Egy gyógyeljárás sikerét az is jelezheti, ha előjönnek a gyengéi. Ennek tipikus példája az ízületi protézisek beültetése: többségüket - a térd- és csípőprotézisek mintegy kilencven százalékát - tizenöt-húsz év után ki kell és szerencsére ki is lehet cserélni. Nem ritka az olyan páciens, aki a harmadik-negyedik "új" csípőjét vagy térdét koptatja, így elmondható, hogy az alig ötven éve használt operációs technika ma már sok ezer embernek hosszú évekre adja vissza a járóképességét. A cserelehetőség pedig még tovább, akár évtizedekig is biztosíthatja a teljes minőségű, szabad mozgással járó életet.
Ajánló
Korábban:
Ízületi gyulladások: jelentős javulás protézisbeültetéssel
Ízületi protézisek allergiás betegeknek
Az ízületi gyulladás összefügghet a nagy születési súllyal
Új protézisbevonat csontépítő üzenettel
Porcregeneráció: nanocsövekkel utánozható a porcsejtek természetes közege
Új lehetőség a porcpótlásra: nagy nyomás alkalmazásával váltották ki a porc növekedését
Betegtájékoztató anyagok:
Vajda doktor azt is elmondta, hogy Magyarországon csupán három éve kezdték el felépíteni az úgynevezett csípő- és térdprotézis regisztert, ezért pontos és hosszútávú adatok még nem állnak a rendelkezésünkre. Ám, mert a műtéti technika, illetve a beépített implantátumok minősége semmiben sem tér el a nyugati színvonaltól, várhatóan az eredményesség és a csereigény gyakoriságában is hasonlóak lesznek a statisztikák. Ráadásul elégséges számú eset és tapasztalat áll már a rendelkezésünkre, hisz Magyarországon jelenleg mintegy harminc centrumban folyik a nagyízületi protézisek beültetése.
Visszatérve alapkérdésünkhöz, a protézisek cseréjének szigorú javallatai vannak. Orvosi tanácsra akkor kell cserélni, ha a műízület:
- instabillá válik, kilazul, például mert a környező csontszövet elvékonyodik körülötte: ez történhet fokozatosan, de lehet egy elesés következménye is,
- ha különböző okokból kimozdul a helyéről,
- ha fertőzéses gyulladásos folyamat alakul ki a környezetében,
- ha a környező csont meggyengül és eltörik,
- vagy ha - ma már igen ritkán - a szerkezet fém vagy műanyag összetevője öregszik el vagy megy "belülről" tönkre.
A fenti okok miatt ezzel a problémával már az első beültetésnél is számolnak, illetve próbálják kivédeni, minél messzebbre tolva a protézisek várható cseréjét is. Sok múlik persze a sebészen, de az operációt követő rehabilitáción is: a beteg lábra állítása mindig óvatos, hosszú türelemjáték, és a mobilizálás, a végtag megerősítésének minden stádiumához szakképzett gyógytornászoknak kell asszisztálniuk. Az akut szak, tehát a sebgyógyulás és a rehabilitáció első szakasza átlagosan két-három hétig tart, de a protézisek később is állandó törődést, figyelmet igényelnek. A régebbi protokollok helyett ma már minél több mozgást, sőt sportot javasolnak a szakemberek, aminek az izmok, az ízületek és a csontok megerősítése, ezzel pedig a protézisek épségének megóvása a célja.
Jellemző, hogy rengeteg fajta mozgás nemcsak hogy megengedett, de kifejezetten tanácsos is elvégezni őket. Az orvosok nemcsak úszást, kerékpározást, de óvatos kocogást, futást, teniszezést, sőt szolid síelést is megengednek. A protéziscsere után természetesen beszűkül a mozgások tárháza - második csípőízülettel síelni már valóban felelőtlenség lenne. Külön érdekesség, hogy nyugaton a golfot is kifejezetten egészségjavítónak vélik: mivel golfozás közben nem lépnek fel az ízületre ható hirtelen durva erők, valóban ajánlható, csak sajnos nem mindenki tudja megfizetni a magas klubtagsági díjakat.
Vajda András végül a fiatalkori protézisek csökkenő számú, de még mindig jelentős számú felhasználói csoportjára is felhívta a figyelmet: ez a veleszületett, és az országos szűrőprogramok ellenére időben nem korrigált csípőficamosok népes tábora. Náluk gyakran már harmincéves kor körül is felmerül a protézis beültetésének igénye, az elhúzódó és egyre nehezebben viselhető végtagfájdalom és a sántítás miatt. De közülük kerülnek ki azok is, akinél az átlagnál esetleg hamarabb kell kicserélni a protézist. Ők ugyanis koruknál fogva többet mozognak, így a fokozott megerőltetés miatt előbb kell a kimozdulástól vagy az újabb törésektől tartanunk.
Ezzel együtt örvendetes, hogy ma már nem az a kérdés, megoldható-e Magyarországon a protézisbeültetés. Megoldható, és gyakorlatilag minden igényt ki is tudnak elégíteni - legalábbis egyelőre. Érdemes tehát tovább gondolkozni és növelni annak esélyét, hogy minél később következzen be a második, harmadik vagy a negyedik protézis cseréje.
Dr. Nemes János
