2009. október 19., hétfő, 9:30
A gyomorfalat bélelő hámréteg felszínén olyan fehérjét sikerült azonosítani, amely kulcsfontosságú lehet a gyomorfekélyt is okozó baktérium elleni védekezésben: a felfedezés részben magyarázatot adhat rá, hogy az átlagosan minden második emberben jelenlévő bakteriális fertőzés miért marad tünetmentes egyeseknél, és miért betegít meg másokat.
A
Helicobacter pylori nevű baktérium az emberek szájüregében és gyomor-bélrendszerében élő, a népesség jelentős részében jelenlévő baktériumfaj. A gyomornyálkahártya idült gyulladását okozza, a gyomorfekély kialakulásának egyik leggyakoribb kockázati tényezője, és szerepe lehet a gyomorrák létrejöttében is. Szennyezett étel vagy piszkos kéz útján feltehetőleg emberről emberre terjed: aki egyszer már elkapta a fertőzést, az élete végéig hordozhatja a kórokozót. Kimutatására a kilégzéses teszt vagy a gyomortükrözés során vett nyálkahártya-szövetminta vizsgálata alkalmas, a baktérium pedig antibiotikumok adásával irtható ki a szervezetből.
A svéd Sahlgrenska Academy (Göteborg Egyetem) kutatói
legújabb tanulmányukban olyasmire bukkantak, ami legalább részben megmagyarázhatja a gyomorfekély kialakulására való hajlamban tapasztalható egyéni különbségeket. A
Helicobacter pylori baktériumot a népesség csaknem fele hordozza, sokaknál azonban ennek ellenére sem jelentkezik semmilyen komolyabb gyomorprobléma. Másoknál ezzel szemben akkor is kifejlődik a betegség, ha életmódjuk és életkörülményeik (például a stresszes életmód és a rendszertelen táplálkozás) mindenben megegyeznek az életük végéig tünetmentes egyénekével. További veszély, hogy ha a tünetek ellenére sem fordulunk orvoshoz, akkor a bakteriális fertőződés eredményeként létrejött fekélyből idővel gyomorrák is kialakulhat (a probléma megelőzésének lehetőségeiről korábbi cikkünkben olvashat részletesebben:
A brokkoli csökkenti a gyomorrákot okozó baktériumfertőzések súlyosságát).
Csalétek a kórokozónak
A
Public Library of Science Pathogens című folyóiratban teljes terjedelmében is olvasható beszámoló szerint a gyomrot belülről bélelő hámszövet felszínén található MUC1 nevű fehérje komoly szerepet játszhat abban, hogy szervezetünk sikeresen elhárítsa a kórokozó baktériumok támadását. Ha a fehérjéket a megfelelő nagyítású mikroszkóppal vizsgáljuk, akkor valami olyasmit láthatunk, mintha egy bokros területen - ez a gyomor hámjának felszíne - néhány fa helyezkedne el: ez a kép abból adódik, hogy a MUC1 némileg magasabb, mint a hámsejteken található egyéb függelékek. Ennek köszönhető az is, hogy a
Helicobacter pylori baktériumok könnyedén képesek kapcsolódni ezekhez a fehérjékhez: ha ez megtörtént, már csak igen ritkán sikerül megfertőzniük a gyomor hámsejtjeit.
"A MUC1 fehérjék - egy hasonlattal élve - ideális csalétekként szolgálnak a kórokozók számára: akár azt is mondhatjuk, hogy ez a gyomor egyik védelmi rendszere, amely megakadályozza, hogy a baktériumok közeli kapcsolatot létesítsenek a gyomorhám sejtjeivel" - mondta Sara Lindén, a tanulmány egyik szerzője. "Az emberek sokféle génváltozatot hordoznak, aminek következtében a MUC1 fehérjék is eltérő hosszúságúak lesznek az egyes személyekben: részben ez lehet a magyarázata annak, hogy a baktériumfertőzés hatására az egyik embernél súlyos gyomorfekély alakul ki, másnál viszont mindez csak enyhébb lefolyású vagy akár teljesen tünetmentes marad."
Célzottan ható antibiotikomok kellenének a Helicobacter ellen
Egy másik kutatócsoport szintén a napokban számolt be a
Helicobacter pylori-val kapcsolatos új eredményekről: Javier Sancho és a spanyol Zaragoza Egyetem munkatársai olyan molekulákat azonosítottak, amelyek képesek meggátolni a baktérium túléléséhez szükséges egyik kulcsfontosságú kémiai anyagcsere-útvonalat. A módszerrel új és a jelenleginél hatékonyabb antibiotikumokat lehetne kifejleszteni a gyomorfertőzések kezelésére: bár az antiobiotikumos kezelés jelenleg is lehetséges, sokaknak problémát jelent a gyógyszerek túlzottan magas ára, a gyógyulási esélyeket pedig folyamatosan rontják azok az újonnan megjelenő baktériumtörzsek, amelyek időközben rezisztenssé váltak az eddig kifejlesztett antibiotikumokra.
Az
ACS Chemical Biology című folyóiratban ma publikált tanulmány szerzői már tudták, hogy a
Helicobacter egyik kulcsfehérjéjének, a flavodoxinnak a gátlásával elpusztítható a baktérium, a minél szűkebb spektrumú antibiotikumok előállítása érdekében tehát azonosítani kellett a leghatékonyabb vegyületeket. A kutatócsoport összesen 10 000 jelöltet vizsgált végig abból a szempontból, hogy azok mennyire képesek meggátolni a flavodoxin működését: végül négy molekulát választottak ki, amelyek közül három sejtkultúrákban vizsgálva sikeresen megsemmisítette a baktériumot és állatkísérletekben sem mutatott mérgező mellékhatásokat. Ha a későbbi klinikai vizsgálatok is sikeresnek bizonyulnak, a jelenlegi, mindössze általános baktériumölő hatással rendelkező antiobiotikumoknál sokkal hatékonyabb szerek kerülhetnek forgalomba a jövőben.
Forrás: American Chemical Society
[origo] egészség
