A University College London kutatóinak új tanulmánya alátámasztja, hogy a testalkatunkat befolyásoló genetikai meghatározottság igenis ellensúlyozható a megfelelő életmóddal, nem kell tehát elkeseredniük azoknak, akik egy vagy két példányban hordozzák a kövérség kialakulását elősegítő egyik génváltozatot. A tizenhatos kromoszómán elhelyezkedő FTO nevű gén volt az első, amelynek több változatát is sikerült egyértelmű összefüggésbe hozni a súlyfelesleg megjelenésével emberekben.
Génváltozat, amelynek jelenléte három kilós súlyfelesleget eredményezhet
Fotó: Michigan Egyetem
Ajánló
Mit érdemes tudni a hatékony fogyókúráról?
A kövérséggel összefüggő elterjedt génváltozatot sikerült azonosítani
Már közel 600 regisztráló fogy velünk könnyen
A rovat új cikkei:
A fogyókúraversenyek egy egész országot is formába hozhatnak
A léböjtkúrák előnyeiről és lehetséges hátrányairól
A rágógumizás csökkenti a nassolási vágyat
Az elfogyasztott üdítőkön múlhat a fogyókúra hatékonysága
Már a mérsékelt elhízás is legalább három évvel rövidítheti meg életünket
Általános tanácsok fogyókúrázóknak
Pontosan meghatározták, hogy mi számít mérsékelt intenzitású testmozgásnak
Korábban az elhízásról:
Még zsírdús táplálkozás mellett is jótékony hatású lehet a testedzés
A daganatok harmada megelőzhető lenne a testsúly kordában tartásával
A most vizsgált gyermekek mindegyike hordozta az FTO (Fat mass and obesity associated, vagyis a testzsír tömegével és a kövérséggel összefüggő) gén azon variánsát (allélját), amelynek jelenlétét egy korábbi kutatás során elsőként sikerült kapcsolatba hozni a testsúlyfelesleg várható megjelenésével. Az említett vizsgálat eredményeit az Exeter-i Peninsula Medical School munkatársai publikálták még 2007 áprilisában, a Science hasábjain: a tanulmány kimutatta, hogy az FTO gén ezen változata gyakrabban fordul elő a cukorbetegek körében, másrészt azoknál, akiknél két példányban van jelen, átlagosan három kilogrammos súlyfelesleget eredményez azokhoz viszonyítva, akik egyetlen másolatot sem hordoznak ebből a génváltozatból.
Ha a génvariáns csak egy példányban volt jelen, az átlagosan másfél kilogrammos súlyfelesleget eredményezett az idézett kutatás résztvevőinél. Igaz ugyan, hogy korábban már több tanulmány is kimutatta, hogy az elhízás kockázatát fokozhatják bizonyos gének, ez a kutatás újdonságot jelentett abból a szempontból, hogy itt egy általánosan elterjedt génváltozatról van szó, ami az európai emberek csaknem felénél előfordul (részletesebben lásd korábbi cikkünket: A kövérséggel összefüggő elterjedt génváltozatot sikerült azonosítani).
Mennyiben befolyásolja az elfogyasztott ételek energiasűrűsége az elhízást?
Az új tanulmányban Dr. Laura Johnson (UCL Epidemiology and Public Health) és munkatársai megvizsgálták, hogy milyen hatást gyakorol a tíz és tizenhárom év közötti gyermekek súlyfeleslegének alakulására, ha hosszabb távon - három évig - nagy, illetve alacsony energiasűrűségű ételeket fogyasztanak. Az ételek energiasűrűsége (Dietary Energy Density; DED) az egységnyi étel- vagy italmennyiséggel (gramm vagy milliliter) bevitt energiamennyiséget (kilojoule vagy kilokalória) jelöli: a DED mértékegysége ennek megfelelően lehet kilokalória/gramm, illetve ugyanez kilojoule-ban és/vagy milliliterben kifejezve (kJ/ml, kJ/g, kcal/ml). (Az egységnyi mennyiségű ételben vagy italban található "kalóriák" száma a legtöbb esetben a kilokalóriákat jelenti egy gramm vagy egy milliliter táplálékban: egy kilokalória ezer kalóriának és körülbelül 4,1868 kilojoule-nak felel meg. Az egyes élelmiszerek energiasűrűségéről részletesebben lásd keretes írásunkat).
Bár a kövérséggel összefüggő génváltozat minden gyermeknél jelen volt, az elhízásra való genetikai hajlam nem érvényesült egyforma erősséggel: a gyermekeket ez alapján magasabb, illetve alacsonyabb kockázattal jellemezhető csoportokra lehetett osztani. A kutatók a várakozásoknak megfelelően azt tapasztalták, hogy a magasabb energiasűrűségű, vagyis kalóriadúsabb étrendet kapó gyermekek három évvel a vizsgálat kezdete után jobban elhíztak (zsírtömegindexük megnőtt), mint azok, akik kalóriaszegényebb ételeket fogyasztottak. Megerősítést nyert továbbá, hogy azok a gyermekek, akiknél az FTO elhízásra jobban hajlamosító génváltozata volt jelen, összességében nagyobb súlyfelesleget halmoztak fel, mint az alacsony kockázatú csoportba sorolt társaik. Miután azt is megvizsgálták, hogy magas energiasűrűségű étrend mellett tapasztalható-e bármilyen eltérés az elhízást jobban, illetve kevésbé elősegítő génváltozat jelenléte esetén, kiderült, hogy a súlygyarapodást ebben az esetben nem befolyásolta az FTO génváltozatának típusa - olvasható az EurekAlert összefoglalójában.
A megfelelő étrenddel ellensúlyozható a genetikai hajlam
"Ha az elhízásra hajlamosabb gyermekek alacsonyabb energiasűrűségű, vagyis kalóriaszegényebb étrendet fogyasztanak, akkor ezzel hatékonyan ellensúlyozhatják az FTO hízást segítő génváltozatának jelenlétét, hiszen az étrend energiasűrűségének súlygyarapodásra gyakorolt hatását nem befolyásolta a génváltozat megléte" - mondta Dr. Johnson. A kutatónő hangsúlyozta, hogy jelentős eredményről van szó, hiszen az adatok bizonyítják, hogy az elhízásra hajlamosító génváltozat jelenléte mellett sem mindegy, hogy milyen étrendet fogyasztunk. Ha rendszeresen kalóriákban dús táplálékot veszünk magunkhoz, az az elhízásra való hajlammal párosulva jelentősen hízlalhat, ellenben hatékonyan ellensúlyozhatjuk a genetikai hatást akkor, ha energiaszegényebb étrendet állítunk össze. Az elhízás tehát nem elkerülhetetlen, mindössze a megfelelő ételek figyelmes összeválogatására van szükségünk, a kellő mennyiségű testmozgással párosítva.
A különféle ételek energiasűrűsége
Az ételek energiasűrűségével lemérhető, hogy mennyi energia szabadul fel szervezetünkben a bevitt táplálékot lebontó anyagcsere-folyamatok során. Amennyiben nem fogyasztunk alkoholt, az energia kizárólag a szénhidrátok, a zsírok és a fehérjék lebontásából származik: a szénhidrátok és a fehérjék grammonként négy, a zsírok pedig grammonként kilenc kalóriát biztosítanak a számunkra. (A szénhidrátok, a zsírok és a fehérjék teszik az élelmiszerek száraz súlyának kilencven százalékát, így az energiasűrűség szempontjából a víztartalom tekinthető a legfontosabb tényezőnek). Magasabb energiasűrűséggel jellemezhetőek tehát azok az ételek, amelyek magas zsírtartalommal bírnak, a döntően szénhidrátból és fehérjéből álló táplálékok energiasűrűsége ezzel szemben alacsonyabb (szintén alacsonyabb energiasűrűségűek azok az ételek, amelyek kevésbé szívódnak fel a bélcsatornából, mint például a magas rosttartalmú élelmiszerek).
Alacsony energiasűrűségűek (1,6-nál kevesebb kalória grammonként) a magas víztartalmú zöldségek és gyümölcsök, közepes energiasűrűségűek (1,6-3 kalória grammonként) a lazac, a sovány húsok és a kenyér, ezzel szemben magas energiasűrűséggel (3-nál több kalória grammonként) jellemezhetőek a különféle ropogtatnivalók, a sajt, a csokoládé vagy a mogyoró. (A boltokban vásárolt élelmiszerek energiasűrűségét úgy kaphatjuk meg, ha elosztjuk a termék címkéjén jelzett kalóriamennyiséget a grammokban kifejezett súlyértékkel).
[origo] egészségAz ételek energiasűrűségével lemérhető, hogy mennyi energia szabadul fel szervezetünkben a bevitt táplálékot lebontó anyagcsere-folyamatok során. Amennyiben nem fogyasztunk alkoholt, az energia kizárólag a szénhidrátok, a zsírok és a fehérjék lebontásából származik: a szénhidrátok és a fehérjék grammonként négy, a zsírok pedig grammonként kilenc kalóriát biztosítanak a számunkra. (A szénhidrátok, a zsírok és a fehérjék teszik az élelmiszerek száraz súlyának kilencven százalékát, így az energiasűrűség szempontjából a víztartalom tekinthető a legfontosabb tényezőnek). Magasabb energiasűrűséggel jellemezhetőek tehát azok az ételek, amelyek magas zsírtartalommal bírnak, a döntően szénhidrátból és fehérjéből álló táplálékok energiasűrűsége ezzel szemben alacsonyabb (szintén alacsonyabb energiasűrűségűek azok az ételek, amelyek kevésbé szívódnak fel a bélcsatornából, mint például a magas rosttartalmú élelmiszerek).
Alacsony energiasűrűségűek (1,6-nál kevesebb kalória grammonként) a magas víztartalmú zöldségek és gyümölcsök, közepes energiasűrűségűek (1,6-3 kalória grammonként) a lazac, a sovány húsok és a kenyér, ezzel szemben magas energiasűrűséggel (3-nál több kalória grammonként) jellemezhetőek a különféle ropogtatnivalók, a sajt, a csokoládé vagy a mogyoró. (A boltokban vásárolt élelmiszerek energiasűrűségét úgy kaphatjuk meg, ha elosztjuk a termék címkéjén jelzett kalóriamennyiséget a grammokban kifejezett súlyértékkel).
