A heidelbergi egyetem kutatói feltárták az anafilaktikus sokk, vagyis az akut, életveszélyes allergiás reakció molekuláris hátterét. A folyamatban a kisebb vérerek sejtjeinek falában található speciális fehérjék aktiválódása játszik fontos szerepet: az ezen fehérjékhez tartozó gén kikapcsolása egerekben megakadályozta az allergiás reakció kialakulását. A felfedezés lehetővé teszi, hogy megkezdődjék az anafilaktikus sokk megelőzésére és kezelésére alkalmas gyógyszerek kifejlesztése.
Ajánló
Korábban:
Még a természetes parfümök is okozhatnak allergiát
Nyirokcsomóba adott injekció szénanátha ellen
Új lehetőség a terápiáknak ellenálló asztma kezelésében
Az allergia kialakulásában kulcsfontosságú génváltozatot azonosítottak
Interaktív ajánló
Animáció az allergiás reakció kialakulásáról
Pirulapatika
A mediátorok a szervezet különböző sejtjeiben, többek között az ereket bélelő hámsejtek falában található úgynevezett G-fehérje receptorokon keresztül fejtik ki hatásukat: a receptorok közvetítésével olyan reakciók indulhatnak el a sejteken belül, amelyek következménye a tipikus anafilaktikus sokkreakció lesz. A Gq és a G11 nevű, az érfalakban megtalálható G-fehérjék génjeinek szelektív kikapcsolásával sikerült megvédeni az állatokat az anafilaktikus sokk kialakulásától - olvasható az egyetem sajtóközleményében.
A Dr. Stefan Offermann (Heidelbergi Egyetem, Farmakológiai Intézet) által vezetett kutatócsoport és a Német Rákkutató Központ kutatóinak közös tanulmánya a The Journal of Experimental Medicine című internetes szaklapban jelent meg.
Egyetlen csípés is halálos lehet
Egy átlagos személy testsúly-kilogrammonként 20 rovarcsípést visel el biztonsággal. Ez azt jelenti, hogy egy felnőtt 1000-nél is több csípést kibír, egy kisgyermek viszont már 500 csípéstől is meghalhat. Egyetlen csípés is lehet azonban halálos, ha vérnyomáseséshez és légzéselégtelenséghez vezető, életveszélyes allergiás reakciót okoz: ebből a szempontból elsősorban a méh- és darázscsípések veszélyesek, mert sokan allergiásak mérgező anyagaikra. Többszörös csípés esetén valóban fennállhat az anafilaktikus sokk lehetősége, amely sürgősségi betegellátást igényel. A rovarcsípés-allergia esetében igen fontos elkülöníteni, mi számít a csípésre adott normális reakciónak és mi allergiának, hiszen a különbség ismeretével megelőzhető a felesleges aggódás.
A normális reakció lehet helyi, ami fájdalommal, duzzanattal és vörösséggel jár a csípés helye körül, illetve lehet kiterjedt, a csípésen túlterjedő (a bokán történő csípés esetén például beduzzadhat az egész láb, és bár ez ijesztőnek látszik, ez is normális válasz).
Az allergiás válaszreakcióban ezzel szemben az egész szervezet részt vesz. Enyhe esetben "mindössze" az egész testre kiterjedő viszketés, csalánkiütés és vizenyő léphet fel, mely a lazább szövetekkel bíró testrészeken (pl. ajkak) kifejezettebb lehet. Súlyos esetben a bőrtüneteket más szervrendszerek - keringés, idegrendszer, vese, emésztőrendszer, légzőrendszer - válasza is kíséri. Így szapora szívverés, hirtelen vérnyomásesés, zavartság, hányás, hasmenés, eszméletvesztés, sokk alakulhat ki. Ezen tünetegyüttest nevezik anafilaxiának. Noha ez a súlyos allergiás reakció nem gyakori, 10 percen belül szívleálláshoz és eszméletvesztéshez vezethet, így legsúlyosabb formában a csípés hatása akár halálos is lehet. Ha valaki egyszer allergiás reakcióval válaszolt egy rovarcsípésre, igen magas, mintegy 60% lesz annak az esélye, hogy a következő alkalommal ismét anafilaxiás sokkot kap. A rovarcsípések kezeléséről korábbi cikkünkben olvashat.
[origo] egészségEgy átlagos személy testsúly-kilogrammonként 20 rovarcsípést visel el biztonsággal. Ez azt jelenti, hogy egy felnőtt 1000-nél is több csípést kibír, egy kisgyermek viszont már 500 csípéstől is meghalhat. Egyetlen csípés is lehet azonban halálos, ha vérnyomáseséshez és légzéselégtelenséghez vezető, életveszélyes allergiás reakciót okoz: ebből a szempontból elsősorban a méh- és darázscsípések veszélyesek, mert sokan allergiásak mérgező anyagaikra. Többszörös csípés esetén valóban fennállhat az anafilaktikus sokk lehetősége, amely sürgősségi betegellátást igényel. A rovarcsípés-allergia esetében igen fontos elkülöníteni, mi számít a csípésre adott normális reakciónak és mi allergiának, hiszen a különbség ismeretével megelőzhető a felesleges aggódás.
A normális reakció lehet helyi, ami fájdalommal, duzzanattal és vörösséggel jár a csípés helye körül, illetve lehet kiterjedt, a csípésen túlterjedő (a bokán történő csípés esetén például beduzzadhat az egész láb, és bár ez ijesztőnek látszik, ez is normális válasz).
Az allergiás válaszreakcióban ezzel szemben az egész szervezet részt vesz. Enyhe esetben "mindössze" az egész testre kiterjedő viszketés, csalánkiütés és vizenyő léphet fel, mely a lazább szövetekkel bíró testrészeken (pl. ajkak) kifejezettebb lehet. Súlyos esetben a bőrtüneteket más szervrendszerek - keringés, idegrendszer, vese, emésztőrendszer, légzőrendszer - válasza is kíséri. Így szapora szívverés, hirtelen vérnyomásesés, zavartság, hányás, hasmenés, eszméletvesztés, sokk alakulhat ki. Ezen tünetegyüttest nevezik anafilaxiának. Noha ez a súlyos allergiás reakció nem gyakori, 10 percen belül szívleálláshoz és eszméletvesztéshez vezethet, így legsúlyosabb formában a csípés hatása akár halálos is lehet. Ha valaki egyszer allergiás reakcióval válaszolt egy rovarcsípésre, igen magas, mintegy 60% lesz annak az esélye, hogy a következő alkalommal ismét anafilaxiás sokkot kap. A rovarcsípések kezeléséről korábbi cikkünkben olvashat.
