Helyesek-e azok a kezelési módszerek, amelyeket a korai emlőrákkal diagnosztizált nőknél alkalmaznak? Mivel a betegség kialakulása még korántsem tisztázott, lehetséges, hogy túl sok nőt kezelnek túl agresszív beavatkozásokkal: az amerikai Nemzeti Egészség Intézetek által felkért szakértők szerint a jövőben a betegség valós veszélyét meghatározó új diagnosztikai módszerekre és egy kevésbé félelmetes elnevezésre lenne szükség.
In situ duktális karcinóma: félelmetesen hangzik, holott nagyon jól kezelhető
Ajánló
Célzott daganatterápiás aloldalunk
Október: az emlőhónap, őszi betegnap a HER2 betegklubban
A rovat legújabb cikkei:
Gyógyszer radioaktív sugárzás ellen
Bizonyos génváltozatok és az életmód kombinációja fokozza a bőrrákveszélyt
Álszerzőkkel népszerűsítették a nők hormonpótló kezelését
Már nem kérdéses a szoláriumok rákkeltő hatása
Az öröklődő emlőrák mutációját hordozó férfiak nincsenek tisztában a veszéllyel
Az in situ duktális karcinóma kialakulásakor a kórossá vált sejtek csak az emlő tejcsatornáinak - ductusok - belső hámját érintik: a sejtek elvileg nem jutnak túl a tejcsatornákon, vagyis nem terjednek rá az emlő egyéb szöveteire (ebben az esetben beszélünk nem invazív daganatról). A daganattípus hosszú távú túlélési aránya megközelíti a száz százalékot, a betegség pedig időnként erőteljes kezelés nélkül is javulást mutathat. "Komoly szakmai vitákat folytattunk a kérdésről, és arra jutottunk, hogy ebben az esetben nem igazán helyénvaló a karcinóma kifejezés használata. Feleslegesen keltünk vele pánikot a betegekben, ezért inkább valami kevésbé ijesztő nevet kellene használnunk" - vélekedik Dr. Susan Reed, a Washington Egyetem orvostudományi karának egyik felkért szakértője.
Megvan persze az esély arra is, hogy az eredetileg nem invazív daganat a tejcsatornák belső hámjáról átterjedjen az emlő más szöveteire, ezért nem mindenki ért egyet a névváltoztatás ötletével. Dr. Arnold Schwartz, a Washington Egyetem kórházának patológus sebésze például hangsúlyozta, hogy mivel a tejcsatorna belső hámjának daganatos sejtjei azonosak az invazív emlőrák tumorsejtjeivel, a DCIS akár az invazív emlőrák megelőző állapotának (prekurzorának) is tekinthető. "Az emlőrákon kívül még jó néhány ráktípus kialakulhat a szervezetünkben, amelyek rákmegelőző állapotait szintén in situ karcinómának nevezzük. Ha a bőrráknál, a fejnyaki daganatoknál, a nyelőcsőráknál vagy a húgyhólyagi daganatoknál megfelel a karcinóma elnevezés, miért ne maradhatna ugyanez az emlőráknál is?" - vetette fel a szakmai vitán Schwartz.
A névváltoztatás kérdése egyelőre tehát nyitva maradt, a konferencia zárónyilatkozatában pedig elsősorban a kutatókat sürgeti az NIH által felkért szakmai testület. A szakemberek szerint minél hamarabb szükség lenne olyan új módszerekre, amelyekkel megbízhatóan el lehetne különíteni azokat, akiknél a DCIS nagy valószínűséggel fejlődhet invazív emlőrákká a későbbiekben. A mammográfiás szűrővizsgálatok 1980-as évekbeli elterjedése óta a korábbiaknak csaknem hétszeresére nőtt a DCIS diagnózisainak gyakorisága: a becslések szerint 2020-ra az USA-ban egymillió nőnél fogják megállapítani ezt a daganattípust.
"Sajnos még ma sem értjük pontosan, hogy miként alakul ki az emlőrák ezen korai fajtája, és erről feltehetően sosem lesznek teljes körű ismereteink. A kezelést - a daganatsejtek sebészeti eltávolítása, esetleg sugárterápia - viszont a legtöbb esetben azonnal meg szoktuk kezdeni: mindez azért nincs teljesen rendben, mert arról viszont csak igen keveset tudunk, hogy a duktális karcinóma a valóságban mekkora kockázatot jelent a betegre nézve. Előfordulhat, hogy a kezdeti daganat nemcsak hogy nem alakul invazívvá, de talán kezelés nélkül is megszűnik" - tette hozzá Dr. Carmen Allegra, a Florida Egyetem orvosa.
Dr. Nagykálnai Tamás onkológus szakorvos rovatunk kérdésére megerősítette, hogy az in szitu duktális karcinóma elnevezést - a jelenleg átalánosan elfogadott nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan - hazánkban is mindenhol használják. A szakember nem látja szükségét, hogy ezen a gyakorlaton változtassanak, emellett hangsúlyozta, hogy a névváltoztatás egyébként sem történhet meg egyik napról a másikra, mindezt széleskörű szakmai egyeztetésnek és egyetértésnek kell megelőznie. Dr. Nagykálnai abban sem ért egyet például az imént idézett Dr. Carmen Allegrával, hogy a korai emlőrák duktális formája ne lenne veszélyes: a szakember szerint nagyon is megvan rá az esély, hogy ez a daganattípus is invazívvá váljon. "A kérdés rendkívül bonyolult, a kezelési gyakorlaton pedig csak akkor változtatunk, ha széles körben elfogadott, új szakmai irányelveket adnak ki" - hangsúlyozta Dr. Nagykálnai.
Forrás: NIH
[origo] egészség
