2009. október 26., hétfő, 15:30
Korábban már sikerült megfigyelni, hogy a kismamák és magzataik szíve időnként ugyanabban az ütemben ver. Most az is kiderült, hogy mi a jelenség magyarázata: az anya légzési üteme az, amely jelentős hatást gyakorol a magzat szívverésére. A jelenség felderítésére alkalmazott matematikai algoritmus a jövőben alkalmas lehet a terhesség korai szakaszában megjelenő magzati rendellenességek azonosítására, továbbá a mostaninál részletesebb betekintést adhat a magzati keringési rendszer fejlődésébe.
A szívritmust a szívizomsejtek egy külön erre a feladatra specializált csoportja, a szinuszcsomó szabályozza. A sejtek működése során gyenge elektromos jelek, úgynevezett akciós potenciálok keletkeznek, az ingerek pedig a pitvar-kamrai csomón keresztül jutnak el a szívösszehúzódásokat végül kiváltó szívizomsejtekhez. A folyamat közben gyenge mágneses mezők alakulnak ki, amelyek elemzésével az anya és a magzat szívritmusa is jól mérhető, méghozzá az élettani folyamatokba történő bármiféle beavatkozás nélkül. A vizsgálathoz egy mágneses kardiográfra van mindössze szükség, amely a szív működése során keletkező igen gyenge mágneses mezők erősségét méri.
Peter van Leeuwen (Witten Egyetem, Németország) és kollégái hat olyan kismamát választottak ki, akik terhességük harmincnegyedik és negyvenedik hete között jártak. A szülés előtt álló terhes nőket arra kérték, hogy négyféle, előre megadott légzési ritmust tartsanak fenn öt percen keresztül: először percenként tízszer, később 12-szer, 15-ször, végül hússzor kellett lélegezniük. A kismamák és a magzatok szívritmusának elemzése azt mutatta, hogy a szaporább lélegzetvétel hatására több olyan, úgynevezett szinkronizációs időszak mutatható ki, amikor az anya és magzatának szíve ugyanabban az ütemben ver - olvasható a
Sciencedaily hírportálján.
Egyértelmű kapcsolat az anya és a magzat szívverése között
"Vizsgálatunk egyértelmű bizonyítékot nyújt arra, hogy az anyai és a magzati szívverés valóban kapcsolatban áll egymással. Az anya és a gyermek szívritmusában a légzés ütemétől függő gyakorisággal jelentkezik az egyidejűség, és nem azért, mert az anya és a magzat szívverése egy előre meghatározott, egymással egyenes arányban álló ütemezésre van beállítva. Az arányok a kismama légzési szaporaságának függvényében változnak, ezen belül viszont már szabályos arányosságok - például négy a háromhoz vagy három a kettőhöz - figyelhetőek meg" - mondta Jürgen Kurths, a tanulmány társszerzője.
A
Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői egy igen érdekes módszerrel fedezték fel ezt a mostanáig rejtett összefüggést. Az eljárás során helyettesítő adatsorokat hoztak létre a mágneses kardiográffal mért szívritmus adatokról: a módszer lehetővé teszi, hogy két, egymással feltételezhetően kapcsolatban álló rendszer működését a valós kiindulási helyzetektől függetlenül is modellezni lehessen. Így többféle kimeneteli lehetőséget is meg lehet vizsgálni, az adatsorok statisztikai elemzésével pedig kideríthető, hogy a két rendszer - ebben az esetben az anyai és a magzati szívverés - milyen kapcsolatban áll egymással.
Korábban is fel lehetne ismerni a magzati szívrendellenességeket
"A most megfigyelthez hasonló egyidejűség bárhol megjelenhet, ahol két összetett és dinamikusan működő rendszer van jelen egymás mellett. A szinkronizáció ebben az esetben azt mutatja meg, hogy az egyik rendszer miként reagál a másik változásira, vagy a külső tényezőkre. Az anya és a magzat szívritmusa közötti kapcsolat feltárása elsősorban abban segíthetne, hogy a jövőben jobban megértsük a szív és a keringési rendszer magzatkori fejlődését. A szívritmus-szinkronizáció zavarainak észlelése emellett arra is lehetőséget adhat, hogy már a magzati élet viszonylag korai szakaszában kideríthetőek legyenek az esetleges szívfejlődési rendellenességek" - tette hozzá van Leeuwen.
[origo] egészség
