A tengeri halak heti egyszeri fogyasztása segíthet csökkenteni a szívelégtelenség rizikóját, derült ki az eddigi legszélesebb körű tanulmányból, melyben svéd férfiakat vizsgáltak. A kutatás eredményei alátámasztják azt az elképzelést, miszerint az omega-3 zsírsavak kedvezően befolyásolják a szív-, és érrendszeri betegségek kockázatát.
Ajánló
Szív- és érrendszeri betegségek
Korábban:
Omega-6 zsírsavak a szívbarát étrendben
Az omega-3 zsírsavas kezelés jót tesz a koraszülöttek agyfejlődésének
Crohn-betegség ellen nem használnak az omega-3 zsírsavak
Az omega-3 zsírsavak fogyasztásának előnyei
Szívbarát és kalóriaszegény diétával többféleképpen is fogyhatunk
A jó koleszterin is lehet rossz
Szívbetegségek: új eredmények a jó koleszterin szerepével kapcsolatban
Interaktív ajánló
Animáció a szív ingerképző és ingerületvezető rendszeréről
Szív- és érrendszeri kockázatbecslő kalkulátor
Pirulapatika
Mi a szívelégtelenség?
A szívelégtelenség az az állapot, amikor a szív már képtelen arra, hogy a szerveket a megfelelő működésükhöz szükséges vérmennyiséggel ellássa. Sok kórfolyamat (pl. magas vérnyomás, a szív vérellátási zavarai, billentyűhibák) végeredménye ez a betegség, mely a 65 évnél idősebbeknél a leggyakrabban felelős a kórházba kerülésért. Jellemző tünetei a sápadtság, fáradékonyság, a gyors, illetve szabálytalan pulzus, a fizikai teherbírás csökkenése, az éjjeli köhögés és fulladás. A kórkép mortalitása a legkorszerűbb gyógymódok ellenére is igen magas. Az egyetlen megfelelő terápia a kifejlődött betegség esetében a szívátültetés.
A kutatók a mostani vizsgálat során 39 367, 45-79 éves svéd férfit követtek nyomon 1998 és 2004 között. Levitanék pontos feljegyzéseket készítettek a férfiak étkezési szokásairól, a klinikai eseményeket és adatokat pedig a svéd egészségügyi regiszterek segítségével ellenőrizték. A vizsgálati periódus alatt 597 résztvevőnél jelentkezett szívelégtelenség (korábbi szívbetegségre, illetve cukorbetegségre utaló adat nélkül), és 34 halálesetet jegyeztek föl.
A statisztikai analízis során kiderült, hogy a heti egy alkalommal tengeri halat (hering, makréla, lazac, maréna) fogyasztók körében 12 százalékkal kisebb volt a szívelégtelenség kialakulásának kockázata azokhoz képest, akik nem ettek halat. Bár ez az összefüggés nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak, az omega-3 bevitel (tőkehalmájban és egyéb halolajokban van nagy mennyiségben) mennyisége már szignifikáns kapcsolatot mutatott a kockázatcsökkenéssel. Akik naponta kb. 0,36 g omega-3 zsírsavat vittek be a szervezetükbe, azoknál 33 százalékkal volt kisebb a szívelégtelenség kifejlődésének esélye a tengeri hal eredetű omega-3 zsírsavat nem fogyasztókhoz képest.
A résztvevőket öt csoportba osztották az elfogyasztott tengeri hal, illetve omega-3 zsírsav mennyisége alapján. Az első csoportba tartoztak azok, akik egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán ettek halat, míg az ötödik csoportba kerültek azok a férfiak, akiknél hetente több mint három-négyszer is szerepelt hal az étlapon. Érdekes, hogy csak a középső csoportnál (heti egyszeri halfogyasztás) jelentkezett a 12 százalékos rizikócsökkenés, a 4-es és 5-ös csoportban a szívelégtelenség gyakorisága a halat nem fogyasztók csoportjához volt hasonló.
Hasonló tendencia érvényesült az omega-3 zsírsav bevitel tekintetében is, ugyanis csak a középső csoportnál (0,36g/nap) lehetett kedvező hatást (33 százalékos kockázatcsökkenést) észlelni, a napi 0,46, ill. 0,71 grammnyi mennyiségek már nem jelentettek előnyt.
Az eredmények felhívják arra a figyelmet, hogy az omega-3 zsírsavak esetében is a mértékletesség vezethet eredményre, a túlzott bevitelnek nincs jótékony hatása, vagy akár kedvezőtlenül is befolyásolhatja az egészségi állapotot. Ugyanakkor a véletlen műve is lehet, hogy a túlzott omega-3 zsírsav fogyasztóknál lehetett a legmagasabb kockázatot kimutatni a közepes mértékű fogyasztókhoz képest, fejtette ki Levitan. Előfordulhat, hogy a túlzott fogyasztók egészségi állapota eleve rosszabb volt és éppen a tengeri halak és omega-3 zsírsavak bevitelével igyekeztek ezen javítani.
Érdemes lesz a felmérést minél több populációnál elvégezni, mert lehetséges, hogy a különböző népcsoportok eltérő mértékű halfogyasztás segítségével tudják megőrizni egészségüket. Az Amerikai Szív Szövetség (American Heart Association) például heti kétszer javasolja tengeri hal fogyasztását a kardiovaszkuláris kockázat csökkentéséhez, ugyanakkor a svéd férfiak heti egyszeri halevéssel csökkenthetik a szívelégtelenség kialakulási kockázatát. A hal kiváló fehérjeforrás, ugyanakkor nem tartalmaz többszörösen telített zsírsavakat, mint a zsíros húsok. A zsíros halak, mint a makréla, a lazac, a hering és a szardínia sok többszörösen telítetlen omega-3 zsírsavat tartalmaznak.
[origo] egészség
