Minek jut nagyobb szerep az úgymond "normális" időskori látásromlásban, az örökletes vagy a környezeti tényezőknek? Ausztrál szemészek első alkalommal vizsgálták ezt a kérdést egy ikervizsgálat segítségével.
Ajánló
Korábban:
A rendszeres testedzés is segíthet szemünk egészségének megőrzésében
Feltárták a látási folyamat kezdetén lezajló biokémiai reakciókat
Enzimgátló szerrel lassítanák a cukorbetegek retinakárosodását
A szabadtéri időtöltés javítja a gyerekek látását
A szemen át is vizsgálható az idegrendszeri betegségek lefolyása
Pirulapatika
A hanyatlás másik része viszont neuronális eredetű, vagyis idegsejtjeink öregedésének tulajdonítható: egy koron túl a szem veszít azon képességéből, hogy a bejutó képet hűen továbbítsa az agy felé. Mivel a látás egy sor alapvető szellemi képesség, így az olvasás és az emlékezés alapját képezi, fontos megértenünk a látás "normális" öregedésének mechanizmusát: a Melbourne Egyetem kutatói Ruth E. Hogg vezetésével elsőként vizsgálták, vajon az örökletes vagy inkább a környezeti tényezők állhatnak az időskori neuronális látásromlás hátterében. A gének és a környezet hatásának szétválasztására a kutatók a klasszikus ikermegfigyelés módszerét alkalmazták.
Az egyetem szemészeti kutatóközpontjában zajló AMD (időskori makuladegeneráció) ikerkutatási program keretében 42 olyan ikerpárt (21 egypetéjű és ugyanennyi kétpetéjű ikret) vizsgáltak, akik nem szenvedtek semmilyen szembetegségben, és látásélességük megfelelt a beválasztási kritériumoknak. Az ikerpárok életkora 57 és 75 év közé esett. Valamennyi résztvevőnél a jobban látó szem - vagy ha a két szem látásélessége egyforma volt, a jobb szem - változó fényviszonyokhoz való alkalmazkodási képességét, színlátását, valamint kontrasztérzékenységét mérték fel a megfelelő tesztek segítségével. Ez utóbbi esetében a kép hátterét és előterét a szürke különböző árnyalataira színezik, és a képet csak az látja meg, aki képes a közeli szürkeárnyalatokat egymástól megkülönböztetni. Az alkalmazott tesztek együttesen lehetővé tették a mindennapi, alapvető látási funkciók felmérését. Ha a tesztek azt mutatták, hogy egy ikerpár mindkét tagja valamelyik feladatban nagyjából egyformán teljesített, az adott készség hátterében elsősorban örökletes tényezőket feltételeztek, ha azonban a látásromlás a két ikerben eltérő ütemben zajlott, az a környezeti tényezők meghatározó szerepére utalt. Összevetették továbbá a kétpetéjű (genetikailag csupán 50%-ban rokon) és az egypetéjű (genetikailag azonos) ikreken kapott eredményeket, és ha az egypetéjű ikrek megfelelő teljesítményei nagyobb összhangot mutattak, mint a kétpetéjű ikrekéi, azt ismét az örökletes háttér mellett szóló érvnek tekintették.
Az eredmények alapján a genetikai faktorok döntenek az éleslátást és a jó színmegkülönböztető képességet igénylő feladatokban, vagyis azokban, amelyekben a szem ideghártyájának kisebb fényérzékenységű, ám színlátásra alkalmas fényérzékelő sejtjeié, a csapoké a főszerep. A másik fényérzékelő sejttípus, a pálcika által végzett funkciókat, amilyen a sötétben látás és a fényerősség változásaihoz való alkalmazkodás, a jelek szerint kevésbé befolyásolják az öröklött tényezők, így ezek leromlásában nagyobb szerep juthat a környezetnek és az életvitelnek. Boncolások és egyéb vizsgálatok alkalmával már korábban kiderült, hogy az öregedés jóval inkább megtizedeli a pálcikákat, mint a csapokat. Úgy tűnik, hogy a pálcikák sokkal érzékenyebbek az ideghártya tápanyag-ellátottságára, és éppen ez az, amit a környezeti és életviteli tényezők - például dohányzás, hiányos táplálkozás, napsütésnek való túlzott kitettség, gyulladások - jelentősen befolyásolhatnak. A pálcikás látás leépülését egyaránt az általános időskori látásromlás és a korral járó szembetegségek, többek között az időskori makuladegeneráció velejárójának tartják.
"Eredményeink alátámasztják azt a klinikusi és kutatói körökben egyre inkább elterjedő vélekedést, miszerint az időskori látásromlás megelőzésének és megállításának kulcsa a megfelelő gyógyszerek alkalmazásában és az életvitel megváltoztatásában egyszerre keresendő" - foglalta össze Dr. Hogg.
[origo] egészség
