2009. április 9., csütörtök, 10:30
A daganatos betegségek kezelésének egyik lehetséges módja az aktív immunterápia. Immunsejtjeink egy része képes felismerni és elpusztítani a rosszindulatú elfajuláson átesett sejteket. Ezt a választ mesterségesen felerősítve lehetőség lenne a daganatsejtek hatékony elpusztítására. A tumorsejtek azonban számtalan trükköt alkalmaznak arra, hogy kikerüljék a fehérvérsejtek támadását - többek között ezért nem sikerült még igazi áttörést elérni ezen a területen.
Az immunrendszer főként akkor lenne képes észlelni az elfajult sejteket, ha azok valamilyen szervezetidegen anyagot (antigént) termelnének. Ha létezik ilyen anyag, az dagnatellenes oltóanyag kifejlesztéséhez biztosítana lehetőséget. Sajnos eddig még nem sikerült olyan univerzális daganatantigént azonosítani, ami ezt a funkciót betölthetné. A tumorsejtek szinte elképzelhetetlenül sokfélék, és mindig létezik egy sejttömeg, ami túléli a támadást, és a daganat kiújulásának forrását képzi.
A kromoszómák védőkupakjai
A telomeráz nevű enzimet 1985-ben fedezték föl (C.W.Greider, E.H.Blackburn), és a kilencvenes évek elején merült fel a blokkolása, mint daganatellenes terápia lehetősége. A daganatsejtek ugyanis különlegesek ebből a szempontból.
A normális sejtek osztódása során a kromoszómák (DNS-molekulák) végein található, védő funkciót betöltő telomer nevű szakaszok folyamatosan rövidülnek, mert a DNS szintézisét végző enzimkomplex nem tudja a végeket teljes hosszukban szintetizálni. A telomer tehát olyan, mint egy védőkupak, amely folyamatosan kopik.
A telomer kritikus mértékű rövidülése után a kromoszómák tönkremennek, ami a sejtek halálához vezet. A sejtek lehetséges osztódásainak száma tehát a telomer hosszától függ. Normális folyamatokban ez egy fontos szabályozó tényező.
A telomeráz nevű enzim képes arra, hogy megelőzze a telomerek rövidülését, ami nélkülözhetetlen az állandó megújulásban lévő szövetek esetén. Születés után az enzim aktivitása szinte nullára csökken, és csak azokban a szövetekben mutatható ki (ott is alacsony mértékben és szigorú módon szabályozva), ahol folyamatos sejtosztódásra van szükség (pl. bőr, bélhám, csontvelő).
Tumorsejtek: fokozott aktivitás
Az állandóan szaporodó daganatsejtekben azonban jelentős mértékben nő a telomeráz mennyisége és aktivitása az egészséges testi sejtekhez képest. A tumorsejtek kromoszómáinak védőkupakja így nem kopik, és a sejt halhatatlan. A telomeráz blokkolásával el lehetne indítani a sejthalált.
Az eddigi kutatások alapján az enzim katalitikus egysége, a TERT jelű rész lehet az egyik (ha nem is a legjobb) célpont az immunterápiás próbálkozások számára. Már több daganat esetében is azonosítottak a kutatók olyan sejteket (ún. sejttoxikus limfocitákat), amelyek a telomeráz valamelyik részletét (peptidfragmentjét) ismerték föl. Ez jelzi, hogy a telomeráz egyes részei (mint antigének) az immunsejtek számára való felismeréshez megfelelő módon, ún. MHC-fehérjékkel együtt fejeződnek ki a sejtek felszínén. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az immunterápia sikeres legyen.
Immunizálásra használhatnak TERT-peptidet, telomeráz gént (DNS) vagy akár a telomeráz génjéről átíródott mRNS-t (hírvivő RNS) is. A telomerázt célzó immunterápiák előnye lehet, hogy ez az enzim univerzálisan van jelen a daganatsejtekben, ugyanakkor alig mutatható ki az egészséges sejtekből. Ez megfelelő szelektivitást biztosít ahhoz, hogy a módszer biztonságos legyen, és ne veszélyeztesse a nem-tumoros sejtek működését.
A kutatók úgy gondolják, hogy a telomeráz-oltóanyag különösen a többi kezelési mód alkalmazása után visszamaradt minimális tumortömeg, illetve a vérben keringő, áttétképző daganatsejtek elpusztításában lesz hasznos.
[origo] egészség
