Egy svéd tanulmány szerint a lisztérzékenység és annak enyhébb, klinikailag nem nyilvánvaló formái egyaránt rontják a betegek életkilátásait.

Ajánló
Korábban:
A lisztérzékenység többletköltségei
Sikeres a lisztérzékenység-gyorsteszt
A lisztérzékenység diagnózisát a vékonybélbolyhok pusztulásának kimutatása biztosítja. Jonas F. Ludwigsson és munkacsoportja (Örebro University Hospital) azt vizsgálta, hogy a szövettani eredmény hogyan befolyásolja a lisztérzékenységben szenvedő betegek túlélését.
A tanulmány szerzői a lisztérzékenységgel diagnosztizált (boholypusztulást igazoló vékonybél minta, 29096 eset), a vékonybélgyulladásban szenvedő (immunsejtekkel beszűrt, gyulladást igazoló minta, 13306 eset), és a szövettani eltérést nem mutató, úgynevezett látens lisztérzékenységben szenvedő betegek (3719 beteg) adatait hasonlították össze. (A szerzők látens lisztérzékenységnek véleményezték azokat az eseteket, ahol szövettani elváltozás nem volt igazolható, de a laborvizsgálatok lisztérzékenységre jellemző eltérést mutattak.)
Összességében, a vizsgált időszak alatt (1969-2008) a szövettanilag igazolt lisztérzékenységben szenvedő betegek közül 3049-en, a gyulladások esetében 2967-en, míg a "látens" lisztérzékenységben szenvedő betegek közül 183-an haltak meg. Az általános - kor és nem szerint megfelelő - populációval összehasonlítva mindhárom betegcsoportnak rosszabb volt a túlélése.
Mindhárom betegcsoportban növekedett ezen kívül a szív- és érrendszeri kórképek és a daganatos, valamint légzőszervi megbetegedések okozta halálozás.
A halálozás kockázata azok között volt a legnagyobb, akiknél szövettanilag nem lehetett kimutatni a vékonybélbolyhok pusztulását, csak gyulladást. A többlethalálozás és az abszolút halálozási gyakoriság is ebben a betegcsoportban volt a legmagasabb, majd ezt követte az igazolt lisztérzékenységben szenvedő betegek halálozása. A legjobb túlélés a látens betegcsoportban volt kimutatható.
A szövettani vizsgálatot követő első évben a halálozás kockázata a lisztérzékeny csoportban 2,8-szoros, a gyulladásos csoportban 4,66-szoros, míg a látens csoportban 1,8-szoros volt. Ezt követően - hosszútávon - a halálozás kockázata csökkent.
"Összefoglalva, a többlethalálozás a szövettani eredménytől függetlenül emelkedett a vizsgált lisztérzékeny, vagy az arra gyanús betegcsoportokban. A betegek leggyakoribb haláloka a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések voltak" - írják a szerzők.
[origo] egészség








