Az izomfájdalmak és az izomláz kialakulásában fontos szerepe lehet a megerőltető sportolásnak, de a mozgásszegény életmód a helytelen testtartás vagy egy vírusfertőzés is több napig tartó tünetek kialakulásához vezethetnek. Csak a felhalmozódó tejsav felelős az izomláz kialakulásáért? Mit tehetünk az izomfájdalmak kezelése érdekében? Miért fontos a megfelelő edzettségi állapot és a tudatos, előre eltervezett edzésprogram?
Sok tényező vezethet izomgyulladáshoz
Ajánló
Korábban
A gyógytornász tanácsai az otthoni munkavégzéshez
Mit tehetünk az ülőmunka káros hatásainak elkerülése végett
Hasznos tanácsok derékfájás esetén
Biciklizés a gyógytornász tanácsai alapján
Napi harminc perc testedzés is segít megtartani az ideális testsúlyt
Tanácsok a mozgásban gazdag életmód elkezdéséhez
A könnyed testmozgás egészségesebb lehet az intenzív edzésnél
Videó ajánló
Tudatosan is javíthatók a tartáshibák: filmes összeállítás a hanyagtartásról
Orvosi jegyzetek
A térdizület gyakoribb megbetegedései
Gyakoribb mozgásszervi traumák felnőttkorban
Interaktív ajánló
A súlyos és erős izomfájdalmak elsősorban azokban az esetekben keletkeznek, ha valamilyen reflexes folyamat révén az érintett izmok vagy izomcsoportok állandóan összehúzott állapotban vannak. A görcsös állapot miatt a mozgás rendkívüli módon nehezített és fájdalmas. Ilyen típusú izomfájdalom léphet fel vírusfertőzések - influenza, különböző hasmenéssel is járó fertőzések - , különböző sérülések - bokaficam, izomhúzódás, rándulás - során, de a panaszokat okozhatja fokozott stresszállapot, mozgásszegény életmód, a tartósan rossz testtartás vagy a hosszan tartó ülőmunka is, amely merevvé, görcsössé teszi izmainkat. A nyak- és vállizomzat állandó statikus megfeszülése rontja ezen izmok vérellátását, hiszen az éppen összehúzódott állapotban lévő izomzat összenyomja a benne futó ereket, ami fájdalmat okoz, és az izomgörcsöt tovább fokozza. A nyaki és a háti izomfájdalom gyakran kiterjed a vállra, hátra, lapockatájra is.
Sokkal kevésbé körülhatárolható fájdalom lép fel az izom tartós gyulladása esetén amely egy fertőzés vagy allergiás reakció következtében alakul ki.
Az izomláz
Az izomfájdalmak legismertebb és egyben legenyhébb típusa az izomláz, mely az izmoknak a szokásosnál nagyobb megterhelése után lép fel. A tünetek általában csak 24-48 órával a fokozott terhelést követően jelentkeznek, elsősorban edzetlen személyeknél. Ekkor az izmok fájdalmassá válnak, be is duzzadhatnak, de két-három nap múlva szinte észrevétlenül megszűnnek a panaszok.
Az izomláz kialakulásáért felelős lehet az izmok fokozott terhelése, ennek következtében oxigén- és tápanyaghiány, valamint apró sérülések létrejötte.
Az izomláz az akaratlagos mozgást végző vázizomzatban jön létre. Az izomműködés során szénhidrátok és zsírok is felhasználódnak energianyerésre oxigénben dús körülmények között. Kimerítőbb vagy erőltetett munkavégzés, és nem megfelelő oxigénellátottság esetén az izmok egyetlen energiaforrása a raktározott szénhidrátvegyületek lesznek. A főként a májban és az izomszövetben tárolt glikogénból így szőlőcukor lesz. Az erőltetett izomműködés következtében pedig a glükózból végtermékként tejsav keletkezik. A tejsav azonban megváltoztatja a sav-bázis viszonyokat az izomszövetben és ennek hatására megváltozik az ingerületátvitelben szereplő anyagok koncentrációja, melyek a fájdalom közvetítésében részt vevő érző idegsejteket ingerlik. Ennek következtében folyamatos kellemetlen érzésként izomláz lép fel az érintett területeken.
Nem csak a tejsav felelős az izomlázért?
Régebben az előbbiekben említett folyamatok során kialakuló túlzott tejsavtermelést tették felelőssé az izomláz kialakulásáért. Ennek fontos bizonyítéka, hogy izomláz leggyakrabban nem edzett embereknél lép fel, tejsav viszont minden anaerob, erős megterhelés után keletkezik, így élsportolóknál is. Emellett elmondható, hogy a tejsav felezési ideje 20 perc, azaz ennyi idő alatt bontódik le az anyagcsere-végtermék mennyiség fele, viszont az izomláz csak órákkal a mozgás után jelentkezik.
Egy másik elmélet szerint a hosszú, tartós igénybevétel az izmokban apróbb sérüléseket, repedéseket okoz, melyeken keresztül víz áramlik az izomrostok közé. A sérülés helyén ráadásul gyulladás lép fel, ez okozza a tulajdonképpeni fájdalmat.
A Columbia Egyetem tudósai vizsgálataikban viszont azt találták, hogy a hosszú, intenzív edzés utáni kimerültséget a sejteken belüli kálciumfeldúsulás okozhatja. A vizsgálatok során először egereket három hetes intenzív edzésnek vetettek alá, amely úszást, és mókuskerékben való intenzív futást is tartalmazott naponta több alkalommal, több órán keresztül. Az eredmények szerint az állatok izomsejtjeiben az erőltetetett és fokozott edzések hatására a rostok megfeszülnek, húzódnak, és a körülöttük lévő vékony hártya helyenként beszakadhat, így ott jelentősen felszaporodtak a kálciumionok. A kálcium koncentrációjának tartós növekedése következtében pedig működésbe lép egy fehérjebontó enzim, amely gyulladásos folyamatokat indít el, így közvetve szerepet játszhat az izomláz és a tartós izomfájdalom létrejöttében.
A kutatók ezután hivatásos sportolók egy csoportját kérték fel a vizsgálat folytatásához. Ennek során a vizsgáltak fele három napon keresztül napi három órát kerékpározott, míg a többieknek nem kellett ezt a feladatot elvégezniük. A három nap elteltével mindegyikük combizomzatából mintát vettek, és a végeredmény ugyanaz volt, mint az egerek esetében.
A vázizmok szerepe és működése
A vázizmok a mozgás aktív szervei, összehúzódásukkal a csontjainkat egy- vagy kétkarú emelőkar módjára mozgatják, az ízületeket működtetik. (vagy más néven harántcsíkolt izmok) meghatározzák a test idomainak alakját, nagyságát és körvonalait is, de ezen kívül viselik a test súlyának egy részét is, fenntartják a megfelelő egyensúlyi helyzetet. A has falát szintén a vázizmok képezik és segítik egyes belső szervek működését is.
A harántcsíkolt izmaink - a simaizmokkal és a szívizommal ellentétben - gyors és erőteljes összehúzódásra képesek, de gyorsan el is fáradnak. Az egyes izomsejtek nem egyesével fordulnak elő, hanem több száz vagy ezer a sejtosztódás során szét nem vált sejt közösséget alkot, így alakul ki az izom működési egysége az izomrost. Az izomrostok sejtplazmájában pedig összhúzékony egységek, a miozin nevű vastag és az aktin nevű vékony fehérjeszálak találhatók, amelyek együttesen harántcsíkolt elrendeződést mutatnak.
Az izmok élettani működése az összehúzódás és az elernyedés váltakozása, és ezzel kapcsolatban érdekességként elmondható, hogy az egyes izmok akár eredeti hosszuk egyharmadára is képesek összehúzódni. Az izmok működése mindig összehangolt, azaz amikor az egyik izom összehúzódik, az ellentétes párja (hajlító vagy feszítő) elernyed, amely lehetővé teszi az ízületek megfelelő mozgását. Ennek következtében minden egyes végtagunkhoz kapcsolódik egy hajlító és egy ezzel ellentétes működést végző feszítő izom. Az izmok tényleges összehúzódását, megrövidülését, majd később elernyedését a már említett vastag és vékony fehérjeszálak energiafelhasználással történő egymásba csúszása, illetve egymástól való eltávolodása biztosítja. A vázizmok működéséről korábbi cikkünkben bővebben olvashat.
A vázizmok a mozgás aktív szervei, összehúzódásukkal a csontjainkat egy- vagy kétkarú emelőkar módjára mozgatják, az ízületeket működtetik. (vagy más néven harántcsíkolt izmok) meghatározzák a test idomainak alakját, nagyságát és körvonalait is, de ezen kívül viselik a test súlyának egy részét is, fenntartják a megfelelő egyensúlyi helyzetet. A has falát szintén a vázizmok képezik és segítik egyes belső szervek működését is.
A harántcsíkolt izmaink - a simaizmokkal és a szívizommal ellentétben - gyors és erőteljes összehúzódásra képesek, de gyorsan el is fáradnak. Az egyes izomsejtek nem egyesével fordulnak elő, hanem több száz vagy ezer a sejtosztódás során szét nem vált sejt közösséget alkot, így alakul ki az izom működési egysége az izomrost. Az izomrostok sejtplazmájában pedig összhúzékony egységek, a miozin nevű vastag és az aktin nevű vékony fehérjeszálak találhatók, amelyek együttesen harántcsíkolt elrendeződést mutatnak.
Az izmok élettani működése az összehúzódás és az elernyedés váltakozása, és ezzel kapcsolatban érdekességként elmondható, hogy az egyes izmok akár eredeti hosszuk egyharmadára is képesek összehúzódni. Az izmok működése mindig összehangolt, azaz amikor az egyik izom összehúzódik, az ellentétes párja (hajlító vagy feszítő) elernyed, amely lehetővé teszi az ízületek megfelelő mozgását. Ennek következtében minden egyes végtagunkhoz kapcsolódik egy hajlító és egy ezzel ellentétes működést végző feszítő izom. Az izmok tényleges összehúzódását, megrövidülését, majd később elernyedését a már említett vastag és vékony fehérjeszálak energiafelhasználással történő egymásba csúszása, illetve egymástól való eltávolodása biztosítja. A vázizmok működéséről korábbi cikkünkben bővebben olvashat.
- Sok tényező vezethet izomgyulladáshoz
- Az izomfájdalmak kezelése és megelőzése
