Amerikai kutatóknak először sikerült képet alkotni az élő retina pigmenthámsejtjeiről. Az új képalkotó módszerrel akár évekkel előbb is kimutatható lehet a sárgafolt időskori elfajulása, mint a jelenleg alkalmazott eljárásokkal.
Ajánló
Korábban:
Ikervizsgálat az időskori látásromlás okainak kiderítésére
A rendszeres testedzés is segíthet szemünk egészségének megőrzésében
Feltárták a látási folyamat kezdetén lezajló biokémiai reakciókat
Újabb gént azonosítottak az időskori makuladegeneráció kialakulásában
Enzimgátló szerrel lassítanák a cukorbetegek retinakárosodását
A szabadtéri időtöltés javítja a gyerekek látását
A szemen át is vizsgálható az idegrendszeri betegségek lefolyása
A szemben lévő rendkívül vékony pigmenthám a szemlencse felől nézve közvetlenül a látósejteket tartalmazó ideghártya mögött helyezkedik el. A pigmenthám sejtjei felelősek a látósejtek működőképességének fenntartásáért. Ennek a szinte láthatatlan sejtrétegnek a "láthatóvá tétele" igen nagy segítséget jelenthet az orvosok számára számos szembetegség jóval az előtti diagnosztizálásában, hogy a betegek bármiféle tünetet tapasztalnának.
Ezért roppant jelentős a Rochesteri Egyetem kutatócsoportjának a napokban bejelentett fölfedezése, miszerint sikerült leképezni az élő szem pigmenthámsejtjeit. David Williams professzornak és csoportjának már 1997-ben sikerült képet alkotnia az élő szemben lévő egyedi fotoreceptorsejtekről. Ehhez a csillagászoktól kölcsönzött eljárást, az ún. adaptív optikát alkalmazták. (A csillagászatban ennek segítségével igyekeznek minél tisztább képeket kapni az égitestekről.) A fotoreceptorok mögötti pigmenthám sötét sejtjeinek leképezéséhez Williams egy új eljárással kombinálta az adaptív optikát. Ennek révén a sötét sejtek elég erősen fénylenek ahhoz, hogy észlelni lehessen őket.
A pigmenthám sejtjei szinte teljesen feketék, és az a szerepük, hogy föltöltsék a szem fotoreceptorsejtjeit, miután fény érte azokat. A fotoreceptorok fotopigmenteknek nevezett molekulákat tartalmaznak. Amikor fény éri a molekulákat, elnyelik a fényt és megváltoztatják az alakjukat, így küldenek jelet az agynak, hogy fényt "láttak". Miután egy fotopigment-molekula fényt nyelt el, föl kell töltődnie, azaz vissza kell térnie az eredeti alakjába. Ezért elhagyják a fotoreceptort és "átmennek" a pigmenthám sejtjeibe. A sötét sejtek föltöltik a fotopigment-molekulákat, majd visszaküldik őket a fotoreceptorokba, és a folyamat kezdődik elölről.
A pigmenthám ezen kívül hozzájárul a fotoreceptorok egészségének fenntartásához azzal, hogy összegyűjti és tárolja a fotopigment regenerálódása során keletkezett mérgező melléktermékeket. A sárgafolt időskori elfajulásánál - eddig nem teljesen ismert okok miatt - a pigmenthám sejtjei képtelenek megadni ezt a támogatást a fotoreceptoroknak, és végül minkét sejttípus elpusztul.
Williams kutatócsoportjának éppen a fotoreceptorokból a pigmenthám által összegyűjtött mérgező vegyületek fölhasználásával sikerült képet alkotniuk a sötét sejtekről. Ezek a káros vegyületek megfelelő körülmények között kis mértékben fluoreszkálnak. Ha kék vagy zöld fénnyel világítanak a szembe, akkor a pigmenthámban lévő vegyületek zöld és sárga fényt sugároznak vissza. Ez hihetetlenül halvány fénylés, de az adaptív optika segítségével képet készíthetnek az egyedi pigmenthámsejtekben lévő vegyületekről.
Williams és csoportja most abban bízik, hogy sikerül kideríteni, mi a pontos kapcsolat a pigmenthám és a sárgafolt elfajulása között. Jelen pillanatban a kutatók még nem tudják, hogyan kezdődik a betegség, de az egyedi pigmenthámsejtek állapotának megfigyelése segíthet abban, hogy az orvosok kiderítsék, milyen kóros folyamatok játszódnak le a retinában. Ráadásul a betegségnek még a tünetek jelentkezése előtti korai észlelése révén az orvosok lelassíthatják vagy talán meg is állíthatják a sárgafolt elfajulás kialakulását. Jelenleg a betegek zömének kezelése akkor kezdődik, amikor már nagymértékű, visszafordíthatatlan károsodás következett be.
[origo]egészség
