését, mivel nem távolítanak el több baktériumot a bőrről, mint egy hagyományos szappan (részletesebben lásd:
Az antibakteriális szappanok sem hatékonyabbak a hagyományosnál).
Miért fordul elő több baktérium a nők tenyerén?
A Colorado Egyetem vizsgálatában az összes résztvevő bakteriális "ujjlenyomata" egyedi volt: a vizsgálati alanyok mindegyikénél jelent voltak a bőrben már eddig is azonosított Streptococcus, Staphylococcus és Lactobacillus fajok, a fajok 45%-ának előfordulása viszont ritka volt. Érdekes adat, hogy ugyanannál a személynél a jobb és a bal tenyéren csak 17%-os egyezést mutattak a baktériumfajok, ha pedig egymással hasonlították össze a résztvevőket, akkor a fajok közötti egyezés mindössze 13%-osnak adódott. Általánosságban az is elmondható, hogy a tenyéren mindenkinél nagyjából háromszor annyi baktériumfaj volt jelen, mint az alkaron vagy a könyök tájékán. A kéz bőrfelületén élő baktériumok sokfélesége a kutatás szerint megegyezik, egyes esetekben pedig meg is haladja a test többi részén, például a nyelőcsőben, a szánkban vagy a vékonybél alsó szakaszán élő baktériumok diverzitását. Fierer szerint ez a sokféleség a trópusi esőerdők vagy az óceánok bakteriális fajgazdagságához mérhető.
A férfiak és a nők között a baktériumok gyakoriságában mutatkozó különbségeknek a kutatók szerint több oka is lehet. Előfordulhat, hogy a bőr pH-ja is szerepet játszik a baktériumdiverzitás nemi különbségeinek kialakításában, mivel ismert, hogy a férfiak bőre általában savasabb: a mikróbák sokfélesége egy korábbi tanulmány szerint a pH csökkenésével párhuzamosan egyre alacsonyabb lesz. Az is lehet, hogy az eltéréseket a férfiak és nők verejték-, illetve faggyúmirigyek eltérő működése okozza, ezen kívül szerepet játszhatnak a két nem által eltérő gyakorisággal alkalmazott hidratálókrémek és a különféle kozmetikai szerek. A különbségek okaként a férfi és női bőr eltérő vastagsága (a férfiak bőre vastagabb és általában kevésbé érzékeny), valamint a hormontermelés különbségei is szóba jöhetnek.
A
New Scientist beszámolója azt is megemlíti, hogy a nem várt fajgazdagság előre nem látott problémákat vethet fel a Human Microbiome Project elnevezésű, tavaly indított kezdeményezésben. A program elsődleges célja annak meghatározása, hogy mikrobiális "útitársaink" mekkora mértékben járulnak hozzá a különféle betegségek terjedéséhez és kialakulásához. A fajok előfordulásában az egészséges személyeknél is meglévő jelentős eltérések miatt sokkal nehezebb lesz pontosan meghatározni, hogy a baktériumközösségek változásai milyen módon hozhatóak összefüggésbe az egyes bőrbetegségek kialakulásával.
A London School of Hygiene and Tropical Medicine kutatói öt angol és walesi nagyvárosban végzett vizsgálatuk során azt találták, hogy a lakhelyük és a munkahelyük között ingázó utasok kezén négyből legalább egy esetben előfordult a székletből származó baktériumfajok közül valamelyik. A Dr. Val Curtis által vezetett felmérésben 409 utast vizsgáltak meg: a szakemberek első felismerése az volt, hogy minél északabbra haladtak, annál gyakrabban fordultak elő az említett baktériumok.
A
Dirty Hands Study névre keresztelt tanulmányt azért végezték el, hogy pillanatképet kapjanak az angliai és walesi lakosság kézhigiéniás szokásairól: az utasok kezéről London, Newcastle, Liverpool, Birmingham és Cardiff vonatállomásainak buszmegállóiban vettek mintát. A további eredmények azt mutatták, hogy a Newcastle környékén utazók kezén a londoniakhoz képest háromszor gyakrabban fordultak elő a vizsgált baktériumfajok (az utasok 44, illetve 13%-a), Birminghamben és Cardiffban ez az arány nagyjából megegyezett (23, illetve 24%), Liverpoolban pedig szintén magasnak, 34%-osnak adódott a koszos kezűek aránya.
A mintákban azonosított baktériumfajok mindegyike a bélből származott, amelyek természetesen nem feltétlenül okoznak fertőzést, azt viszont jelzik, hogy az illető nem mosott rendesen kezet, miután WC-re ment. Ha azonban valaki gyakori hasmenéstől szenved, de nem használja a mosdót vagy a szappant, akkor egyértelműen nőni fog a valószínűsége, hogy másoknak is továbbadja betegségét.
A bélbaktériumok által közvetített leggyakoribb fertőzések
A bélbaktériumok egy része hasznos az ember számára: ide tartoznak például a Lactobacillus, a Bifidobacterium és a Streptococcus törzsek. A bélflórában megtelepedő baktériumok egy kisebb csoportja viszont egyértelműen káros, mivel ezek különféle mérgeket (toxinokat) és rákkeltő anyagokat termelhetnek. A harmadik, legnagyobb részt alkotó csoportba tartozó baktériumok nem sorolhatók be egyértelműen egyik kategóriába sem: ezek egyaránt lehetnek károsak és hasznosak is. Ilyen "kétarcú" baktérium például az Escherichia coli, amely a vékonybélben szaporodik, és túlzott jelenlét esetén mérgező anyagokat kezd termelni. Ez súlyos hasmenést okozhat, ami akár több liter folyadékveszteséggel is járhat, bár az E. coli által okozott hasmenés a legtöbbször egy-két nap alatt, magától is elmúlik. Az Escherichia coli az utazások közben előforduló hasmenéses megbetegedések körülbelül 40%-áért felelős.
A hasmenéses megbetegedések más részét - az utazásos hasmenések nagyjából 15%-át - a Shigella baktériumok okozzák. A bakteriális vérhas kórokozója elsősorban közvetlen érintkezés, piszkos kéz, élelmiszerek, ivó- és fürdővíz, valamint fertőzött tárgyak útján terjed emberről emberre. A legtöbb Shigella-fertőzés a nyári hónapokra tehető: a betegség kitörését fejfájás, étvágytalanság és gyengeség előzi meg, a kezdeti tünetek pedig a hascsikarás és a heves székelési inger. A betegség általában enyhébb lefolyású, de ritkább esetben súlyos formában is felléphet. A kór elsősorban a gyermekeket és a csecsemőket érintheti negatívan.
Hasmenéses megbetegedéseket okozhatnak a Salmonella-fertőzések is (ez a baktérium az utazásos hasmenések 10%-áért felelős). A Salmonella baktériumok típusuktól függően kétféle, tífusz-szerű és nem tífusz-szerű fertőzést képesek okozni. A hastífusz kórokozója legtöbbször a Salmonella typhi nevű baktérium, a nem tífusz-szerű fertőzésekért pedig a Salmonella-nemzetség egyéb, több ezer fajta kórokozója tehető felelőssé. Nem tífusz-szerű, döntően hasmenéssel járó kórképet hazánkban leggyakrabban a Salmonella enteritidis okoz.
A Salmonella enteritidis vízben, tejben, kész ételekben 1-2 hétig, egyes élelmiszerekben pedig akár hónapokig is életképes maradhat. Az általa termelt méreganyag, az úgynevezett endotoxin még a 100°C-os hőkezelést is több percig elviselheti. A fertőzés forrása leggyakrabban a baromfihús, a kolbász, a disznósajt, a tojás, a tej és a fagylalt, illetve az ezekből készült, nem megfelelően tárolt vagy hőkezelt ételek, továbbá a mosatlan zöldségek és gyümölcsök. A kórokozót a baktériumot ürítő személyek is közvetíthetik. Ételfertőzés esetén a lappangási idő 6-48 órás, piszkos kéz útján való terjesztéskor pedig akár egy hét is lehet.
Az enyhébb fokú szalmonellózisnál hőemelkedés, fejfájás és levertség lép fel, súlyosabb esetekben viszont hányás, hasmenés, láz, fejfájás és görcsök is jelentkeznek, napi többszöri székletürítéssel. A betegség súlyosságát a bejutott kórokozók mennyisége, az érintett személy általános egészségi állapota, illetve életkora befolyásolja (a csecsemők, kisgyermekek és időskorúak fertőzései gyakrabban válhatnak súlyossá). Fontos megemlíteni, hogy a fertőzötteknél nem minden esetben lépnek fel panaszok, ők a tünetmentes hordozók, akik székletükkel folyamatosan ürítik a baktériumokat. A szalmonellózisról
orvosi jegyzetünkben olvashatnak részletesen.
Vírusos bélfertőzések
Az akut hasmenések okai közül kiemelendők még a vírusos eredetű hasmenések, amelyet gyermekkorban többnyire a rota- és az adenovírusok okoznak.
A rotavírusok szintén az utazásos hasmenések 10%-áért felelősek. A vírusok a vékonybél falának sejtjeiben szaporodnak, meggátolva ezzel a folyadék felszívódását. Kisgyermekeknél és csecsemőknél különösen súlyos, a kiszáradás veszélyével kísért hasmenés léphet fel a rotavírusokkal történő fertőződést követően. A fertőzést követően 48 órán belül láz és hasi fájdalom mellett nagy mennyiségű vizes, rizslészerű hasmenés lép fel. A gyomor-bélrendszert érintő fertőzések gyakran társulhatnak hányással is. A rotavírusokkal megegyezően az adenovírusok is általában a bélbolyhokat károsítják, aminek következtében akadályozott a folyadék és az elektrolitok felszívódása. Az adenovírusok által okozott tünetek a legtöbbször megegyeznek a rotavírusoknál leírtakkal (bővebben:
Hasmenések, rotavírus fertőzés).
A vírusos bélfertőzések további kiváltó okaként említhető a gyomorhurut kórokozója, a norovírus. Az émelygéssel, hányással és hasmenéssel járó norovírus-járványok jellemzően olyan helyeken törnek ki, ahol az emberek zárt közösségben élnek, mint például iskolák, tengerjáró hajók, katonai bázisok vagy az öregek otthona. Az antibiotikumok a norovírussal szemben hatástalanok, mivel azok csak a baktériumokat pusztítják el, a vírusokat azonban nem gyengítik le. A gyomorhurut kezelésében további problémát jelent, hogy laboratóriumi körülmények között is még csak nemrégiben sikerült norovírust tenyészteni és tanulmányozni a szerkezetüket (bővebben:
Megtalálták a gyomorhurut vírusát azonosító fehérjét). Jelenleg emiatt még nincs igazán hatékony gyógymód a gyomorhurut kezelésére. Az orvosok általános tanácsa norovírus-fertőzés esetén a következő: igyunk sok folyadékot és hagyjuk, hogy a vírus idővel "kitombolja magát" - a meglehetősen kellemetlen tünetek rendszerint pár nap után elmúlnak.
Fertőtlenítsük rendszeresen a mellékhelyiséget!
A higiénia szempontjából alapvető fontosságú a toalett megfelelő takarítása, tisztán tartása is. A WC-ben lévő mikroorganizmusok ugyanis könnyen képesek bejutni az emberi szervezetbe. Ezek a részecskék mind fizikailag, mind biológiailag igen stabilak, ezért komoly fertőzésveszélyt jelenthetnek még belélegzés útján is. A mellékhelyiségben ezért a megfelelő és rendszeres fertőtlenítés is elengedhetetlen. A leglényegesebb természetesen az, hogy WC-használat után feltétlenül mossunk kezet, hiszen továbbra is ez a legalapvetőbb higiéniai szabály az intimebb testrészeken kialakuló fertőzések elkerüléséhez is.
A megfelelően tisztán tartott toalet padlója mosható mozaiklap, a falak legalább 1,5-2 méteres magasságig csempézettek, a mosható felület felett pedig legalább kétévente van festés vagy meszelés. A WC-ben - különösen a nemi szervek fertőződésének megelőzése érdekében - elemi fontosságú a gombák elleni védelem is, ezért ügyeljünk arra, hogy a használt fertőtlenítőszer gombaölő hatással is rendelkezzen. A megfelelően tiszta mellékhelyiség jellemzőiről
korábbi cikkünkben bővebben olvashat.
A WC-kefét célszerű hígított fertőtlenítő hatású tisztítószerben tárolni, és az oldatot hetente többször is lecserélni. A toalett tisztítására, fertőtlenítésére használt szivacsot, törlőkendőt elkülönítve tisztítsuk és rendszeres időközönként 20-30 percig áztassuk hígított fertőtlenítőszeres oldatban. A magasabb keménységű vizek használata esetén vízkő-eltávolítás is szükséges: ez nemcsak esztétikai probléma, hanem közegészségügyi is, hiszen az érdes felületen könnyebben megtelepednek és hosszabb ideig megbújhatnak a mikróbák.
A leglényegesebb természetesen az, hogy WC-használat után feltétlenül mossunk kezet, hiszen továbbra is ez a legalapvetőbb higiéniai szabály a fertőzések elkerüléséhez.
A környezetbarát toalettekről és a WC tisztántartásáról bővebben lásd korábbi cikkünket:
Higiéniai tanácsok a mellékhelyiségben.
[origo] egészség
