Valóban veszélyesebb-e a császármetszéssel elvégzett szülés, mintha a baba világrajövetele természetes úton történik? A kérdés azért is rendkívül időszerű, mert az utóbbi időben világszerte, így hazánkban is megnőtt a császárral elvégzett szülések száma. Az esetek egy részében erre valóban szükség van, máskor azonban a kismama külön kívánságára bonyolítják le így a szülést. A genfi egyetem kutatói új tanulmányukban rámutatnak, hogy ez a tendencia nem nevezhető pozitívnak, főleg akkor nem, ha a császármetszésre túl korán - a 37. terhességi hét előtt - kerül sor: a csaknem ötvenezer szülés adatait elemző vizsgálat szerint a császármetszéseket követő halálesetek a természetes szülésekhez viszonyítva kétszer gyakrabban fordultak elő.
Császármetszések és csecsemőhalandóság
Ajánló
Nyári utazások és terhesség:
mire figyeljünk kiemelten?
Mire figyeljünk és mi az, amit feltétlenül kerüljünk?
Korábban a császármetszésről:
Félelmek és kényelmesség miatt egyre több a császár - Az Itthon rovat cikke
Szülés előtt, szülés után - A Női Lapozó cikke
Egyre gyakoribb, de korántsem veszélytelen a császármetszés
A rovat legújabb cikkei:
Nyálteszttel is megállapítható lenne a koraszülésre való hajlam
Pontosabban diagnosztizálható a meddőség egyik lehetséges oka
Fejleszteni kell a koraszülött-ellátást biztosító hazai centrumokat
Egyes esetekben skizofréniát okozhat a terhesség alatti influenza B fertőzés
Terhesség 35 felett: egészséges anyák, egészséges gyermekek
Az első három trimeszter:
Az első trimeszter: életmód és párkapcsolat
A második trimeszter: fejlődési szakaszok és élettani változások
A harmadik trimeszter: a szülés előtt álló pár próbatételei
Családtervezés:
A terhesgondozás során elvégzendő vizsgálatok
Terhesgondozás:
A császármetszés hatásait a halálozáson kívül olyan faktorok esetében is megvizsgálták, mint a szülés utáni depresszió, a baba intenzív osztályon történő ellátásának szükségessége a szülést követően, valamint a légzési elégtelenség miatti elhalálozás. Az adatok statisztikai elemzése során a szülés módja mellett természetesen azt is figyelembe vették, hogy a kismamáknál hány hetes terhesen indult meg magától a szülés, a császármetszéseknél pedig azt, hogy hányadik héten alkalmazták az eljárást (a szülés már esedékes időpontjában vagy ennél korábban). Ez a körülmény alapvetően fontos, hiszen a koraszülések a szülés módszerétől függetlenül is növelhetik a halálozás esélyeit.
Előre eltervezett császármetszések: kétszeres halálozási arány
A babák halálozási arányai a vártnak megfelelően erős összefüggést mutattak a kismamák terhességi korával: a legkisebb arányban azoknál az anyáknál fordult elő az újszülöttek elvesztése, akik a 38. és a 40. hét között hozták világra gyermeküket. A halálozási arányokat ebben az esetben nem befolyásolta jelentősen, hogy a babáknál császárral vagy természetes módon zajlott-e a szülés.
Statisztikailag is jelentős különbség mutatkozott viszont a halálozásban akkor, ha a természetes szüléseket és az anya által kérvényezett vagy az orvos által javasolt császármetszéseket vetették össze: ebben az esetben több mint kétszer annyi haláleset következett be azoknál a babáknál, akiket császármetszéssel segítettek a világra. A légzési elégtelenség miatt bekövetkező halálozásoknál a kockázatemelkedés 1,8-szorosnak adódott azokban az esetekben, ahol a szülés nem természetes úton, hanem császármetszéssel történt (a csecsemőhalál egyik lehetséges oka ilyenkor az, hogy a tüdő még fejletlen lehet: ha a császármetszés túl korai időpontban zajlott, a baba sok esetben nem fog tudni megfelelően lélegezni). A sürgősségi császármetszések és az előre eltervezett - indokolt vagy kevésbé indokolt - császármetszések adatsorainak összevetésekor a halálozási adatok egyformának adódtak - olvasható a Pediatrics című folyóiratban közölt tanulmány kivonatában.
A túl korai császármetszésekkel van gond
A szülés ideje - a szülés módjától függetlenül - a 38. és a 40. hét között befolyásolta a legkevésbé a halálozási arányokat: a kutatók szerint erről a kismamákat is tájékoztatni kellene akkor, amikor döntést hoznak a szülés módját illetően. Az előre eltervezett császármetszések a természetes szüléshez viszonyítva sajnos egyértelmű és nem is csekély összefüggést mutattak a halálozási arány növekedésével, a légzési elégtelenség miatt bekövetkező haláleseteket tekintve pedig semmivel sem mutatkoztak előnyösebbnek, mint a sürgősségi császármetszések.
A szabadon választott császáros szüléseknél a sürgősségi esetekhez képest csakis abban az esetben mutatkozott alacsonyabbnak a halálozási arány, ha a beavatkozást a megfelelő időpontban meginduló szüléseknél hajtották végre, a koraszülésekre azonban már nem volt érvényes ez az állítás. A cikk szerzői - a genfi egyetem és a genfi egyetemi kórház nőgyógyászai - az eredmények alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az előre eltervezett császármetszéseket semmiképp sem ajánlott a szülés nagyjából még normálisnak tekinthető ideje, vagyis a 37. terhességi hetet megelőzően végrehajtani.
Előnyök és hátrányok
Császármetszésnek nevezik azt a hasi műtétet, amelynek során a szülész a méh megnyitásával segíti világra a születendő babát: általánosságban elmondható, hogy bármely olyan anyai vagy magzati állapot esetén el lehet végezni az operációt, amely a hüvelyi szülést megnehezíti, illetve az anya vagy a magzat egészségkárosodásának fokozott kockázatával jár. A császármetszés terjedésének oka főként az a hiedelem, hogy a módszer kíméletesebb a hüvelyi szülésnél, a hátrányokkal azonban már sokkal kevésbé vannak tisztában a leendő anyukák.
Az eljárás előnyei közé tartozik, hogy jól időzíthető vele a szülés, emellett az anya és az orvos számára is kényelmes módszer: egy császár megvan félóra alatt, míg egy normál szülés akár hat-nyolc óráig is eltarthat. De valóban ez-e a legjobb választás a szüléshez? Ez sajnos már korántsem biztos, hiszen ritka, de igen komoly terhességi szövődmények is felléphetnek.
A műtét során előfordulhat például melléksérülés, többek között akkor, ha a méh falán ejtett metszés továbbreped a méhet ellátó fő verőér irányába. Ez jelentősebb vérzéssel járhat, amit olykor nehéz uralni. A metszés helyén keletkező heg sohasem lesz olyan erős, mint az érintetlen izomszövet, így a következő terhességek esetében ez hegszétválást eredményezhet, amely egyaránt veszélyeztetheti a szülő nő és a magzat életét. A vágás okozta seb ezenkívül el is fertőződhet, majd begyulladhat, így a kórházi tartózkodás ideje is elhúzódhat. Még a legtisztább kórházakban is felléphetnek továbbá a hüvelyből vagy a műtő levegőjéből származó, illetve a különféle műszerek közvetítésével terjedő fertőzések, amelyek következményeként enyhe esetben gennyesedés, súlyos szövődményként pedig életveszélyes hashártyagyulladás alakulhat ki.
További fontos szempont, hogy a császármetszések száma véges, így az esetek döntő többségében legfeljebb három császármetszéssel végzett szülés engedélyezhető: ezeket követően a legtöbbször már annyira elhasználódik a méh, hogy nem javasolt egy negyedik császáros szülés
A császármetszéssel kapcsolatos leggyakoribb hiedelmekről korábbi cikkünkben olvashatnak bővebben.
A cikk eredményeivel kapcsolatban megkérdeztük az Istenhegyi Géndiagnosztikai, Nőgyógyászati és Családtervezési Centrum szakmai vezetőjét, Dr. Gasztonyi Zoltánt is, aki elmondta, hogy intézetükben azért nem jelentkeznek a tanulmányban említett, elsősorban a koraszülöttséggel együtt jelentkező szövődmények, mert a szakemberek náluk a betöltött 39. hét előtt soha nem végeznek előre eltervezett császármetszést. Ez alól csak azok az esetek jelentenek kivételt, ha a baba idült oxigénhiányos vagy egyéb kóros állapota valóban rákényszeríti a szülészeket a beavatkozás elvégzésére.Császármetszésnek nevezik azt a hasi műtétet, amelynek során a szülész a méh megnyitásával segíti világra a születendő babát: általánosságban elmondható, hogy bármely olyan anyai vagy magzati állapot esetén el lehet végezni az operációt, amely a hüvelyi szülést megnehezíti, illetve az anya vagy a magzat egészségkárosodásának fokozott kockázatával jár. A császármetszés terjedésének oka főként az a hiedelem, hogy a módszer kíméletesebb a hüvelyi szülésnél, a hátrányokkal azonban már sokkal kevésbé vannak tisztában a leendő anyukák.
Az eljárás előnyei közé tartozik, hogy jól időzíthető vele a szülés, emellett az anya és az orvos számára is kényelmes módszer: egy császár megvan félóra alatt, míg egy normál szülés akár hat-nyolc óráig is eltarthat. De valóban ez-e a legjobb választás a szüléshez? Ez sajnos már korántsem biztos, hiszen ritka, de igen komoly terhességi szövődmények is felléphetnek.
A műtét során előfordulhat például melléksérülés, többek között akkor, ha a méh falán ejtett metszés továbbreped a méhet ellátó fő verőér irányába. Ez jelentősebb vérzéssel járhat, amit olykor nehéz uralni. A metszés helyén keletkező heg sohasem lesz olyan erős, mint az érintetlen izomszövet, így a következő terhességek esetében ez hegszétválást eredményezhet, amely egyaránt veszélyeztetheti a szülő nő és a magzat életét. A vágás okozta seb ezenkívül el is fertőződhet, majd begyulladhat, így a kórházi tartózkodás ideje is elhúzódhat. Még a legtisztább kórházakban is felléphetnek továbbá a hüvelyből vagy a műtő levegőjéből származó, illetve a különféle műszerek közvetítésével terjedő fertőzések, amelyek következményeként enyhe esetben gennyesedés, súlyos szövődményként pedig életveszélyes hashártyagyulladás alakulhat ki.
További fontos szempont, hogy a császármetszések száma véges, így az esetek döntő többségében legfeljebb három császármetszéssel végzett szülés engedélyezhető: ezeket követően a legtöbbször már annyira elhasználódik a méh, hogy nem javasolt egy negyedik császáros szülés
A császármetszéssel kapcsolatos leggyakoribb hiedelmekről korábbi cikkünkben olvashatnak bővebben.
"Az idézett tanulmányban érdekes lenne látni azt, hogy a császármetszések között milyen arányban szerepelnek a szövődmények kialakulásában valószínűleg legnagyobb szerepet játszó 39. hét előtti műtétek. A császármetszések növekvő gyakoriságáért - az egyre gyakoribb orvosperek mellett - elsősorban az a tendencia tehető felelőssé, hogy a páciensek egyre több beleszólást szeretnének a szülésvezetés módjába" - mondta a szülész-nőgyógyász szakorvos.
Divat lett kérni a beavatkozást
Az utóbbi években - a nyugati országához hasonlóan - hazánkban is megnőtt azoknak a kismamáknak a száma, akik hasi műtéttel szeretnék világra hozni gyermeküket. Az Egyesült Államokban mára teljesen hétköznapivá vált ez az eljárás, de Németországban is minden harmadik csecsemő hasi műtéttel születik. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felmérései alapján elmondható, hogy Magyarországon az utóbbi 12 évben duplájára nőtt a császármetszések száma, így jelenleg nálunk is nagyjából minden harmadik magyar nő hasi műtéttel hozza világra gyermekét.
Korábban nem volt jellemző, hogy a nők saját maguk kérvényezzék a császármetszéssel végzett szüléseket, így a szülész-szakorvosok kizárólag szakmai szempontok alapján döntötték el, hogy ezt az eljárást választják-e. Ma ez már nincs így, de megjegyzendő, hogy az egyes magyar megyék adatai között óriási különbségek vannak: van ahol a szülések számához viszonyítva kiemelkedően sok és van ahol kiemelkedően kevés császármetszést végeznek évente. Szakmai okokkal mindez nehezen magyarázható: a statisztika készítőinek feltételezései szerint a műtét elvégzése sokszor nem a szakmai protokollok alapján történhet, hanem az adott kórház orvosainak szokásai szerint, illetve annak megfelelően, hogy az adott orvos milyen "iskolában", kinél tanult.
Egy 2007-es kimutatás szerint hat olyan hazai kórház is van, ahol a szülések csaknem fele műtéttel végződik, holott ez csak az esetek 15 százalékában lenne valóban indokolt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint (a szervezet a műtétes szülésbefejezést is azon eljárások közé sorolta, amelyeket gyakran alkalmaznak helytelenül). A hazai kórházak jó része jelentősen túllépi a 15 százalékos arányt, annak ellenére, hogy Magyarországon elvileg nem lehet kizárólag a beteg kérésére császármetszést végezni (bővebben lásd az Itthon rovat cikkét: Félelmek és kényelmesség miatt egyre több a császár).
A császármetszéses születések emelkedésében többen azt a körülményt is jelentősnek tartják, hogy az utóbbi évtizedekben megváltoztak maguk a terhes nők is. A szülő nők kora mára szintén magasabb lett, emellett azok is többen lettek, akiknél a korábbi meddőséget sikerül hatékonyan kezelni - ezek az esetek a természetes szülésnél is több komplikációval járhatnak. Az is növelheti a császárok számát, hogy ha az első szülés császárral történt, nagy valószínűséggel a második és a harmadik gyermek is így születik, bár egy császáros szülés után az anyának még mindig 60-70 százalék esélye van arra, hogy természetes úton szüljön.
Mikor van valóban szükség a császármetszésre?
Ha egy mondatban szeretnénk összefoglalni a lényeget, akkor a következőt mondhatjuk: a császármetszés elvégzése szakmailag csak abban az esetben indokolt, ha a hüvelyi szülésnél előre láthatóan nagyobb a szülés kockázata. Figyelembe lehet venni továbbá a kismama pszichés állapotát is - ha valaki valóban komolyan fél a hüvelyi szüléstől, akkor pszichológiai szakvéleménnyel szintén engedélyezhető számára a császármetszés.
Szakmailag valóban indokoltnak tekinthetőek a következő esetek: minden olyan állapot, amelynél az anya közvetlen életveszélybe kerülhet a szülés természetes úton történő folytatása esetén (ezek közé tartoznak például a terhességgel nem feltétlenül összefüggő szívinfarktus vagy tüdőembólia). További komoly indok a császármetszésre, ha az újszülött életét a súlyos oxigénhiány következtében fellépő fulladás fenyegeti: ez kialakulhat például a köldökzsinór összenyomódása vagy a méhlepény idő előtti leválása miatt. Ez utóbbi szövődmény jó példa a közös - anyai és magzati - javallatra, ekkor ugyanis a leváló méhlepény miatt megszűnik a baba oxigénellátása, ugyanakkor az anya elvérezhet az ekkor összehúzódni képtelen méh sebéből.
Megemlítendő még a terhességi mérgezés (toxémia) súlyos, görcsökkel járó formája (a toxémia tüneteit az anyai keringésbe jutó magzati sejtek váltják ki egy kóros immunológiai reakció révén). A felsoroltakon kívül olyan tényezők - elégtelen méhizom-tevékenység, korábbi császármetszések, ikerterhesség vagy koraszülés - is indokolttá tehetik a műtétet, amelyeknél még a szülés természetes úton történő befejezése is sikerrel járhat, ez azonban nem garantált. Ezekben az esetekben mindig a szülést vezető orvos döntésén múlik, hogy a császármetszés alkalmazása mellett dönt-e vagy sem.
[origo] egészség
