Szájon át szedhető új gyógyszer a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére

2009. április 14., kedd, 8:00

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által támogatott gyógyszerek közé sorolták be azt az újonnan bevezetett készítményt, amelyet a 2-es típusú vagy felnőttkori cukorbetegség kezelésére fejlesztettek ki a kutatók. A szájon át szedhető és az eddigi gyógyszerekétől teljesen eltérő hatásmechanizmussal rendelkező szer a bélrendszer inzulintermelést fokozó hormonjainak lebontását akadályozza meg: az új terápia legfőbb előnye, hogy nem emeli, sőt inkább csökkenti a testsúlyt, emellett a vérben lévő zsírnemű anyagok szintjét is kedvezően befolyásolja.

Az új, "önszabályozó" gyógyszer előnyei

A cukorbetegségben szenvedők és az őket ellátók legnagyobb feladata és problémája a vércukorszint megfelelő karbantartása, vagyis annak elérése, hogy vérük cukorszintje folyamatosan a kívánt érték körül mozogjon, se túl alacsony (hypoglikémia) se pedig túl magas (hiperglikémia) ne legyen. A felnőttkori cukorbetegség kezelésére már jelenleg is számos szájon át szedhető készítmény létezik, melyeket gyakran alkalmaznak kombinációs kezelésben is. Sajnos a felnőttkori cukorbetegségben a betegek állapota folyamatosan romlik, szervezetük egyre kevesebb inzulin előállítására képes, valamint sejtjeik is egyre kevésbé reagálnak az inzulinra, vagyis még a hormon jelenlétében is nehezen jutnak hozzá az őket éltető, anyagcsere-folyamataikhoz nélkülözhetetlen szőlőcukorhoz. Ezenkívül az egyes készítmények hatása néhány évnyi alkalmazás után meggyengül, vagyis időről-időre a cukorbetegek kezelésében újabb és újabb gyógyszerkombinációk alkalmazására van szükség.

Az új hatásmechanizmusú, jelenleg már hazánkban is elérhető, szájon át szedhető antidiabetikum legelőnyösebb tulajdonsága - amellett, hogy egyszerűen adagolható (napi egy tablettát kell elfogyasztani) - éppen az, hogy vércukorszint-csökkentő hatását "önszabályozó módon", csak akkor fejti ki, amikor arra a szervezetben ténylegesen szükség van, vagyis étkezés közben. Az új gyógyszer alkalmazásával éppen ezért nagyon ritkán fordul elő a vércukorszint veszélyes hirtelen lecsökkenése. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár támogatásával beszerezhető készítmény további előnye, hogy nem fokozza az étvágyat, vagyis a testsúlyt inkább csökkenti, mint növeli, valamint az, hogy a vérzsírok koncentrációját is kedvezően befolyásolja.

Egyre terjed a cukorbetegség

A cukorbetegség olyan progresszív, vagyis az idő előrehaladtával folyamatosan romló krónikus megbetegedés, aminek járványszerű növekedési üteme már napjainkban is ijesztő méreteket öltött. Bár az ezredfordulón még csak 171 millió ember szenvedett ebben a kórban, 2007-re a diabétesz már körülbelül 246 millió embert sújtott világszerte, vagyis a világ felnőtt népességének 6 százalékát. A legutóbbi becslések szerint 2025-re 380 millió embert, vagyis a felnőtt népesség 7,3 százalékát érinti majd a kórkép (részletesebben lásd korábbi cikkünket: 2025-re minden második családban lehet egy cukorbeteg).

Dr. Winkler Gábor, a Magyar Diabétesz Társaság elnöke az új szert ismertető sajtótájékoztatón elmondta, hogy az USA-ban minden 20. másodpercben, de Nyugat-Európában is minden 40. másodpercben kell egy újabb felnőttkori, 2-es típusú diabéteszes megbetegedés előfordulásával számolni, ami különösen ijesztő annak tudatában, hogy minden felismert cukorbetegre jut egy fel nem ismert eset is. "A cukorbetegség előállapotaiban lévők száma pedig annyi, mint az ismert és a még fel nem ismert cukorbetegeké együttvéve" - mondta Winkler. A 2-es típusú cukorbetegség előszobájának az úgynevezett metabolikus szindróma tekinthető, vagyis az a tünetegyüttes, amely az egész nyugati világban népbetegségnek tekinthető: ez az állapot magába foglalja a magas éhgyomri vércukor- és trigliceridszintet, az előnytelen koleszterin-anyagcserét, a magasvérnyomást, a hasi típusú elhízást és egyéb társult anyagcsere-rendellenességeket is.

A cukorbetegségnek két fő típusa létezik: az úgynevezett 1-es típusú vagy gyermekkori cukorbetegségben a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben található inzulint termelő béta-sejtek nagy része elpusztul, így ilyenkor az inzulintermelés megszűnik. A 2-es típusú vagy felnőttkori diabétesz az inzulinhatás csökkenésére (a sejtek érzéketlenné válnak az inzulinra) és a nem megfelelő inzulinelválasztásra, valamint a máj fokozott glükóztermelésére vezethető vissza. Ez utóbbi teszi ki az összes megbetegedés mintegy 90 százalékát. A cukorbetegségekről részletesebben orvosi jegyzetünkben olvashat.

A diabétesz az inzulin felfedezése óta már nem halálos betegség, azonban a szövődmények (például vakság, veseelégtelenség, szívbetegség, érbetegségek miatti amputáció) ellátása óriási terheket ró az egészségügyi szolgáltatókra, általában egy ország egészségügyi költségvetésének 5-10 százalékát emészti föl. A baj ráadásul jellemzően nem jár egyedül, ugyanis az érintett betegek 80 százalékának legalább egy társbetegsége is van (elhízás, magasvérnyomás-betegség, lipid-anyagcserezavar), a cukorbetegek zöme (80 százaléka) pedig a szív- és érrendszeri szövődmények következtében hal meg.

A vércukorszint ellenőrzése

A szövődmények megelőzésében a magasvérnyomás-betegség és az emelkedett koleszterinszint kezelése mellett a legnagyobb hangsúlyt a megfelelő vércukorszint folyamatos biztosítására kell helyezni. A hosszú távú cukorszint-meghatározás legmegbízhatóbb módszere az úgynevezett HbA1c-érték (glikohemoglobin) megállapítása. A glikohemoglobin a vörösvérsejtek oxigénszállító anyagának, a hemoglobinnak egy olyan formája, amelyhez glükóz kapcsolódik: a HbA1c szintje jól jelzi a vércukorszint hosszútávú alakulását, így a cukorbetegség kezelési hatékonyságának egyik fontos laboratóriumi mutatója. A HbA1c-érték azt fejezi ki, hogy az összes hemoglobinhoz képest mennyi a cukrot kötő forma százalékos aránya. Mivel a hemoglobin átlagosan 3 hónap alatt bomlik le (ennyi a hemoglobint hordozó vörösvértestek életideje) a kapott értékből következtetni lehet arra, hogy milyen volt a vizsgált személy átlagos vércukorszintje a vizsgálatot megelőző három hónapban. A rendszeresen magas vércukorszintű betegeknél a HbA1c-érték 7 százalék feletti: a sikeres kezelés célja felnőtteknél a 7 százalék alatti, gyermekeknél és serdülőknél pedig a 7,5-8 százalékos érték elérése.

Klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a HbA1c-érték minden 1 százaléknyi csökkenése 21 százalékkal csökkenti a szövődmények kialakulásának kockázatát. Annak ellenére, hogy a magas vércukorszint kezelésére többféle gyógyszercsoport is elérhető, a betegek jelentős részének mégsem sikerül elérnie és megtartania azt az ajánlott HbA1c célértéket, ami elég alacsony ahhoz, hogy a diabétesz szövődményeinek kockázatát jelentősen csökkentse. Európában és az USA-ban végzett vizsgálatok adatai szerint a betegek csupán egyharmadánál (31-36 százalékuknál) volt elérhető a 7%-nál alacsonyabb HbA1c-szint.

Dr. Jermendy György, a Magyar Diabétesz Társaság előző elnöke a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a 2-es típusú diabéteszben szenvedők kezelésének alapelve az, hogy "életmódterápia nélkül nincs kezelés", vagyis a betegeket fokozott fizikai aktivitásra és a diétás ajánlások betartására kell ösztönözni. Emellett antidiabetikus kezelést (szájon át szedhető vércukorszint-csökkentő gyógyszereket), illetve egyes betegeknél a betegség előrehaladásával végül inzulinkezelést is kell alkalmazni.

Az új gyógyszer hatásmechanizmusa

A 2-es típusú cukorbetegség diagnózisakor a hasnyálmirigy béta-sejt funkciójának (vagyis inzulintermelésnek) mintegy fele már hiányzik. A jelenlegi terápiás megoldások nem képesek a betegség előrehaladását megakadályozni vagy számottevően javítani az inzulint termelő béta-sejtek működését. "Egyes gyógyszercsoportok a béta-sejteket fokozott munkára bírják, szinte "korbácsolják", ezért ezek a sejtek hamar kifáradnak" - mondta a sajtótájékoztatón Dr. Karádi István, a Magyar Atherosclerosis Társaság alelnöke. Ezért ezen betegeknél - a kezelések ellenére is - általában nő a HbA1c-szint, ami vagy inzulinkezelést, vagy egyre többféle szájon át adható antidiabetikumot tartalmazó kombinációs kezelést tesz szükségessé. Az inzulinterápia ugyan hatásosan csökkentheti a vércukorszintet, de sok beteg és orvos húzódozik az inzulin használatától annak alkalmazási módja (injekció) és a súlygyarapodás miatt. Mindemellett számos beteg inzulinnal sem tudja elérni az ajánlott HbA1c célértéket.

Már az 1980-as években ismert volt, hogy az orálisan bevitt glükóz nagyobb inzulinszekréciót vált ki, mint ugyanannak a szőlőcukoradagnak az intravénás infúziója - magyarázta az új gyógyszer hatásmechanizmusát Karádi. A táplálék elfogyasztása a bél különböző szakaszaiban hormonszerű peptidek, úgynevezett inkretinek elválasztását indítja meg. Az inkretinek a hasnyálmirigy alfa és béta-sejtjeire egyaránt hatnak: fokozzák a béta-sejtek inzulintermelését és csökkentik az alfa sejtek inzulinnal ellentétes hatású hormontermékének, a glukagonnak az elválasztását, így fontos szerepet játszanak a szervezet cukorháztartásának fenntartásában. A legfontosabb inkretinek a GLP-1 (glucagon like peptid-1) és a GIP (glucose-dependent insulinotropic polypeptide) lassítják a gyomor ürülését, ezáltal csökkentik az étvágyat, így a táplálékfelvételt is.

A korábbi inzulinelválasztást-fokozó gyógyszerekkel kapcsolatos egyik legnagyobb probléma éppen az volt, hogy azok az inzulinelválasztás fokozásával az étvágyat is folyamatosan növelték. "Ezzel szemben az inkretinek nagyon pontos vércukorszint-szabályozást tesznek lehetővé: csak akkor és olyan mértékben emelik az inzulinszekréciót, amennyit a vékonybélből felszívódó cukor megkíván"- mondta Karádi. Sajnos a GLP-1 és a GIP természetes lebomlása nagyon gyors (néhány perc), így a cukorháztartást befolyásoló kedvező hatás természetes körülmények között csak rövid ideig érvényesülhet. A lebontást végző enzim, az úgynevezett DPP-4 (dipeptidilpeptidáz-4) működésének megakadályozásával azonban a kedvező hatás meghosszabbodik és kifejezettebbé válik.

Ennek a felismerésnek a megvalósítása vezetett az első DPP-4 gátló hatóanyag, a szitagliptin felfedezéséhez, ami a 2-es típusú diabétesz újfajta orális terápiájára adott lehetőséget. Hatásmódjának lényeges jellemzője, hogy a szervezet saját vércukorregulációs mechanizmusait támogatja és nem avatkozik be durván az inzulinszekréciós folyamatokba, de javítja a hasnyálmirigy szigetsejtek (alfa- és béta-sejtek) funkcióját is. Gyógyszerkombinációban alkalmazva a szitagliptin javíthatja olyan betegek cukorkontrollját, akiket egyéb orális antidiabetikumokkal kezelnek, de glikémiás kontrolljuk nem megfelelő (a HbA1c-szint magasabb, mint 7%). "Az éhomi és az étkezés utáni vércukorszint is egyaránt csökken a DPP-4 gátló új szer alkalmazása alatt - ez a biztosíték a szénhidrát anyagcsere hosszú távú javulására" - mondta Karádi.

Az új gyógyszer napi egyszer, étkezéstől függetlenül szájon át szedhető. Mivel hatását glükózfüggő módon fejti ki, a hipoglikémia rizikója alacsony, vagyis használatakor nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy a vércukorszint hirtelen veszélyesen lecsökken. Dr. Karádi az új szerrel kapcsolatban rendkívül fontos pozitív tulajdonságként emelte ki, hogy a szitagliptin a lipidszinteket és a testsúlyt is egyaránt kedvezően befolyásolja.

Az új szer már hazánkban is elérhető és az Országos Egészségügyi Pénztár is jóváhagyta a készítmény támogatási körbe történő felvételét.

[origo] egészség