A légúti fertőzések elleni küzdelem során szervezetünk a legtöbbször kismennyiségű folyadékot is termel, hogy segítsen a tüdőbe bejutott kórokozók felköhögésében. Egy egereken végzett új kutatás eredményei alapján feltételezhető, hogy az influenzavírus is jelentős mértékben megnövelheti a termelődő folyadék mennyiségét, ami rossz esetben komoly oxigénhiányhoz vezethet a szervezetben.
Ajánló
Korábban:
Reménykeltő megelőző kezelés egy krónikus örökletes tüdőbetegségben
Új enzim szerepét fedezték fel a légúti fertőzések elleni immunválaszban
A tisztább levegő hónapokkal hosszabbítja meg az életet
Davis és kollégái új tanulmányukban azt szerették volna kideríteni, hogy az influenzavírus miképpen befolyásolja a léghólyagocskákban felhalmozódó folyadék mennyiségét. Kísérletük során egereket fertőztek az influenza A típusával, majd az állatok vérének oxigénszintjét és a tüdőben termelődött folyadék felszívódási sebességét (clearance) az egészséges állatok értékeivel hasonlították össze. Azokban az egerekben, amelyeket a legnagyobb mennyiségben fertőztek a vírussal, folyamatosan csökkent a vér oxigénkoncentrációja és nőtt a tüdőben található folyadék mennyisége. Két nappal a fertőzést követően a folyadék felszívódása ezekben az egerekben csak fele annyira volt hatékony, mint egészséges társaikban - olvasható a ScienceDaily híroldalán.
"Az már korábban is ismert volt, hogy a tüdőt érintő fertőzések esetében gyakran adódik probléma a léghólyagocskákban termelődött folyadék felszívódásával, de még senki sem vizsgálta, hogy az influenzavírus hogyan befolyásolja ezt a folyamatot" - mondta Davis. "Normális esetben nem valószínű, hogy rövid idő alatt sok beteg életét veszélyeztesse a folyadékfelhalmozódás, egy influenza-világjárvány esetén azonban már más a helyzet: ilyen körülmények között lenne jelentősége egy olyan gyógyszernek, amely belélegezve a tüdők géppel történő oxigénellátásának alternatívájaként szolgálna."
A tüdők megfelelő oxigénellátását a legsúlyosabb esetekben úgynevezett ventillációs készülékekkel biztosítják. Davis és munkatársai is ezt használták az állatok fertőzését követően, majd megmérték, hogy az egerek tüdejéből milyen gyorsan szívódik fel a kórokozók ellen termelt folyadék. Az állatok egyik tüdejébe olyan folyadékot juttattak, amely fehérjéket tartalmazott, majd félóránként mérték a fehérjék mennyiségét - ebből lehetett kiszámítani, hogy a fertőzött tüdőkben a megfelelő sebességgel zajlik-e a folyadék felszívódása. A tanulmány feltárta, hogy miután az influenzavírus bejutott a tüdőbe, a fertőzött sejtekből kisméretű molekulák, úgynevezett nukleotidok szabadulnak fel. Ezek a nukleotidok később más sejtek receptoraihoz kötődnek, amelynek eredményeként gátlódik a nátriumionoknak a légcsövekből a vérbe történő szállítása (ezek a folyamatok a légcsöveket bélelő hámsejtekben, az úgynevezett epitéliumban zajlanak.) A nátriumionok természetes körülmények között a tüdőből a véráramba, majd onnan a vesékbe jutnak, ahol a vizeletbe választódnak ki. Az influenzával fertőzött szervezetben azonban - a nátriumcsatornák károsodása miatt - az ionok nem jutnak be a vérkeringésbe, ezáltal egyre több folyadék halmozódik fel a léghólyagocskák belsejében, ahelyett, hogy egy része átáramlana a légcsövecskék falán.
"Egy kevés folyadék jól jön a szervezetbe került kórokozók - baktériumok vagy vírusok - sikeres eltávolításához, hiszen fel tudjuk köhögni őket a tüdőből. De ha ez a folyadéktermelés túlzott mértékűvé válik, az már a test oxigénellátását fenyegeti. A jövőben egy olyan gyógyszer állatkísérletes tesztelését tervezzük, amely gátolná a már említett nukleotidok termelődését, biztosítva ezzel az influenza ellen termelt folyadék kellő sebességű eltávolítását. Előbb persze még azt is meg kell vizsgálni, hogy az emberi epiteliális sejteknek ugyanaz-e a szerepe a folyadék tüdőből történő felszívódásában, mint az egerek szervezetében" - tette hozzá Davis.
Az eredeti közlemény az American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine című folyóiratban jelent meg.
[origo] egészség
