Azonosították az ízületi gyulladás kialakulásában kulcsszerepet játszó egyik fehérjét a Semmelweis Egyetem Élettani Intézetének kutatói. Az új felfedezés segítségével a későbbiekben új gyulladásgátló szerek kifejlesztésére nyílik lehetőség. A kutatócsoport nagy jelentőségű eredményeiről az immunológiai kutatás egyik legrangosabb nemzetközi folyóirata, a Journal of Experimental Medicine számolt be. A felfedezéshez vezető útról és a felfedezés jelentőségéről Dr. Jakus Zoltán és Dr. Mócsai Attila kutatóorvosok tájékoztatták rovatunkat.
Fotó: Dr. Kelemen Judit, Budai Irgalmasrendi Kórház
Ajánló
Korábban
Az ízületi gyulladás összefügghet a nagy születési súllyal
Az első sikeres génterápiás kezelés ízületi gyulladásban
Az ízületi protézisek cseréje évtizedekre biztosíthatja a járóképességet
Orvosi jegyzet
Orvosi jegyzet: Ízületi kopás (artrózis) és meszesedés
Orvosi jegyzet: sokízületi gyulladás (reumatoid artritisz)
Pirulapatika
A sokízületi gyulladásra alkalmazott úgynevezett nonszteroid gyulladáscsökkentők (ilyen például az aszpirin is) amellett, hogy sok mellékhatással járnak, nem képesek a betegség kialakulását megakadályozni, csupán tüneti kezelést nyújtanak. A szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása ugyancsak rengeteg mellékhatással jár. A széles spektrumú, az osztódó sejteket károsító úgynevezett citosztatikumok - melyeket a reumatoid artritisz kezelésében szintén alkalmaznak - nemcsak a célsejteket, hanem a szervezet sok más sejtjét is károsítják, emiatt az egyébként eredményes kezelést néha azért kell leállítani, mert a betegek májműködése is zavart szenved.
"A betegség kezelésében ezidáig legsikeresebben alkalmazott jelenlegi gyógyszerek az immunrendszer túlműködésének visszafogását célozzák, kényes azonban annak az egyensúlyi állapotnak a megtalálása, amelyben az immunrendszer csillapítása csak a feltétlenül szükséges pontig történik meg, a fertőzések leküzdése azonban nem szenved csorbát. A betegség kezelésének egyik speciális biológiai terápiás módszerét, a sejtek közötti kommunikációban és a gyulladásos folyamatokban fontos szerepet játszó úgynevezett TNF molekula gátlásán alapuló gyógyszerek jelentik, melyek azonban egy-egy megbújó fertőzést, például egy, az immunrendszer által kordában tartott TBC-fertőzést is képesek reaktiválni" - mutatott rá a terápiás nehézségekre Dr. Mócsai Attila, a munkacsoport vezetője (Semmelweis Egyetem Élettani Intézet). Éppen ezért szükséges a TNF-gátló kezelés megkezdése előtt a betegek TBC-re való szűrése. A TNF-gátlók másik hátránya a gyógyszer igen magas előállítási költsége, ami miatt világszerte és hazánkban sem tudják minden beteg számára elérhetővé tenni őket. "A kutatócsoport által felfedezett fehérje új, az eddigieknél érzékenyebb lehetséges gyógyszertámadási célpontot kínál gyulladásgátló gyógyszerek kifejlesztésére, hiszen a foszfolipáz Cγ2 (PLCγ2) molekula egy enzim, amelynek gátlása a TNF-hez képest térszerkezeti okokból jóval egyszerűbbnek, így költségkímélőbbnek is ígérkezik" - mondta Dr. Mócsai.
Dr. Mócsai munkacsoportja a PLCγ2 fehérje szerepét először a neutrofil granulocitákban mutatta ki, így merült fel annak lehetősége, hogy a fehérje fontos szerepet tölthet be az autoimmun gyulladásos folyamatokban. A neutrofil granulociták az antigénbemutató és szöveti tisztogatásban résztvevő makrofágok, valamint a csontszövet lebontását végző úgynevezett csontfaló sejtek (oszteoklasztok) mellett az immunrendszer úgynevezett falósejtjeinek csoportjába tartoznak. A munkacsoport olyan egerekben vizsgálta az autoimmun ízületi gyulladás lefolyását, amelyek szervezetéből eltávolították a PLCγ2-t kódoló gént. Ezekben az egerekben egyáltalán nem alakult ki az ízületek gyulladása, sem a jellegzetes mikroszkópos szöveti elváltozás, sőt végtagjaik kapaszkodóképességét is teljesen megőrizték. "Ebből következik, hogy a sejten belüli jelátviteli folyamatokban résztvevő PLCγ2 fehérje elengedhetetlen szerepet játszik a reumatoid artritisz kialakulásában. Ezáltal a gyógyszergyáraknak lehetőségük nyílik rá, hogy ez ellen az egyetlen molekula ellen egy gátlószert fejlesszenek ki, amely aztán a betegség potenciális gyógyszere lehet" - mondta Dr. Jakus Zoltán, a cikk első szerzője.
A felfedezés jelentőségét mutatja, hogy a Nature kiadói csoport által nemrégiben elindított, a tudományos kutatási eredményeket a potenciális felhasználók, vagyis a gyógyszergyárak felé közvetítő SciBX (Science-Business eXchange) nevű folyóirat, amely a világszerte születő számtalan tudományos publikációból hetente 25 arra érdemes eredményt tesz közzé, a magyar kutatók eredményét is kiemelt jelentőségűnek tartva számolt be róla.
Az egérmodellben végzett kísérletektől természetesen még hosszú út vezet egy új gyógyszer gyártásáig. Az a kérdés is felmerülhet, hogy az egér PLCγ2 fehérjéje és a humán PLCγ2 fehérje egymással mennyire megfeleltethető. Mócsai az [origo] kérdésére elmondta, hogy ennek az enzimnek a génje is azon sok más gén közé tartozik, amelyek esetében egyértelmű, hogy az egér és az emberi gén egymással megfeleltethető. Ezt mi sem bizonyítja egyértelműbben, minthogy a két PLCγ2 fehérje egymással 94 százalékos azonosságot, illetve 97 százalékos hasonlóságot mutat, vagyis a fehérjék azonos helyein 94 százalékban megegyező, 97 százalékban pedig hasonló aminosavak találhatók.
A munkacsoport eredményei az immunológiai kutatás egyik legrangosabb nemzetközi folyóirata, a Journal of Experimental Medicine 2009 márciusi számában jelentek meg.
[origo] egészség
