Újabb elemmel gyarapodott a túlsúly következtében kialakuló lehetséges egészségügyi problémák listája: egy francia kutatócsoport eredményei szerint a hasi elhízás nemcsak a cukorbetegséggel, a magasvérnyomással és a szívbetegségekkel fordulhat elő együtt, hanem a tüdőfunkció romlásával is kapcsolatba hozható. A 120 000 személy adatait elemző felmérésből kiderült, hogy a túl széles derék az említett betegségek egyéb ismert tényezőitől - például dohányzás, magas testtömegindex, alkoholfogyasztás és kevés testmozgás - függetlenül is negatívan befolyásolja a tüdő működését.
Ajánló
Korábban:
A hasi elhízás a szellemi leépüléssel is kapcsolatba hozható
Kulcsmechanizmust azonosítottak az elhízás kialakulásában
Nem az üldögélés tesz kövérré: vita az elhízás legfőbb okairól
Jótékonyak is lehetnek a bőr alatti zsírpárnák
Interaktív ajánló
Pirulapatika
A résztvevők mindegyikénél figyelembe vették, hogy dohányzott-e korábban, szokott-e alkohol fogyasztani, és hogy milyenek a tüdőfunkció értékei, például az erőltetett kilégzéskor egy másodperc alatt vagy az ennél hosszabb ideig mért levegő térfogata (az előbbi a FEV1 érték, utóbbi pedig az erőltetett vitálkapacitás vagy FVC értéke). A tüdő állapotát jellemző adatokhoz hozzárendelték a testtömegindexet, a derékkörfogatot, illetve az anyagcsere működésének egyéb mutatóit.
Az adatok elemzése során egyértelműen kijött, hogy a metabolikus szindróma néven ismert tünetegyüttes mellett a károsodott tüdőfunkció is kimutatható az esetek statisztikailag jelentős hányadában (a metabolikus szindróma gyűjtőfogalom, amelybe a magasvérnyomás, az emelkedett vércukorszint és az előnytelen koleszterin-anyagcsere mellett a hasi típusú elhízás is beletartozik). A hasi elhízást nők esetében a 89, férfiaknál pedig a 100 centiméternél szélesebb derékkörfogattal definiálták: a kutatók szerint az eredmények egyértelműen alátámasztják, hogy már a mérsékeltnek tekinthető hasi zsírfelesleg is előnytelenül befolyásolja a vitálkapacitás értékét, még az egyébként normálisnak tekinthető testtömegindex mellett is - olvasható a Sciencedaily weboldalán.
"A vizsgált résztvevők tüdőfunckiójában tapasztalható romlás az esetek többségében egyértelműen a hasi típusú elhízásra volt visszavezethető" - mondta a kutatást vezető Natalie Leone. A Journal of Respiratory and Clinical Care Medicine című folyóiratban megjelent közlemény ok-okozati összefüggést ugyan nem tudott kimutatni a hasi elhízás és a tüdőfunkció romlása között, de a szerzők számos olyan mechanizmust felsoroltak, amelyen keresztül a túlzott mennyiségben jelenlévő hasi zsírszövet korlátozhatja a tüdő működését. Az egyik lehetséges ok, hogy a derék körül lerakódott zsírszövet mechanikai úton befolyásolja a rekeszizom és a mellkas teherbírását, ami csökkenti a tüdőtérfogatot. A másik magyarázat, hogy mivel a hasi zsírszövet maga is aktív részese egy többszörös visszacsatolásokat tartalmazó anyagcsereciklusnak, a zsírszövet mennyisége akár közvetlen módon is hatással lehet a tüdő működésére: eszerint minél szélesebb a derekunk, szervezetünkben annál magasabb lesz a gyulladások kialakulását elősegítő anyagok koncentrációja, a gyulladásgátló vegyületek előfordulása ellenben csökkenni fog.
Bár a hasi típusú elhízás és a csökkent tüdőfunkció összefüggéseit még alaposabb kutatások során is meg kell majd vizsgálni, a tanulmányból már most levonható egy klinikai szempontból is fontos következtetés: Leone szerint már az eddig összegyűlt bizonyítékok alapján is javasolható, hogy a spirometriás tesztek elvégzése előtt az orvos mérje meg a derékátmérőt (a spirometria során a beteg csak a száján keresztül lélegezhet, majd a levegőt a mérőeszköz fúvókájába fújja ki - ezzel a módszerrel határozhatóak meg a mostani tanulmányban is szereplő FEV1 és FVC értékei). Mindez lehetővé tenné az orvosok számára, hogy a spirometria eredményeinek értelmezésekor az elhízást is figyelembe vegyék, és amennyiben szükséges, javaslatot tegyenek a túlsúly csökkentésére.
Alma és körte típusú elhízás
A legtöbb túlsúlyos ember zsírfeleslege vagy a hastájékon koncentrálódik (ezt zsigeri, idegen szóval viszcerális zsírnak nevezik), vagy a csípőn és a combokon (bőr alatti vagy szubkután zsírréteg). Jó ideje ismert, hogy a kétféle, "alma" és "körte" típusú elhízás közül a hastájékon lerakódó zsírszövetek a veszélyesebbek: akinek komolyabb hasi zsírfeleslege van, az sokkal inkább hajlamos a cukorbetegségre, a különféle szívbetegségekre és más rendellenességekre, mint az, akinek inkább bőr alatti zsírpárnái vannak.
Kézenfekvő a kérdés, hogy vajon a kétféle zsírpárnát felépítő szövet különbözik, vagy csak azok testen belüli helyzete számít? Egy korábbi, egereken végzett kutatás eredményei alapján inkább az előbbi tekinthető valószínűnek: a zsírszövet-beültetésen átesett állatoknál a bőr alatti zsír esetében kedvező, a zsigeri zsírszöveteknél viszont kedvezőtlen élettani hatásokat lehetett megfigyelni. A kísérletsorozban 42 jó húsban lévő, egészséges egérben végeztek zsírszövet-beültetést: azoknál az egereknél, ahol a hasi részbe ültettek bőr alatti zsírszöveteket, 40%-kal kevésbé híztak el, mint a szövetbeültetésen át nem esett állatok. Azok az egerek, amelyeknek a farába ültették a bőr alatti zsírt, szintén jobban jártak, mint a kontroll egerek (az elhízás mértéke mellett a vércukor- és inzulinértékekeket is megmérték). A legelőnytelebb változásokat azoknál az egereknél tapasztalták, amelyeknek a zsigerekből származó szöveteket ültettek a hasüregébe.
A bőr alatt elhelyezkedő zsírpárnák kedvező élettani hatására a tanulmány nem tudott megfelelő magyarázatot adni, így ennek kiderítésére további vizsgálatokat terveznek (bővebben: Jótékonyak is lehetnek a bőr alatti zsírpárnák).
Derék-csípő kalkulátorunk segítségével Ön is gyorsan kiszámolhatja, hogy az "alma", avagy a "körte" típusú elhízás fenyegeti-e inkább.
[origo] egészségA legtöbb túlsúlyos ember zsírfeleslege vagy a hastájékon koncentrálódik (ezt zsigeri, idegen szóval viszcerális zsírnak nevezik), vagy a csípőn és a combokon (bőr alatti vagy szubkután zsírréteg). Jó ideje ismert, hogy a kétféle, "alma" és "körte" típusú elhízás közül a hastájékon lerakódó zsírszövetek a veszélyesebbek: akinek komolyabb hasi zsírfeleslege van, az sokkal inkább hajlamos a cukorbetegségre, a különféle szívbetegségekre és más rendellenességekre, mint az, akinek inkább bőr alatti zsírpárnái vannak.
Kézenfekvő a kérdés, hogy vajon a kétféle zsírpárnát felépítő szövet különbözik, vagy csak azok testen belüli helyzete számít? Egy korábbi, egereken végzett kutatás eredményei alapján inkább az előbbi tekinthető valószínűnek: a zsírszövet-beültetésen átesett állatoknál a bőr alatti zsír esetében kedvező, a zsigeri zsírszöveteknél viszont kedvezőtlen élettani hatásokat lehetett megfigyelni. A kísérletsorozban 42 jó húsban lévő, egészséges egérben végeztek zsírszövet-beültetést: azoknál az egereknél, ahol a hasi részbe ültettek bőr alatti zsírszöveteket, 40%-kal kevésbé híztak el, mint a szövetbeültetésen át nem esett állatok. Azok az egerek, amelyeknek a farába ültették a bőr alatti zsírt, szintén jobban jártak, mint a kontroll egerek (az elhízás mértéke mellett a vércukor- és inzulinértékekeket is megmérték). A legelőnytelebb változásokat azoknál az egereknél tapasztalták, amelyeknek a zsigerekből származó szöveteket ültettek a hasüregébe.
A bőr alatt elhelyezkedő zsírpárnák kedvező élettani hatására a tanulmány nem tudott megfelelő magyarázatot adni, így ennek kiderítésére további vizsgálatokat terveznek (bővebben: Jótékonyak is lehetnek a bőr alatti zsírpárnák).
Derék-csípő kalkulátorunk segítségével Ön is gyorsan kiszámolhatja, hogy az "alma", avagy a "körte" típusú elhízás fenyegeti-e inkább.
