A magzati sebészeti eljárásokat már csaknem két évtizede alkalmazzák a sebészeti gyakorlatban, az anyát és a magzatot fenyegető lehetséges veszélyek miatt azonban csak néhány valóban súlyos rendellenességet kezelnek így. Ezek közé tartozik a nyitott gerinc és az újszülöttkori rekeszizomsérv, amelyek méhen belül történő kijavítására már jelenleg is többféle eljárás létezik. Az őssejt- és génterápiás eljárások, valamint a lehető legcsekélyebb beavatkozást igénylő sebészeti módszerek együttes alkalmazásával a jövőben jelentős előrelépések várhatók ezen a területen. Az alábbiakban a Nature hírportáljának eredeti anyagát közöljük, változtatás nélkül.
A nyitott gerinc és a rekeszizomsérv jelenlegi kezelése méhen belül
Ajánló
Kapcsolódó anyagaink:
Terhesség negyvenéves kor felett: vélt és valós veszélyek
Egyéni alkatunktól függ, hogyan reagálunk a terhességre
Évente egyszer panaszmentesség esetén is ajánlottak a nőgyógyászati vizsgálatok
Magzati szűrővizsgálatok a genetikai rendellenességek kimutatására
Az ultrahangos és biokémiai vizsgálatok jelentősége a magzati rendellenesség-szűrésben
Toxoplazmózis: higiénikus macskatartással elkerülhető a magzatkárosodás
A terhesgondozás során elvégzendő vizsgálatok
A férfi eredetű meddőség kezelési lehetőségei
A női eredetű meddőség kezelési lehetőségei
Down-kór és nyitott gerinc:
A Down-kór szűrése - hazai helyzetkép
Egy másik magzati korban jelentkező betegség, az újszülöttkori rekeszizomsérv (hernia diaphragmatica) méhen belüli kezelésére szintén léteznek jelenleg is elérhető módszerek. A veleszületett rekeszsérvvel fejlődő babáknak lyukas a rekeszizma, ami miatt a hasüregi szervek elvándorolhatnak eredeti helyükről és a mellüregbe nyomulnak be. A sérv magzati korban ritkán halálos, de a mellüregbe került szervek nyomhatják a szívet vagy tüdőt, ami a születést követően a tüdők alulfejlettsége miatt már halálhoz is vezethet. A rekeszsérv méhen belüli kezelését 1989-ben kezdték meg a San Francisco-i Kalifornia Egyetem sebészei: a lyukas rekeszizom "befoltozásához" felnyitják az anya hasfalát és a méhet, és mielőtt összevarrnák a lyukat, a szerveket ismét a megfelelő helyzetbe rendezik. Az eljáráshoz egy speciális sebészeti eszközre is szükség van, amellyel a minimálisra csökkenthető a vérzés, és a magzatburok sem szenved károsodást a beavatkozás során. Mivel a magzatvíz egy része így is elfolyik, szükség van rá, hogy a folyadékot utólag pótolják.
A fentebb vázolt eljárás sikeresnek mondható, hiszen a tüdők növekedése jelentősen javult, de egyes esetekben csak korlátozott hatékonysággal végezhető el. Előfordulhat például, hogy a májat is a mellüregből kell visszahelyezni az eredeti helyére: a köldökzsinór ilyenkor gyakran megcsavarodik, ez pedig veszélyezteti a baba vér- és oxigénellátását. További problémát jelent, hogy minden alkalommal, amikor meg kell nyitni a méhet, növekszik a koraszülés kockázata. A nehézségek kikerülése érdekében az egyetem sebészei 1999-ben továbbfejlesztették a módszert: a tüdők növekedését itt nem a rekeszizom összezárásával próbálják meg elérni, hanem a magzat légcsövének belülről történő elzárásával. Ez nem veszélyezteti a magzat oxigénellátását, hiszen az a születésig a köldökzsinórból érkezik, viszont megfigyelték, hogy ezen a módon is serkenthető a tüdők fejlődése. A légcső ballonnal történő átmeneti lezárása mellett az is újdonságot jelentett, hogy a korábbinál kevésbé invazív, vagyis a szervezet életfolyamataiba való enyhébb beavatkozást igénylő sebészeti eljárást választottak. A hasfalat ugyan most is fel kellett nyitni, a méhet azonban már nem, hiszen a légcsövet elzáró ballont egy apró endoszkóppal is be lehet juttatni. Ehhez egy ceruza átmérőjével megegyező méretű lyukra van szükség, de a méhen nem kell nagyobb vágást ejteni.
Eleinte úgy tűnt, hogy a módosított eljárás jól működik, amikor azonban egy klinikai vizsgálat során összehasonlították az eredményeket a hagyományos, születés utáni kezelés túlélési adataival, nem találtak eltéréseket az életben maradási valószínűségekben. Az amerikai magzati sebészeti központok többsége ezért leállította az endoszkópos eljárás alkalmazását, döntően etikai okokból: ha a túlélési arány szempontjából nincs javulás, akkor nem érdemes veszélyeztetni az anyák egészségét. "Amikor megjelentek a Kalifornia Egyetem klinikai vizsgálatának eredményei, komolyan átgondoltuk, hogy érdemes-e tovább próbálkoznunk az eljárással" - mondja Jan Deprest, a leuveni Katolikus Egyetem Gasthuisberg Kórházának nőgyógyásza.
A náluk alkalmazott eljárásban azonban volt egy fontos különbség az amerikai kollégák módszeréhez képest: Deprest és munkatársai egy még kevésbé invazív eljárást alkalmaztak. Az európai orvosok az anya hasfalát sem nyitották fel a műtét során, és a légcső elzárásához szükséges ballont is egy kisebb eszközzel juttatták be a méhen belülre. További különbség, hogy a ballont sem hagyták bent a születésig, hanem hat, illetve nyolc héttel a beültetést követően eltávolították az eszközt. Deprest orvoscsoportja csak a rekeszsérv súlyos formáiban szenvedő magzatokat operálta, ahol a halálozási arány nagyjából 80%-os, ezért végül úgy ítélték meg, hogy az amerikai kutatók eredményei ellenére is folytatják vizsgálatukat. Mostanáig több mint 150 beavatkozást végeztek el három európai centrumban, ezen kívül egy új klinikai vizsgálatba is belekezdtek, amelyben a rekeszsérv kevésbé súlyos változatában szenvedő magzatok túlélési esélyeit hasonlítják össze a születés utáni kezelés hatékonyságával.
"Deprest és én egyfajta pingpongmeccset játszottunk az elmúlt években" - idézi fel Hanmin Lee, az említett amerikai munkacsoport vezetője. Az európai eredmények hatására 2008-ban a Kalifornia Egyetemen is újra elkezdtek foglalkozni a témával, de már nem a korábbi, hanem az európaiak által is használt eljárást kezdték tesztelni. A módszer és az eljáráshoz használt eszközök időközben az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyezési Hivatal (FDA) engedélyét is megkapták, így nincs akadálya annak, hogy a témában Lee és kollégái is elvégezzék a saját klinikai vizsgálatukat.
- A nyitott gerinc és a rekeszizomsérv jelenlegi kezelése méhen belül
- A jövő lehetőségei: őssejt- és génterápia
