Egyre több olyan fiatal hölggyel találkozhatunk, akik bár szeretnének babát, mégis a későbbi életkorra halasztják a gyermekvállalást. A jelenség nem egyedi, sokkal inkább egyfajta trendről beszélhetünk, amely a nyugati országokban már jó ideje megfigyelhető: mivel pár éve a hazai adatok is alátámasztják, hogy valóban egyre gyakoribb jelenségről van szó, érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen problémák merülhetnek fel a harmincöt év felett vállalt terhesség esetén. Rovatunk nőgyógyász szakértője senkit nem tanácsol el a babavárástól, nagyon fontos azonban, hogy a leendő anyukák valóban tisztában legyenek az esetlegesen felmerülő veszélyekkel.
Befolyásolhatja-e korábbi életmódunk a születendő baba egészségét?
Ajánló
A rovatban korábban:
Az első trimeszter: élettani változások, életmód és párkapcsolat
A terhesség előtt és alatt adható védőoltások
Nemcsak a férfiak határozzák meg a születendő gyermek nemét
Az anya és a magzat felkészülése a szülésre
Kitolódó gyermekvállalás: szűréssel elkerülhetőek a veszélyek
"Az életmódbeli jellemzők valóban nagyon fontosak a magzat egészsége szempontjából, és ez az állítás még inkább igaznak tekinthető akkor, ha egy hölgy idősebb korban dönt a gyermekvállalás mellett. Az életmód természetesen csak az egyik - bár nagyon fontos - tényező, emellett azonban számos olyan kromoszóma-rendellenességgel is számolnunk kell, amelyeknél az idősebb életkor már önmagában is fokozott kockázatot jelent. A megváltozott gazdasági és társadalmi körülmények miatt ma már egyre többen választják a későbbi terhességet: elég ha arra gondolnunk, hogy egy átlagos fiatal párnak mennyi nehézséget kell leküzdenie, amire sikerül előteremteniük a gyermekneveléshez szükséges egzisztenciát. A megfelelő magzati szűrővizsgálatok elvégzése újabban ezért is kap kiemelt szerepet: a harmincöt-negyven közötti nők, bár sokszor érettebbek lelkileg és az anyagi hátterük is jóval biztosabb, már a veszélyeztetett terhességi kategóriába tartoznak" - tette hozzá Dr. Gasztonyi Zoltán, az Istenhegyi Géndiagnosztikai, Nőgyógyászati és Családtervezési Centrum szakmai vezetője.
Legyünk tisztában a veszélyekkel és a lehetséges problémákkal!
Ha Ön már elmúlt 35 éves, de később még babát szeretne, akkor a teherbeesést megelőzően feltétlenül érdemes megfontolnia az alábbiakat. A 35 vagy a 40 év felett vállalt terhességek némileg ugyan kockázatosabbak, mintha fiatalabb korban döntünk a gyermek mellett, a megfelelő szűrővizsgálatokkal és a minden részletre kiterjedő előzetes családtervezéssel azonban jó eséllyel ugyanúgy egészséges gyermeknek adhatunk életet. Biológiai óránk "ketyegése" az élet természetes velejárója, így valójában semmi mágikus nincs abban, hogy elmúltunk harmincöt évesek: egyszerűen maga az idősebb életkor az, ami miatt már valamivel körültekintőbben érdemes eljárnunk, ha babát szeretnénk. Milyen veszélyekkel és nehézségekkel kell tehát számolnunk 35 vagy 40 év felett?
A sikeres teherbeesés hosszabb időt vehet igénybe: a születés pillanatát követően már minden nő rendelkezik az összes petesejttel, amelyek a menstruációs ciklusok során - ha elmarad a megtermékenyítés - egyenként ürülnek a szervezetből. Ahogy elérjük a harmincéves kort, petesejtjeink minősége némileg romlani kezd, ezenkívül előfordulhat, hogy fokozatosan egyre kevesebb petesejt érik meg, annak ellenére, hogy menstruációs ciklusaink továbbra is szabályosak maradnak. Azt jelenti-e mindez, hogy többet már nem eshetünk teherbe? Természetesen nem, hiszen ezek a petesejtek is teljesen alkalmasak a megtermékenyítésre, mindössze arról van szó, hogy a sikeres teherbeesés valamivel hosszabb időt vehet igénybe, mint fiatalabb éveinkben. Szakorvosi segítségre abban az esetben van szükségünk, ha a rendszeres nemi élet ellenére hat hónapnál hosszabb idő alatt sem sikerül teherbe esnünk: ha ez a helyzet, előfordulhat hogy kivizsgálás után nőgyógyászati beavatkozásra vagy mesterséges megtermékenyítésre lesz szükségünk a sikeres fogamzáshoz.
Nagyobb eséllyel számíthatunk ikerterhességre: A sikeres megtermékenyítés esélyét segítő (asszisztált reprodukciós) eljárásoknak "köszönhetően" nagyobb eséllyel születhetnek ikreink (ezek közé tartozik például a mesterséges megtermékenyítés - közismert nevén a "lombikbébi-program", rövidítve IVF). Ennek oka egyrészt, hogy a megtermékenyítés esélyét fokozó módszerek a legtöbb esetben a peteérést serkentik, másrészt az IVF után az eredményesség növelése céljából gyakran 2-3 embriót is beültetnek a méh üregébe.
Nagyobb eséllyel fejlődhet ki terhességi cukorbetegség: a terhességi cukorbetegség - orvosi nevén a gesztációs diabétesz - kizárólag a terhesség kilenc hónapja alatt fennálló kóros anyagcsere-állapot. Ennek során - a terhességi hormonok hatására - csökken a sejtek inzulin iránti érzékenysége, így átmenetileg megemelkedik a vércukorszint, maguk a sejtek mégis szőlőcukorhiányban szenvednek. A megemelkedett vércukorszint a szülés után általában magától rendeződik, így nincs szükség további kezelésre, de ismert az is, hogy a terhességi cukorbetegségben szenvedő nők életük hátralévő részében nagyobb eséllyel betegszenek meg a felnőttkori, 2-es típusú cukorbetegségben. A terhességi cukorbetegség kialakulásának esélye szintén nő a korral, így ha később vállalunk babát, a vércukorszint pontos szabályzására is szükség lehet. Ezt elérhetjük például a megfelelő étrenddel (részletesen lásd dietetikusunk tanácsait), továbbá a megfelelő tornagyakorlatok elvégzésével és más életmódbeli változtatásokkal. Előfordulhat, hogy a vércukorszint megfelelő szinten történő tartásához gyógyszeres kezelésre is szükség van.
Idősebb korban nő az esélye, hogy császármetszésre lesz szükség: 35 év felett egyre több terhességgel kapcsolatos komplikáció - például magasvérnyomás, terhességi cukorbetegség vagy mélyenfekvő méhlepény - lehet jelen, amelyek szükségessé tehetik a kisbaba császármetszéssel történő kiemelését. A szülést nehezítő körülmények általában azoknál a 35 év feletti kismamáknál fordulnak elő gyakrabban, akiknek ez az első terhességük. Szintén császármetszésre lehet szükség abban az esetben, ha kettes, hármas- vagy négyesikreket várunk (ötös-, hatos-, hetes- vagy nyolcasikrek már igen ritkán fordulnak elő, mindazonáltal még az utóbbira is volt példa a közelmúltban). A császármetszéssel végzett szülésről korábbi anyagainkban írtunk részletesen: Egyre gyakoribb, de korántsem veszélytelen a császármetszés, Császármetszés után is biztonságos lehet a természetes szülés.
Megnő a különféle kromoszóma-rendellenességek kockázata: az idősebb anyák gyermekeinél nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő a kromoszómákat érintő rendellenességek. (Ezek fiatalabb korban is érinthetik a magzatot, de csak kisebb eséllyel: az enyhébb és a súlyosabb magzati rendellenességek általános előfordulási aránya egyaránt 3-3%, tehát összesen körülbelül 6% - ez az az arány, amellyel a terhesség során minden anyának számolnia kell). A magzat egészségét fenyegető kromoszóma-rendellenességek közül talán a Down-kór a legismertebb (a betegséget a 21-es kromoszóma triszómiája okozza, vagyis a normális kettő helyett három kromoszóma található a testi sejtekben), sajnos azonban nemcsak a Down-kór, hanem a 18-as és a 13-as kromoszómák triszómiái, vagyis az Edwards- és a Patau-kór kockázata is nő a kor előrehaladtával.
Az ivari kromoszómák számbeli eltéréseivel szintén számolni kell: ezek szerencsére kevésbé járnak súlyos következményekkel, mint a testi kromoszómák eltérései, gyakori azonban, hogy meddőséget okoznak (ide tartozik az Ullrich-Turner-szindróma, a Klinefelter-szindróma, a tripla-X-szindróma és a dupla-Y-szindróma). Bővebben lásd korábbi cikkeinket: Magzati szűrővizsgálatok a genetikai rendellenességek kimutatására, Az ultrahangos és biokémiai vizsgálatok jelentősége a magzati rendellenesség-szűrésben, Kitolódó gyermekvállalás: szűréssel elkerülhetőek a veszélyek.
Fokozódik a vetélés esélye: a vetélés kockázatára sajnos szintén nagyobb eséllyel számíthatunk, ha az idősebb korosztályba tartozunk. Ennek oka az esetek döntő többségében ugyancsak a kromoszóma-rendellenességek gyakoribbá válásában keresendő.
Mikor beszélünk veszélyeztetett terhességről?
Veszélyeztetett terhességről beszélünk azokban az esetekben, amikor a várandós asszony vagy a magzat élete valamilyen, a terhesség ideje alatt fellépő szövődmény miatt veszélybe kerül, tehát az átlagosnál több figyelemre, esetleg állandó orvosi felügyeletre van szükség. Az életkor alapján a veszélyeztetett terhességek két csoportját lehet megkülönböztetni: az egyik a serdülőkori - sokszor nem kívánt - terhesség, a másik pedig a negyven év felett vállalt terhességeké.
A két csoport sok mindenben különbözik, elsőként például a lelki tényezők tekintetében. A tizennyolc évesnél fiatalabb lányok szervezete az esetek többségében már elég érett arra, hogy súlyosabb komplikációk nélkül hordjanak ki egy magzatot, pszichésen azonban gyakran nem elég felkészültek erre. A 35-40 éves korosztálynál épp fordított a helyzet: a terhesség itt a legtöbb esetben tudatos, jól átgondolt döntés eredménye, ahol a szülőknek többnyire már nem kell egzisztenciális, anyagi és másféle életproblémákkal szembenézniük. A harmincöt-negyven körüli nők szervezete azonban - a természetes öregedési folyamatok miatt - sokszor már nehezebben viseli a terhesség során végbemenő élettani változásokat, nem beszélve arról, hogy az életkorral a természetes úton történő teherbeesés valószínűsége is erősen csökken.
Veszélyeztetett terhességről beszélünk azokban az esetekben, amikor a várandós asszony vagy a magzat élete valamilyen, a terhesség ideje alatt fellépő szövődmény miatt veszélybe kerül, tehát az átlagosnál több figyelemre, esetleg állandó orvosi felügyeletre van szükség. Az életkor alapján a veszélyeztetett terhességek két csoportját lehet megkülönböztetni: az egyik a serdülőkori - sokszor nem kívánt - terhesség, a másik pedig a negyven év felett vállalt terhességeké.
A két csoport sok mindenben különbözik, elsőként például a lelki tényezők tekintetében. A tizennyolc évesnél fiatalabb lányok szervezete az esetek többségében már elég érett arra, hogy súlyosabb komplikációk nélkül hordjanak ki egy magzatot, pszichésen azonban gyakran nem elég felkészültek erre. A 35-40 éves korosztálynál épp fordított a helyzet: a terhesség itt a legtöbb esetben tudatos, jól átgondolt döntés eredménye, ahol a szülőknek többnyire már nem kell egzisztenciális, anyagi és másféle életproblémákkal szembenézniük. A harmincöt-negyven körüli nők szervezete azonban - a természetes öregedési folyamatok miatt - sokszor már nehezebben viseli a terhesség során végbemenő élettani változásokat, nem beszélve arról, hogy az életkorral a természetes úton történő teherbeesés valószínűsége is erősen csökken.
- Befolyásolhatja-e korábbi életmódunk a születendő baba egészségét?
- Egészséges döntések: hogyan óvhatjuk meg magzatunkat?
