2009. május 21., csütörtök, 9:00
A vakság vezető okának számító időskori makuladegeneráció vagyis az éleslátás helyének károsodása egyelőre nem tartozik a megelőzhető betegségek körébe. Cikkünkben áttekintjük a jelenlegi leghatásosabb kezelési módokat, melyek alkalmazásával a makuladegeneráció következtében kialakuló látásromlás kockázata a legnagyobb mértékben csökkenthető.
Az időskori makuladegeneráció - az éleslátás helyének korral járó elfajulása, amely az éleslátás teljes elvesztéséhez vezethet - komoly problémát jelent a fejlett országok egyre idősödő lakosságának körében. Ez a súlyos látásromlást, akár közel vakságot okozó szembetegség az érintett betegek nagymértékű életminőség romlását jelenti, hiszen a betegség előrehaladásával lehetetlenné válik az olvasás, vagy az arcok felismerése.
Az időskori makuladegeneráció - angol nevéből vett rövidítéssel AMD - kialakulásának megakadályozására napjainkban még nincs bizonyítottan hatásos módszer. Világszerte jelentős erőfeszítéssel folynak kutatások a megelőzés, illetve a minél hatékonyabb kezelési módok kifejlesztésére. A betegséget korai, közepes és súlyos stádiumokba lehet sorolni, a beosztás a szemfenéken látott kép alapján történik, és egyben jelzi a beteg aktuális látásélességét, továbbá azt, hogy mekkora a betegség előrehaladásának, a súlyosabb forma kialakulásának kockázata.
Az AMD kezelési lehetőségei
A betegség stádiumától függően, a kockázat-haszon elvét szem előtt tartva az orvos különböző kezelési módok mellett dönthet, ezek a következők lehetnek:
- A betegség kezdeti stádiumában az eddigi vizsgálatok alapján igen alacsony a súlyosabb forma kialakulásának kockázata. Ilyenkor kezelésre nincs szükség, elegendő a rendszeres ellenőrzés annak érdekében, hogy a már kezelést igénylő esetleges állapotromlást időben fel lehessen fedezni.
- A középsúlyos formában szenvedők esetében az antioxidáns tartalmú vitamin táplálékkiegészítők szedése hatékonyan csökkenti a betegség előrehaladásának, illetve a további látásromlás kialakulásának valószínűségét. Számos ilyen jellegű készítmény hazánkban is forgalomban van; ezek közül egyesek szorosan, mások kevésbé pontosan követik a nemzetközi tanulmányokban hatékonynak bizonyult összetevők mennyiségét és arányát. Mivel a tartós antioxidáns szedés hosszú távú hatásairól megoszlanak a vélemények, jelenleg is folyamatban lévő kutatások további eredményeire lesz szükség a táplálékkiegészítők pontos helyének meghatározására az AMD kezelésében.
- A betegség előrehaladott formájára a kóros új erek megjelenése jellemző. Ezek fala eltér az egészséges erekétől, ezért a folyadék a szövetek közé szivárog belőlük, ami sok késői szövődmény kialakulásáért felelős. Ilyenkor bizonyítottan hatásos az úgynevezett VEGF-gátló szerek szembe injekciózása. Ez megakadályozza a kóros új erek növekedését a szemfenéken, és ezáltal csökkenti a későbbi látásromlás kialakulásának kockázatát. Néhány ilyen szer alkalmazása már engedélyezett - ezek hazánkban is hozzáférhetők a nagy szemészeti centrumokban - vannak továbbá a klinikai vizsgálatok fázisában lévő, valamint még kifejlesztés alatt álló molekulák is.
- Az új erek növekedésével jellemzett "nedves" fázis egyes speciális formáiban szóba jön az úgynevezett fotodinámiás terápia alkalmazása. Ennek során először egy fényérzékeny vegyületet (verteporfint) adnak a betegnek vénás injekció formájában, majd mikor az a vérkeringéssel eljutott a szemfenék kóros ereibe, akkor erre a területre kizárólag fényhatással járó ("hideg", vagy nontermális) lézerkezelést alkalmaznak, ami a fényérzékeny anyag aktiválásával a kóros erek roncsolásához vezető kémiai reakciót indít el.
- Az érújdonképződéssel járó előrehaladott makuladegeneráció szűk körét jelentő bizonyos fajta elváltozások esetében a kóros ereket elzáró szemfenéki lézerkezelés alkalmazása jön szóba.
A kezelések hatékonyságának alapvető feltétele a dohányzással való felhagyás.
Csökkenthető-e a látásromlás kockázata?
Amerikai kutatók egy csoportja azt akarta felmérni, hogy ezek a modern terápiás eljárások milyen mértékben csökkenthetik a jövőben az időskori makuladegeneráció következtében kialakuló látásromlás előfordulásának gyakoriságát. Ennek érdekében a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján megbecsülték, hogy 2010 és 2050 között hány AMD-ben szenvedő betegre kell számítani a betegség egyes súlyossági fokaiban, valamint mennyi a betegségből származó szövődmény fog megjelenni.
Ezekkel az adatokkal modellezték az amerikai lakosság körében az időskori makuladegeneráció várható előfordulását, és megvizsgálták ennek alakulását öt különböző kezelési séma esetében. Az öt változat között szerepelt az is, hogy a betegek semmilyen kezelést nem kapnak, valamint a táplálékkiegészítők és modern kezelési eljárások különböző kombinációinak alkalmazása is.
Az AMD korai formájának előfordulását az Egyesült Államokban 2010-re 9,1 millió főre becsülték, és ez az érték a kutatók szerint bármely kezelési forgatókönyv mellett negyven év alatt csaknem megduplázódott: 17,8 millióra emelkedett. Ugyanakkor a látásromlás vagy vakság kialakulásának valószínűsége jelentősen kisebb mértékűnek adódott a kombinált kezelés feltételezése esetén.
A cikk szerzői szerint az elkövetkező évtizedekben az amerikai lakosság öregedése miatt megakadályozhatatlannak tűnik az AMD-ben szenvedők számának jelentős növekedése, ugyanakkor a már most is rendelkezésre álló kezelési eljárások megfelelő alkalmazásával 35 százalékkal csökkenthető az AMD következtében kialakuló látásromlás kockázata.
A kutatók eredményeiket az
Archives of Ophthalmology című szemészeti szaklapban tették közzé.
Az Amerikai Szemészeti Társaság AMD kezelésével kapcsolatos irányelveiről angol nyelven
itt, az időskori makuladegenerációról további információt szintén angol nyelven
itt olvashat.
Dr. Heksch Katalin
